Képviselőházi napló, 1935. IX. kötet • 1936. június 8. - 1936. június 26.

Ülésnapok - 1935-145

Az országgyűlés képviselőházának 14 Éber képviselő úr. Ennek oka nyilván az lehet, hogy ez a 40%, amelyet kisgazda-marhákra kontempláltunk, talán túlságosan nagy és nem lehet minden héten a kisgazdáktól ennyi mar­hát összeszedni, — hallottam is, mert infor­máltak róla — a Hangya tehát, hogy ezt a kon­tingenst kihasználja és a kontingens ne men­jen veszendőbe, kénytelen nagyoibb uradalmak­tól is vásárolni, ha a kisgazdáktól nem kap elegendő marhát. (Rupert Rezső: A rábaközi kisgazdák magúk háromannyit tudnának ki­szállítani!) Hozzám soha sehonnan nem érke­zett panasz, hogy kisgazdák marháit a Han­gya ne vette volna meg. Ennek ellenére ezeket az adatokat meg fogom vizsgálni és ahhoz ké­pest fogok intézkedni, mert igenis a legszigo­rúbban akarom magam ahhoz az intencióhoz tartani, amelyet költségvetési beszédemben ki­fejtettem, hogy tudniillik a Hangyát a kis­gazda-marhák értékesítésére állítottuk be ebbe a kontingensbe, és ha ezt nem teszi, akikor... (Zaj a baloldalon. — Rassay Károly: Körleve­lekkel árasztják el a nagygazdaságokat! — Dinnyés Lajos: Es az 5%?) Még egy dologra szeretnék visszatérni, a Megalér. jutalékára, amely Megalér. nem szö­vetkezet, hanem részvénytársaság. Közölni akarom az igen t. Házzal és az interpelláló képviselő úrral, hogy a Megalér. igenis szedte ezt. az általam is ügen magasnak tartott juta­lékot közvetítő tevékenységéért, mert Német­országban egy kéz veszi át ezeket a marha­szállítmányokat és ezért itt is szükséges volt egy központi iroda, ezt a központi irodát pedig ez a Megalér. szervezete bocsátotta rendelke­zésre. Oda be kellett egypár embert állítani, utazási költségek vannak, Németországban két helyen is kell tartani ügynököt, aki ott köz­vetlenül lebonyolítja az eladásokat; tehát két­ségtelenül merültek fel költségek. En ezt a százalékos jutalékot, amely azt hiszem évente 35.000 pengőnyi összeget tett ki, évi 5000 pen­gőre redukáltam, ami körülbelül megfelel azok­nak a költségeknek, amelyeket a Megalér. tény­leg visel annak következtében, hogy ennek a központi eladásnak irodai szervezetét adja. Kérem, méltóztassék válaszomat tudomásul venni. (Helyeslés a jobboldalon. — Klein Antal: Es a Falu-Szövetkezettel mi van?) Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti •• a viszönválasz joga. Éber Antal: T. Képviselőház! En a rövid­ség okáért neveztem a Megalér.-t szövetkezet­nek, mert hiszen köztudomású, hogy az a Ma­gyar Mezőgazdák Szövetkezetének százszázalé­kos alapítása, tehát részvénytársasági formá­ban működik. Ez azonban egyáltalában semmi befolyást nem gyakorol a kérdésre és sokkal egyszerűbb, ha úgy állíttatik be, mint a Ma­gyar Mezőgazdák Szövetkezetének százszázalé­kos üzleti tevékenysége. Tény, hogy ez 2%-ot kap a bruttó-ár után és én nyugodtan merném vállalni, hogy egy nem altruista szervezet, amely nincs abban a helyzetben, hogy a kormánytól amúgy is ked­vező feltételek mellett ilyen megbízásokat kap­jon, egy-két ezrelékért boldogan vállalná mind­azt, amit a Megalér. teljesít és igen kitűnő üz­letet csinálna. (Winchkler István kereskede­lem- és közlekedésügyi miniszter: Mondtam, hogy leszállítottam!) Ami a másik dolgot illeti, amit a melyen tisztelt miniszter úr méltóztatott mondani, én természetesen belátom azt, hogy a kereskede­lemügyi miniszter úr nem nézheti át mindem 5. ülése 1936 június 10-én, szerdán. 137 alkalommal ezeket a kimutatásokat. Nem is állítom, hogy én mindig átnézem; én csak azt állítom... (Winchkler István kereskedelem- és közlekedésügyi miniszter: Csak amikor a Han­gyát tetszik támadni akarni, akkor nézi át!) Nem akkor, ha támadni akarom, hanem akkor, ha a kiküszöbölt kereskedelemnek kiküszöbölt tagjai felhívják erre a figyelmemet és én, aki a kereskedelmet nem tartom fölösleges élősdi­nek, hanem a nemzeti termelés egyik fontos ágának, felszólalok olyan esetben, amikor a dolgot úgy állítják be, mintha a kereskedőktől azért vonták el ezeket, hogy a gazdáknak, sőt a kisgazdáknak jussanak és ime, a hivatalos kimutatás bizonyítja, hogy ez nem történt meg; a gazdák nem kaptak belőle, még kevésbbé a kisgazdák. Mélyen t. miniszter úr, aki nem látta eze­ket a kimutatásokat, mondhatja azt, hogy a Hangya kiegészíti vásárlásait, ha nem kap elég kisgazda-anyagot egy héten. De előttem feksze­nek a kimutatások: az egyik héten 180 darab­ból 30 volt kisgazdáé, a másik héten 140 da­rabból egy sem volt kisgazdáé, a harmadik héten 110 darabból egy sem volt kisgazdáé. Bo­csánatot kérek, amikor itt nem arról van szó, — én nem tettem volna szóvá, ha erről lett volna szó — hogy 120—150 darabból 10, 20, 30 darab nagygazdaság szállítása, hanem amikor majdnem kizárólag, de mindenesetre túlnyomó többségben nagygazdaságok szállítottak, akkor ezt így beállítani mégsem lehet. Ne méltóztassék igen t. kereskedelmi mi­niszter úr engem olybá feltüntetni, mintha én sportot vagy kellemes passziót űznék azzal, hogy a kereskedelem védelmére kelek; engem, aki ma tulajdonképpen egyetlen vagyok ebben a Házban, akinek vana Házon kívül olyan megbízatása, egyenlő, általános, titkos válasz­tás útján nyert megbízatása, amely köteles­ségévé teszi, hogy a kereskedelem megtámadott érdekeinek védelmére keljen. (Winchkler Ist­ván kereskedelem- és közlekedésügyi miniszter: Ez nem a kereskedelem védelme ! — Rassay Károly: Akkor micsoda? — Dinnyés Lajos: Ha a Hangya ilyen üzleti politikát követ, akkor támadni kell! — Winchkler István kereskede­lem- és közlekedésügyi miniszter: Akkor sem a kereskedő, hanem a gazda kapná ezt a kon­tingenst!) Ezek igen helytelen intézkedések. Méltóz­tassék elhinni, sok évi tapasztalataim alapján mondhatom, hogy^ ahol a gazdasági élet ter­mészetes struktúrájába (beleavatkozik a hata­lom, ott természetesen — ezt megírta Smith Ádámtól kezdve minden közgazda — a kedye­zéseknek és visszaéléseknek a rendszere szük­ségképpen hekövetkezik. A mélyen t. minisz­ter úr meggyőződésem szerint ebből igen sokat helytelenít, igen sok ellen küzd és nem képes minden helytelenítéssel és küzdelemmel leküz­deni azokat a befolyásokat, amelyek érvénye­sülnek abban a pillanatban, mihelyt r ilyen kedvezéseknek természetellenes intézkedésekkel útját állja. Miután talán reám is vonatkozik az, amit június 5-i beszédében méltóztatott mondani, hogy a kereskedői érdekek túlzottan harcias és szélsőséges képviselői nem tesznek jó szol­gálatot a kereskedelemnek, ezt nagyon meg­szívleltem és magam is megvizsgáltam, hogy vájjon így van-e és ezek közé tartozom-e. Em­lékeztetem a t. miniszter urat, — talán vissza fog emlékezni rá — hogy amikor a kedvezmé­nyeknek ez a különleges rendszere néhány

Next

/
Oldalképek
Tartalom