Képviselőházi napló, 1935. IX. kötet • 1936. június 8. - 1936. június 26.
Ülésnapok - 1935-145
122 Az országgyűlés képviselőházának H5. ülése 1936 június 10-én, szerdán. valósítani, a következőket mondhatom. Én egy bérautó-vállalkozásnál és olyan nagy forgalom lebonyolítás esetén, amilyenre a fővárosi viszonyt k között szükség van, nem tartom helyénvalónak a szétaprózódó egyéni gazdálkodást. Megvallom, hogy amint a szürketaxik egy nagy rendszerbe, egy nagy egységbe vannak foglalva, akképpen kellene cselekedni a kéktaxisoknál is (Rajniss Ferenc: Ügy van! Ez helyes!) és a t. belügyminiszter úrnak meg kellene találnia a módokat a nélkül, hogy az egyéni szabadságba beavatkoznék, arra, hogy ezeket közös nevezőre hozza, nemcsak úgy, mint ahogy most megvan formailag a géperővel fuvarozó bérkocsiipartestület, hanem erősebb kézzel, erősebb összetartással, hogy itt ne 700—800 széthúzó, sokszor egymással ellentétes akaratú autófuvarozóról legyen szó! Hanem egy olyan nagy egységről, amely nagy egység azután alkalmas személy vezetése mellett — találja meg a t. belügyminiszter úr az alkalmas személyt is erre — tudhat tárgyalásokat folytatni a másik nagyvállalattal, amelynek tőkeerő áll a háta mögött. Akkor ez a kérdés, amely közforgalmi, közlekedési és szociális szempontból igen fontos, a budapesti autótaxi-iparnak ez az égető sebe meg fog oldatni és nyugvópontra is fog juthatni. Élni és élni hagyni: ennek a jelszónak kell a valóságba átmennie. Lássák be a szürketaxisok, hogy áldozatkészséggel kell lenni a kékek iránt, viszont a kékek ne érezzenek irigységet a másik társaság tagjai iránt. Hiszen ott is kisemberek vannak. Ezeknek a s off őröknek jó fizetést kívánok, a vállalat pedig elégedjék meg kevesebb haszonnal. Állítom: nagy az automobilköz'lekedése és autocarj ai is vannak, tehát találják meg a kibontakozást a t. belügyminiszter úr beavatkozásával úgy a közgazdasági érdeknek, mint a humanizmusnak, a társadalmi és a nemzeti szempontoknak kellő átérzésével. Hogy a nemzeti szempontot bővebben nem indokolom, ezt mindnyájan megértjük. Elvégre 700—800 darab jókarban tartott, távolság álló személyautó nemcsak a napi forgalomban, nemcsak közlekedésügyi tekintetben, hanem meszszebbmenő magyar érdekből is rendkívüli fontossággal bír. Ez is volt az oka annak, hogy interpellációmat elmondottam. Most már leteszem a Ház asztalára ezeket a térképeket, s a Ház asztalán keresztül a belügyminiszter úrhoz juttatom. Ezek a térképek bizonyítani fogják, hogy a kéktaxisok milyen igazságtalanul vannak inferioris helyzetben a szürketaxisokkal szemben. Elnök: A belügyminiszter úr kíván szólani. vitéz Kozma Miklós belügyminiszter: T. Ház! Mielőtt Kun Béla képviselő úr interpellációjának tulajdonképpeni tárgyára rátérnék, két mondatban felelni szeretnék az említett szerencsétlenséggel kapcsolatban a képviselő úr által a Margithíd karfájára tett megjegyzésre. Mióta Magyarországon hidak állanak, első az olyan eset, amilyen most történt. A külföldön számos hasonló eset fordult elő, az így és amúgy készített, öntött vagy kovácsolt vasból vagy egyéb anyagból készült korlátok miatt. Erre az egy esetre berendezkedni ós a hidakat olyan korláttal ellátni, (Rassay Károly: Erősebb korláttal!) amely minden szerencsétlenséget megakadályoz, nem lehet, még akkor sem, ha milliókra menő összegeket szánna rá a főváros vagy más közületek, amelyeik a hidakat fenntartják. Szerencsétlenségeket teljesen eliminálni,. legyenek azok bármennyire sajnálatosak is, nem lehet. Ami az interpelláció tulajdonképpeni tárgyat illeti, meg kell állapítanom, hogy ebben a kek- kontra szürketaxi kérdésben a kéktaxisok részéről tulajdonképen három kívánság merült tej. Az első kívánság az, hogy egyenlő számú állomáshelyük legyen, a második az, hogy az állomáshelyek jósága azonos legyen, illetőleg» hogy kozos állomáshelyek legyenek; a harmadik pedig az, hogy a székesfőváros és a szürketaxi érdekeltség között megkötött jogérvénves szerződés bontassék fel. Ami az első pontot illeti, hogy tudniillik az állomáshelyek egyenlő számban legyenek, ebben a tekintetben semmi néven nevezendő sereimet konstatálni nem tudok, mert a számok azt mutatják, hogy 766 szürketaxi és 714 kekfcaxi mellett 161, illetőleg 146 az állomások szama. A-százalékos arány az, hogy a szürketaxmal 4 7, a kéktaxinál pedig 4'8 gépkocsi jut egy állomáshelyre. Itt tehát sérelemről beszelni nem lehet. Ami azt a kérdést illeti, vájjon ezeknek az állomáshelyeknek a jósága az üzlet, a forgalom szempontjából egészen egyforma-e, — én ugyan -nem hiszem, hogy ezt egészen pontosan valaha is ki lehetne mérni — ennek a kérdésnek is utánanéztem és megállapíthatom a következőket. Nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy a kéktaxisok jöttek később, tehát a szürketaxisok, helyzetileg is« bizonyos jogokkal rendelkeztek. Amikor a kéktaxisok felvonultak, akkor ezeket a jogokat a isüürketaxis oknak meg kellett velük osztani ok és ez a megosztás meg is történt. A világon mindig úgy volt, hogy ha ilyen esetekben differencia van, az rendesen annak a javára szól, aki már előzőleg a beati possidentes, a boldog birtokban levőkhöz tartozik. Ds azokon. a he-. lyeken, ahol elsőrangú és eminens érdekek forognak fenn, ott maga az illetékes hatóság gondoskodott arról, hogy a lehető legszigorúbban betartassék az igazságosság és. a méltányosság elve. Odáig megy például a dolog, hogy a Keleti pályaudvaron, szóval olyan helyen, ahol erre a lehetőség megvan, ki van jelölve, hogy első a slzürketaxi, második a kéktaxi, harmadik a szürketaxí, negyedik a kéktaxi; vagy például páros napokon az egyes és hármas, páratlan napokon viszont a kettes és a négyes hely a szürketaxiké. Arról tehát nem lehet beszélni, hogy a hatóság részéről ebben a tekintetben tendencia forogna fenn. Arra azonban hajlandó vagyok s ebben a tekintetben indokolt kérések mindig betér-. jeszthetők, hogy az arra illetékes hatóságok az állomáshelyeket felülvizsgálják s a jog. az igazság és a méltányosság szellemében járjanak el. Amit azonban a magam részéről sem tartok lehetségesnek, sőt kívánatosnak sem, ez a közös állomáshelyek kérdése. Először is ez mindennapi verekedéseket és a legnagyobb kellemetlenségeket okozná. Méltóztassanak elképzelni, mi történnek akkor, ha a publikumnak például be kellene tartani a sorrendet. Most előáll egy kék taxi. Van aki csak szürkébe akar ülni. A közlekedési vállalat csak 1 másodsorban szociális szempontú vállalat, elsősorban a közönség kényelmét és a székesfőváros vagy más városok forgalmát szolgáló intézmény. Itt az első szempont tehát az, hogy a publikum érdeke, jogos kívánságai érvényesüljenek. A