Képviselőházi napló, 1935. IX. kötet • 1936. június 8. - 1936. június 26.

Ülésnapok - 1935-145

Az országgyűlés képviselőházának H5. ülése 1936 június 10-én, szerdán. 123 publikum választási joga szabad, azt választja, ami jobb és nem lehet őt arra kényszeríteni, hogy a közös állomásokon a sorrend szerint válasszon. Van, akinek van egy kedves kéktaxi sofőré, tehát azt keresi, annak a kocsijába akar beülni; az nem akar szürketaxiba ülni és megfordítva. Ennél a pontnál azonban kénytelen vagyok rámutatni az alábbi körülményre. Éppen azért, mert a géperejű bérkocsivállalatok közlekedési vállalatok, nem pedig karitatív intézmények és mert itt először a közönség érdekeit kell szem előtt tartani, nem abból a szempontból, hogy kinek az érdeke vagy kinek a bűne, tényként állapítom meg, — és ez idegenforgalmi szempontból is igen fontos — hogy a kéktaxiknak legalább is egyrésze nem áll azon a nívón, amelyet Budapest forgalma jogosan megkövetelhetne. De azt is meg kell állapítanom, hogy a szürketaxik ezen a nívón állanak. Azt méltóztatnak mondani, ennek az az oka, hogy az egyik mögött a nagytőke áll. Ez a nagytőke helyesen és jól teljesíti a publikummal szemben kötelességét. A másik oldalon ott áll az a kétségtelenül elismerendő körülmény, hogy itt először az élet által megfojtott egyik iparágnak volt művelőit, rendes magyar állampolgárokat, adófizetőket kellett átvinni másik életsorba, ami magábanvéve is elég nehéz körülmény; másodszor, hogy ez tényleg kisemberek vállalkozása. (Kun Béla: Nem lehet szélnek ereszteni őket!) Ha nekik egyénileg nincs meg az erejük, úgy karbantartani a kocsikat, ahogy azt a közérdek és a közönség érdeke megkívánja, roppant csodálkozom, hogy a kéktaxis vállalkozók már régen nem tömörültek szövetkezetbe, mert itt igenis helyén lenne a szövetkezetbe való tömörülés. Akkor, — tagjaikat megfelelő fegyelem alatt tartva és garanciákat adva a publikummal szemben — a teljesítmény alapján és nem karitatív alapon, nyugodtan felvehetnék a versenyt azzal a vállalattal, amely feladatát jól teljesíti. Itt még egy körülményre kell rámutatnom, hiszen eíz a közönségnek és az idegenforgalomnak igen jelentős szempontja. Ez pedig — de hangsúlyozón, ez nem általános hiány — a tisztaság, a kényelem, a rozogaság és a piszok kérdése

% Ez döntő momentum a publikum szempontjából és a publikumot nt:m lehet kényszeríteni arra, nem lehet neki előírni azt, hogy milyen sorrendben, milyen kocsiba üljön. En tehát az igen t

% interpelláló képviselő úr interpellációjára végeredményben abban kívánom megadni a választ, hogy sem a közös állomáshelyeket, sem az állomáshelyek revízióját általánosságban véve nem tartom helyesnek, de azt mindig meg lehet csinálni, hogy az illetékes hatóságok a hozzájuk beadott kérvényt jóakaratúan felülbírálják és tekintetbe vegyék majd a kívánságokat ott, ahol méltányos. Az egyik oldalon a kormány mindig szemrehányásokat kap, hogy mindenbe beleavatkozik, a másik oldalon pedig folyton azt kérik tőle, hogy avatkozzék be. Karitatíve nem avatkozhat be az állam minden olyan vállalkozásba, amely nem megy. Ha erre az útra térünk, akkor nem telik bele két esztendő és az államháztartás, az egész társadalmi rend felborul. , T ,. • • Ennek az elgondolásnak az alapján kérem az igen t. Házat, szíveskedjék válaszomat tudomásul venni. (Élénk helyeslés a jobboldcuùçpj KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ. IX. ; /$ Jk "'ÍZ Elnök: Az interpelláló képviselő úr a viszonvalasz jogával kíván élni. r Kun Béla: T. Ház! A t. belügyminiszter ur azt mondotta, hogy nem mindenben tesz eleget az interpellációban felvetett kérdéseknek, de minthogy a jog és igazság szellemében kívánja megoldani a kérdést a felmerülő konkrét panaszok elintézésénél, a választ tudomásul veszem.

t Rá kell azonban mutatnom a miniszter úr pár tévedésére. T. Képviselőház! Nem úgy áll a dolog, amint a t. belügyminiszter úr mondotta, hogy csak pár tizedszázalék különbség lenne a szürketaxi- és a kéktaxi-vállalat állomásai és férőhelyei tekintetében, mert az én adataim szerint a sraürketaxi-vállalatnak 143 állomáshelye van 825 kocsi-férőhellyel, a kéktaxivállalatnak pedig 126 állomása, 646 férőhellyel. Azt nem lehet mondani, hogy a kéktaxisok jöttek később, mert az ősi r jog a kéktaxisoké, hiszen azok most nagyrészt a régi lófogatú bérkocsisok tulajdonában vannak. Azt sem lehet mondani, hogy azok az intézkedések, melyeket a kormánynak e tekintetben foganatosítani kellene, karitatív jellegűek volnának, hiszen, amikor az állam az adófizető alanyt megsegíti, hogy jobban tudjom exisztálni az élet nehézségei közepette, hogy jobban tudja fizetni adóját, amikor arról van szó, hogy ne vegyem el tőle azt a kenyeret, amely most megvan, szóval hogy ne tegyem munkanélkülivé, ne tegyem földönfutóvá: ez íi kormányzat részéről voltaképpen nem karitativ intézkedés, hanem egy kötelesség teljesítése. Ne méltóztassanak ugyanis elfeledkezni arról, hogy ezek a kéktaxisok azért is vannak nagyon nehéz helyzetben, mert nekik annakidején magyar gyártmányú autókat kellett vásárolniuk, ugyanakkor, amikor a mostani miniszter urak elődei gyönyörű szép Minerva-autókat vásároltak. A dolognak még további vonatkozása is van. Méltóztassanak megengedni annak konstatálását, hogy amikor a jognak és igazságnak szelleméről beszélünk, akkor ezt konkrét formában gyakorolni is kell. Ha nem megy bele a t. miniszter úr abba, hogy a szürketaxisoknak és a kéktaxisoknak közös standjaik legyenek, akkor legalább bizonyos időközönként, mondjuk félévenként tessék állomáshelyeiket felcserélni. Tessék a konkrét sérelmeiket megoldani. Tessék a t. belügyminiszter úrnak, mint a kormányzatban az egyik nagy hatóerőnek a kezdőlépéseket megtenni, — ha nem is tartpzik ez tárcája körébe — mert a t. miniszter úr egy reformgondolkodásnak, egy reformrendszernek >a megérkezését képviseli. Tessék odahatni, hogy a kormány nyúljon hozzá a motalkó árának leszállításához. (Élénk helyeslés balfelől.) Ez a kérdés gerince és genezise. A szeszkartel tobzódását és féktelen haszonhajhászását tessék megfékezni, akkor mindjárt közelebb jutunk a kérdés megoldásához és^ közelebb jutunk a közönség szempontjából kívánatos taxi viteldíjak leszállításához. Ezeket óhajtottam elmondani. (Élénk helyeslés és taps a baloldalon.) Elnök: Következik a határozathozatal. Kérdem a t. Házat, méltóztatnak-e a belügyminiszter úrnak Kun Béla képviselő úr interpellációjára adott válaszát tudomásul venni, igen vagy nem! (Igen!) A Ház a választ tudomásul veszi. Következik ifj. Balogh István interpellá-'cig^ a kereskedelem- és közlekedésügyi mi17