Képviselőházi napló, 1935. IX. kötet • 1936. június 8. - 1936. június 26.

Ülésnapok - 1935-143

Az országgyűlés képviselőházának 143. ülése 1936 június 8-án, hétfőn. gyarországon a gazdasági élet, iákkor nem lennék méltányos és igazságos, .ha nem mutatnék rá arra, hogy a nyomor az országban milyen hihetetlenül nagy, legalább is egyes részeken és egyes kategóriákban éppen azoknál az okoknál fogva is, amelyeket korábban említ ettem, mint például az, hogy a termésviszonyok a múlt esztendőben roppant hátrányosak voltak. Egyes vidékeken a nyomor hihetetlenül nagy és rettenetes és ezt a nyomort folyton szem előtt kell tartania mindenkinek, aki az ország ügyeivel foglalkozik és folyton figyelnie kell azt, hogy ennek a nyomornak imicsoda hatásai lesznek még további fejlődésiében. Mindezeket összevéve azt kell mondanom, hogy mindenekelőtt azon kell lenni, — ha nem iis az egész vonalon, de bizonyos válogatással és bizonyos disztinkcióval — hogy a terheken, amelyek alatt nagyon sok produkáló klasszis nyög, enyhítsünk. Ezek után legyen szabad még egyet elmondanom a budgetre vonatkozólag. Takarékossággal dicsekszik, büszkélkedik a pénzügyminiszter úr. En a takarékosságra való tör elk vést teljesen méltányolom, igaznak, objektívnek tartom, azonban azt lehet látni, hogy ha az országnak némely téren nagyobb bevétele van, akkor ezzel szemben a kiadások m folyton növekednek. Előttem különösen egy dolog aggályos és es a nyugdíjasok dolga és azok a kiadások, amelyek e titulus alatt mennek ki az ország pénztárából. Az újabb időkben különösen a fővárosban azt látom, — és aggályosan látom — <hogy százával küldik az embereket nyugdíjba éspedig olyan embereket, akik egyáltalában nem gondoltak arra, hogy nyugdíjba fognak menni. Sokszor erejük teljében, minden különös ok nélkül százával küldetnek az emberek tanügyi téren nyugdíj állományban/Esztergályos János: De azután felveszik^ismét őket!) Ezt financiális 'szempontból feltétlenül aggályosnak tartom és amikor a t. belügyminiszter úr is hosszasabban emlegette itt például ia főváros financiális állapotait, akkor ezeket a tüneteket nem tudom megérteni és szokatlanul aggályosnak látom őket. Akármennyire becsülöm, és tisztelem is a pénzügyminiszter úr legkomolyabb törekvéseit, de látván pénzünk állását és értékét az ország határain kívül, mégis csak azt gondolom, hogy nagyon óvatosan kell vennünk .azokat a szavakat, amelyek bennünket bizonyos optimiamussal nagyobb lelkesedésre akarnának bírni. Ezek után helügyi dolgokra térek át. Mindenekelőtt a pártközi állapotokra kell tennem -.lehány megjegyzést. Ezen a téren sóik kívánni való van és nem vagyunk normális állapotban, nem vagyunk olyan állapotban, .amilyen állapotok ebben a Házban és ebben az országban sokszor voltak. En ebben a Házban sokiszor megérteim teljesen törvénytelen és teljesen abnorm is állapotokat; azokat az állapotokat imélyen sajnáltam iákkor is, mélyen sajnáltam később is és mindig azt gondoltam, hogy ez .az egyiik legfontosabb oka az ország, a nemzet^ hanyatlásának és ha a nemzet talán ezek nélkül az okok nélkül is eljutott volna roppant válságos helyzetiéibe, mégis egészen más felkészültséggel és egészen más lelkiállapotban jutott volna ezekbe a -helyzetekbe. Most pedig ismét látnom kell, hogy egy nam teljesen nyugalmi állapot és nem teljesen megfelelő állapot keletkezett ebben az országban. A t. többségnek kétségtelenül megvan a maga tagadhatatlan és óriási ereje és ezen erő következtében tulajdonképpen mindent tehet, amit akar; iniciálhat, reformokhoz nyúlhat, könnyű szerrel nevelheti, irányíthatja a nemzetet, csendes külpolitikát iniciálhat, szóval az ellenzék, amely kis számú, alig képes bármiben is hátráltatni a többséget. A többség metódusai és a kormány metódusai ennek ellenére előttem valósággal érthetetlenek. Mintha nem lenne megelégedve a hatalmával. A hatalomnak ugyan az< a pszichológiája, hogy mindig terjeszkedni akar, de hiszen ez a hatalom, amelyet mi itt látunk, amúgyis túlságos és óriási hatalom. Mégis ez a hatalom a többi elemeiket, akik még ebben az országban vannak, 'folyton nyugtalanítja, a pártokat, a tömegeket és a politikusokat egyaránt és úgy látjuk, veszélyben van minden exisztencia ezen az oldalon. Az igen t. belügyminiszter úr a költségvetés tárgyalásakor rendkívül értékes kijelentéseket tett. Ezeket a kijelentéseiket mi teljes mértékben honoráljuk és mint gentleman-nek a szavait teljes értékben -elfogadjuk. Azt látjuk azonban, hogy az ő pártjának egy tekintélyes része nem osztozik az ö nézeteiben. (Ellenmondások a jobboldalon. — Egy hang jobbfelöl: Sőt! — Gr. Festetics Domonkos: Ez tévedés!) Sőt azt látjuk, hogy a kormánynak akárhány tagja nem így beszél. (Gr. Festetics Domonkos: Tévedés! Teljes bizalom uralkodik kööttük!) Akkor, amikor százával történtek nyilatkozatok az országházon kívül, (Gr. Festetics Domonkos: Ellenzéki lapok' részéről!) amikor egy pártról beszéltek folyton, .amikor egy uralkodó akaratról beszéltek folyton, (Eckhardt Tibor: Totalitásról!) ne méltóztassék nekem azt mondani, hogy ez tévedés. En nem vagyok az az ember, aki egykönnyen tévedésbe esem azi ilyen politikai dolgok megbírálásában. Egyforma nézet sincs» imélyen >t. uraim, •még abban sem, hogy a hivatalnokokkal szemben miiképpen járjanak el. Az igen t. belügyminiszter úr egészen korrekt álláspontot foglalt el már ősszel is ebben a kérdésben, mégis más minisziter urak úgy beszéltek, különösen a hivatalnokok egynémely kategóriáiról, hogy azok kvázi kötelesek, hogy pártemberek legyenek. (Gr. Festetics Domonkos: Ezt sohasem mondták! — Eckhardt Tibor: Marton nyíltam hirdette! — Gr. Festetics Domonkos: Marton nem Kozma!) Csak arra utalok, hogy a főispánok akárhányszor megjelennek pártgyűléseken és pártszervező gyűléseken. (Zaj a jobboldalon. — Gr. Festetics Domonkos: Ez mindig is így volt!) Bocsánatot kérek, a főispánok a kormány emberei voltak mindig, (Felkiáltások jobb felől: Ma is! Most is!) de azelőtt soiha nem volt rá eset, hogy ők maguk résztvettek volna pártok szervezésében, vagy pedig pártjelvényt viseltek volna. (Kun Béla: Legföljebb csak a kulisszák mögött dolgoztak!) Soha erre nem volt eset! (Felkiáltások jobb felől: Mindig így volt!) A főispán a. supremus comes a vármegyében és a főispán a régi világban a legfőbb tekintély

r volt. Igaz, hogy neki kötelessége volt mindenről gondoskodni, de soha egyenesen a maga személyében befolyást nem gyakorolt. (Eckhardt Tibor: A főispán méltóság volt, ma pedig kortes, ez a különbség! — Ellenmondások és felkiáltások a jobboldalon: Most is méltóság! — Egy hang jobbfelŐl: Csak ne akarják lerontani a tekintélyét! •— Eckhardt Tibor: Ne járjon korteskedni, 1*