Képviselőházi napló, 1935. IX. kötet • 1936. június 8. - 1936. június 26.

Ülésnapok - 1935-145

138 Az országgyűlés képviselőházának hónappal ezelőtt megindult és már néhány ilyen kedvezménynek volt birtokában a Hangya, itt a Házban felkerestem a mélyen t. miniszter urat és arra kértem: (kössünk Treuga Dtit, >én hajlandó vagyok mint egyén és mint Kereskedelmi és Iparkamara amellett állani, hogy ami eddig történt, ami kedvezményt a Hangya s a szövetkezetek, a Mezőgazdák kaptak, ne tangáljuk tovább, de legyen vége ennek, hogy így a kereskedelemnek azok az ágai, amelyek még szerepelnek az exportforgalomban, nyugodtan folytathassák tevékenységüket. Akkor a mélyen t. miniszter úr azt mondotta, hogy teljesen ezen a nézeten van, ezt az álláspontot ő is szívesen elfogadja. Azóta nem ez történt, hanem az, hogy nemcsak lépésrőllépésre szorul vissza a kereskedelem, hanem úgyszólván nem múlik el egy nap sem olyan közgazdasági híradás nélkül, hogy valami terv, valami kombináció ne látna napvilágot, amely abból áll, hogy az export- és importkereskedelemből hogyan lehet a kereskedelmet kikapcsolni és hogyan lehet helyébe egy rente-szerű jövedelem biztosításával különféle szövetkezeteket bekapcsolni. Ezért kötelességem nekem a kereskedelemnek ezeket az érdekeit képviselni. Egyébként, miután a mélyen t. miniszter úr kijelentette, hogy meg fogja vizsgálni eze; ket a dolgokat és ha így állanak, intézkedni fog, s azokat orvosolni fogja, nincs semmi okom arra, hogy a választ ne vegyem tudomásul. (Helyeslés a jobboldalon.) Elnök: Következik a határozathozatal. Méltóztatnak a miniszter úrnak az interpellációra adott válaszát tudomásul venni? (Igen!) A Ház a választ tudomásul vette. Következik Esztergályos János képviselő úrnak a pénzügyminiszter úrhoz intézett interpellációja. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék az interpelláció szövegét felolvasni. Brandt Vilmos jegyző (olvassa): »Interpelláció a pénzügyminiszter úrhoz a pécsi kisiparosok súlyos megadóztatása tárgyában. Van-e tudomása a miniszter úrnak

r arról, hogy a pécsi pénzügyigazgatsóág az idén szokatlanul későn kézbesítette ki az, adókivetéseket és a kereseti-, jövedelmi- és vagyonadókat olyan mértékben vetették ki, amely némely iparágban a százszázalékon felüli adóemelést is meghaladja? Van-e tudomása a miniszter úrnak arról, hogy az adókivetéseik a pécsi kereskedők és iparosok köréiben óriási izgalmat váltottak ki? Hajlandó-e a miniszter úr a pécsi adókivetéseket haladéktalanul vizsgálat tárgyává tenni és intézkedni, hogy az iparosok és kereskedők teherviselő képességéhez mérten helyesbítsék az adókivetéseket?« Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Esztergályos János: T, Ház! Tisztelettel kérem, méltóztassék hozzájárulni ahhoz, hogy interpellációmat a legközelebbi ülésnapon mondhassam el. Elnök: Kérdem a t. Házat, méltóztatnak-e a halasztáshoz hozzájárulni? (Igen!) A Ház a halasztást megadta. Következik Esztergályos János képviselő úrnak a kereskedelemügyi miniszter úrhoz intézett interpellációja. Kérem annak felolvaBrandt Vilmos jegyző (olvassa): »Interpelláció a kereskedelemügyi miniszter úrhoz a ÍkS. ülése 19$6 június 10-én, szerdán. Máv. mozdonyvezetők és nyugdíjasok sérelme tárgyában. Tekintettel arra, hogy a (mozdonyvezetők igen súlyos és felelősségteljes szolgálatot teljesítenek, hajlandó-e a miniszter úr a mozdonyvezetők jogos sérelmeit orvosolni: 1. külön mozdonyvezetői státus bevezetésevei; 2. a fizetések átértékelésénél ért veszteség jóvátételével; 3. a szabadnap intézményes bevezetésével; 4. 'a kinevezések és előléptetések várakozási idejének megröviditésével; 5. a hadviselteknél a kinevezéseknél és előléptetéseknél a háborús évek megfelelő beszámításával; 6. a mozdonyvezető-tanoncok három évi szolgálat utáni kinevezésével; 7. a nyugdíjkérdés rendezésével.« Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Esztergályos János: T. Ház! A költségvetés tárgyalása előtt néhány nappal Peyer Károly igen t. képviselőtársam szóvátette egyik felszólalásában az államvasúti munkásság panaszát, sorsát és helyzetét. Akkor az igen t. kereskedelemügyi miniszter úr válaszában tiltakozott az ellen, hogy az államvasúti munkások panaszát, sérelmét bárki is ellenzéki' oldalról idehozza és foglalkozzék vele, mondván többek közt az igen t. miniszter úr, hogy a kereskedelmi kormány atyai szeretettel foglalkozik és gondoskodik az államvasúti munkások sorsáról és helyzetéről. (Malasits Géza: Mostoha atyai szeretet!) Azóta tömegesen jönnek az államvasúti munkásoktól, az államvasúti alkalmazottaktól, tisztviselőktől éppen úgy, mint pályafenntartási munkásoktól, műhélymunkásoktól a panaszok, a levelek. Ezekben a panaszos levelekben feloldódik az államvasúti alkalmazottak lelkülete és sok-sok keserűséggel panaszolják el helyzetüket. Nagyon sok hozzám érkezett levélben felvetik azt a kérdést, hogy vájjon miben nyilvánul meg a kereskedelmi kormány atyai szeretete az államvasúti alkalmazottakkal szemben. Az láJlamvasúti alkalmazottak, pályafenntartási, műhelyi és forgalmi személyzet egyaránt felveti azt a kérdést, hogy vájjon a kereskedelemügyi miniszter úrnak atyai gondoskodása és szeretete miként bírja elviselni azt, hogy az államvasúti alkalmazottakat két részre osztják. Kérdezem, miként bírja a kereskedelemügyi miniszter úr atyai szeretete és gondoskodása elviselni azt... Jenes András: Mert a legjobban vannak ellátva^ az országban, azért! — Malasits Géza: Kívánnám a képviselő úrnak, hogy három hónapig legyen fűtő, akkor megtudja!) Csöppike igen t. képviselőtársam valószínűleg nem ismeri a vasúti alkalmazottak sorsát és ezért kockáztat meg ilyen merész állítást. (Jenes András: Nem merész!) Tehát kérdezik az államvasúti alkalmazottak, hogy miként bírja Elviselni a kereskedelmi kormány atyai gondoskodása azt, (Malasits Géza: Mostoha atyai!) hogy elvonták a lakbér- és a családi pótlékot. Kérdezem,- miként bírja elviselni a kereskedelmi kormány atyai gondoskodása azt, hogy a vasutasokat szanálási pótlékkal megkárosították. Kérdezik a vasutasok, a nyugdíjasok, hogyan bírja el a miniszter úr atyai gondoskodása elviselni azt, hogy a nyugdíjasokat elvonták a független magyar bíróságtól és lehet mondani, hogy egy családi bíróságot rendeltek ki panaszaik és sérelmeik