Képviselőházi napló, 1935. IX. kötet • 1936. június 8. - 1936. június 26.

Ülésnapok - 1935-145

Az országgyűlés képviselőházának 14 Éber képviselő úr. Ennek oka nyilván az lehet, hogy ez a 40%, amelyet kisgazda-marhákra kontempláltunk, talán túlságosan nagy és nem lehet minden héten a kisgazdáktól ennyi marhát összeszedni, — hallottam is, mert informáltak róla — a Hangya tehát, hogy ezt a kontingenst kihasználja és a kontingens ne menjen veszendőbe, kénytelen nagyoibb uradalmaktól is vásárolni, ha a kisgazdáktól nem kap elegendő marhát. (Rupert Rezső: A rábaközi kisgazdák magúk háromannyit tudnának kiszállítani!) Hozzám soha sehonnan nem érkezett panasz, hogy kisgazdák marháit a Hangya ne vette volna meg. Ennek ellenére ezeket az adatokat meg fogom vizsgálni és ahhoz képest fogok intézkedni, mert igenis a legszigorúbban akarom magam ahhoz az intencióhoz tartani, amelyet költségvetési beszédemben kifejtettem, hogy tudniillik a Hangyát a kisgazda-marhák értékesítésére állítottuk be ebbe a kontingensbe, és ha ezt nem teszi, akikor... (Zaj a baloldalon. — Rassay Károly: Körlevelekkel árasztják el a nagygazdaságokat! — Dinnyés Lajos: Es az 5%?) Még egy dologra szeretnék visszatérni, a Megalér. jutalékára, amely Megalér. nem szövetkezet, hanem részvénytársaság. Közölni akarom az igen t. Házzal és az interpelláló képviselő úrral, hogy a Megalér. igenis szedte ezt. az általam is ügen magasnak tartott jutalékot közvetítő tevékenységéért, mert Németországban egy kéz veszi át ezeket a marhaszállítmányokat és ezért itt is szükséges volt egy központi iroda, ezt a központi irodát pedig ez a Megalér. szervezete bocsátotta rendelkezésre. Oda be kellett egypár embert állítani, utazási költségek vannak, Németországban két helyen is kell tartani ügynököt, aki ott közvetlenül lebonyolítja az eladásokat; tehát kétségtelenül merültek fel költségek. En ezt a százalékos jutalékot, amely azt hiszem évente 35.000 pengőnyi összeget tett ki, évi 5000 pengőre redukáltam, ami körülbelül megfelel azoknak a költségeknek, amelyeket a Megalér. tényleg visel annak következtében, hogy ennek a központi eladásnak irodai szervezetét adja. Kérem, méltóztassék válaszomat tudomásul venni. (Helyeslés a jobboldalon. — Klein Antal: Es a Falu-Szövetkezettel mi van?) Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti •• a viszönválasz joga. Éber Antal: T. Képviselőház! En a rövidség okáért neveztem a Megalér.-t szövetkezetnek, mert hiszen köztudomású, hogy az a Magyar Mezőgazdák Szövetkezetének százszázalékos alapítása, tehát részvénytársasági formában működik. Ez azonban egyáltalában semmi befolyást nem gyakorol a kérdésre és sokkal egyszerűbb, ha úgy állíttatik be, mint a Magyar Mezőgazdák Szövetkezetének százszázalékos üzleti tevékenysége. Tény, hogy ez 2%-ot kap a bruttó-ár után és én nyugodtan merném vállalni, hogy egy nem altruista szervezet, amely nincs abban a helyzetben, hogy a kormánytól amúgy is kedvező feltételek mellett ilyen megbízásokat kapjon, egy-két ezrelékért boldogan vállalná mindazt, amit a Megalér. teljesít és igen kitűnő üzletet csinálna. (Winchkler István kereskedelem- és közlekedésügyi miniszter: Mondtam, hogy leszállítottam!) Ami a másik dolgot illeti, amit a melyen tisztelt miniszter úr méltóztatott mondani, én természetesen belátom azt, hogy a kereskedelemügyi miniszter úr nem nézheti át mindem 5. ülése 1936 június 10-én, szerdán. 137 alkalommal ezeket a kimutatásokat. Nem is állítom, hogy én mindig átnézem; én csak azt állítom... (Winchkler István kereskedelem- és közlekedésügyi miniszter: Csak amikor a Hangyát tetszik támadni akarni, akkor nézi át!) Nem akkor, ha támadni akarom, hanem akkor, ha a kiküszöbölt kereskedelemnek kiküszöbölt tagjai felhívják erre a figyelmemet és én, aki a kereskedelmet nem tartom fölösleges élősdinek, hanem a nemzeti termelés egyik fontos ágának, felszólalok olyan esetben, amikor a dolgot úgy állítják be, mintha a kereskedőktől azért vonták el ezeket, hogy a gazdáknak, sőt a kisgazdáknak jussanak és ime, a hivatalos kimutatás bizonyítja, hogy ez nem történt meg; a gazdák nem kaptak belőle, még kevésbbé a kisgazdák. Mélyen t. miniszter úr, aki nem látta ezeket a kimutatásokat, mondhatja azt, hogy a Hangya kiegészíti vásárlásait, ha nem kap elég kisgazda-anyagot egy héten. De előttem fekszenek a kimutatások: az egyik héten 180 darabból 30 volt kisgazdáé, a másik héten 140 darabból egy sem volt kisgazdáé, a harmadik héten 110 darabból egy sem volt kisgazdáé. Bocsánatot kérek, amikor itt nem arról van szó, — én nem tettem volna szóvá, ha erről lett volna szó — hogy 120—150 darabból 10, 20, 30 darab nagygazdaság szállítása, hanem amikor majdnem kizárólag, de mindenesetre túlnyomó többségben nagygazdaságok szállítottak, akkor ezt így beállítani mégsem lehet. Ne méltóztassék igen t. kereskedelmi miniszter úr engem olybá feltüntetni, mintha én sportot vagy kellemes passziót űznék azzal, hogy a kereskedelem védelmére kelek; engem, aki ma tulajdonképpen egyetlen vagyok ebben a Házban, akinek vana Házon kívül olyan megbízatása, egyenlő, általános, titkos választás útján nyert megbízatása, amely kötelességévé teszi, hogy a kereskedelem megtámadott érdekeinek védelmére keljen. (Winchkler István kereskedelem- és közlekedésügyi miniszter: Ez nem a kereskedelem védelme ! — Rassay Károly: Akkor micsoda? — Dinnyés Lajos: Ha a Hangya ilyen üzleti politikát követ, akkor támadni kell! — Winchkler István kereskedelem- és közlekedésügyi miniszter: Akkor sem a kereskedő, hanem a gazda kapná ezt a kontingenst!) Ezek igen helytelen intézkedések. Méltóztassék elhinni, sok évi tapasztalataim alapján mondhatom, hogy^ ahol a gazdasági élet természetes struktúrájába (beleavatkozik a hatalom, ott természetesen — ezt megírta Smith Ádámtól kezdve minden közgazda — a kedyezéseknek és visszaéléseknek a rendszere szükségképpen hekövetkezik. A mélyen t. miniszter úr meggyőződésem szerint ebből igen sokat helytelenít, igen sok ellen küzd és nem képes minden helytelenítéssel és küzdelemmel leküzdeni azokat a befolyásokat, amelyek érvényesülnek abban a pillanatban, mihelyt r ilyen kedvezéseknek természetellenes intézkedésekkel útját állja. Miután talán reám is vonatkozik az, amit június 5-i beszédében méltóztatott mondani, hogy a kereskedői érdekek túlzottan harcias és szélsőséges képviselői nem tesznek jó szolgálatot a kereskedelemnek, ezt nagyon megszívleltem és magam is megvizsgáltam, hogy vájjon így van-e és ezek közé tartozom-e. Emlékeztetem a t. miniszter urat, — talán vissza fog emlékezni rá — hogy amikor a kedvezményeknek ez a különleges rendszere néhány