Képviselőházi napló, 1935. IX. kötet • 1936. június 8. - 1936. június 26.
Ülésnapok - 1935-145
Az országgyűlés képviselőházának IÁ selni, nem lehet fenntartani, ha csak egyébként nem helyezkedünk a diktatúra, a,totalitás álláspontjára. Ebben a gyakorlatban ugyanis kétségtelenül ez a szellem nyilvánul meg. Nézzük, mit mond a törvény. A kormány meghallgatja a bizottságot, kikérheti véleményét, de véleményétől eltérően is adhat ki rendeleteket. A gyakorlat a 33-as bizottság tekintetében az, hogy ea a bizottság hozhat ugyan határozatokat, mondhat véleményt, de a kormány a 33-as bizottság határozataitól függetlenül teszi meg intézkedéseit. Eddig is az volt a gyakorlat, hogy a kormány a rendeleteket kiadta s a legtöbb intézkedést csak bejelentette a 33-as bizottságban és ez a 33-as bizottság* természetesen mindig tudomásul vette a kormány jelentését, már az összetételénél fogva is. De miért kell elvenni a parlament elöl ezt a tevékenységet, miért kell ilyen különleges felhatamazás? Ezt nem lehet megindokolni, s ma már azok az állapotok, amelyek 1931-ben a törvény megalkotásánál fennállottak, nem állanak fenni Hivatkozom arra, hogy annakidején, amikor ezt a törvényt a pénzügyi bizottságban tárgyaltuk, Györki t. képviselőtársammal kisebbségi véleményt jelentettünk be itt a Házban és azt megindokoltuk. Különvéleményt terjesztettünk elő a pénzügyi bizottság útján és azt • javasoltuk, hogy a kormány a legrövidebb időn belül nyújtson be olyan javaslatot, melyben kőnkre tizálja: melyek azok az állami kiadások, ame lyeknek csökkentésével az államháztartás egyensúlyát biztosítani kívánja? A kormány minden évben beterjeszti a költ ségvetést. Ha 1931 júliusában szükség volt ezekre a különleges intézkedésekre, akkor ezek az intézkedések félév alatt elérték a céljukat. Miután a kormány évről-évre a Ház, elé terjeszti a költségvetést, módja és lehetősége van arra, hogy az államháztartás egyensúlyát helyreállítsa. Ha a kormány nem tett ilyen intézkedéseket, ez az ő hibája, s nemjehet a parlamentarizmusnak és ennék a parlamentnek bűnül felróni, hogy a kormány 1931 óta nem tett olyan intézkedéseket, hogy az államháztartás egyensúlyban legyen. Ezért tehát szükségtelen ennek a bizottságnak a fenntartása és annál kevésbbé van rá szükség, mert akármennyire is hivatkozik a kormány a rendkívüli állapotokra, ezekről ma már beszélni nem lehet Csak a pénzügyminiszter úr expozéjára kell hivatkoznom. Hivatkozhatom arra, hogy költségvetési expozéjában és költségvetési záróbeszédében a pénzügyminiszter úr arra az álláspontra helyezkedett, hogy javult, szilárdult a pénzügyi helyzet, nagyobb takarékosság volt, mint eddig, a takarékpénztárakban növekedett a betétek száma, gazdasági és ipari életünk javult: ezt bizonyítottta a Ház előtt a pénzügyminiszter úr. Ha tehát stabil az államháztartás, ha bizonyos fokig stabilizálódott a közgazdasági élet, akkor miért van szükség erre a rendkívüli kivételes felhatalmazásra? Teljesen lehetetlen, hogy a Ház ehhez hozzájáruljon és ezt az állapotot fenntartsa. Lehetetlen ez már azért is, mert utalok itt arra, hogy a 33-as bizottság ténykedése nem azt a célt szolgálja, amelyet elébe tűztek annakidején, hanem azt, hogy a kormány ezt a bizottságot felhasználja különböző dolgokra s amit akar, azt a 33-as bizottságon keresztül akarja elérni. Csak a Munkásbiztosító Pénztárra, a Társadalombiztosítóra kell hivatkoznom. Ezt az eredeti intézményt minden felhaS. ütése 1936 június lO-ên } szerdán. 117 talmazás nélkül, egész csomó intézkedéssel felforgatták. Micsoda összefüggésben van az államháztartással a munkásbiztosítói beneficiumok leszállítása? Miféle összefüggésben van az államháztartással az, hogy a cselédek beneficiumát leszállítják? Miért nyúl bele a kormány ezekbe a dolgokba a különleges felhatalmazás alapján, amikor a törvény egyedüli célja az volt, hogy az államháztartás és a hitelélet rendjét biztosítsa? Miképpen függ össze ezzel az, hogy a fizetéseket és a beneficiumokat leszállítják a biztosítási törvénynél és a bányászoknál; kérdem, milyen célja van ennek? Ha valaki belenéz ebbe a törvénybe és megnézi ezt a javaslatot, roppant érdekes dolgokat fog bennük találni. Keresztülhajtották a fogyasztási adó emelését, de ha már adót akar emelni a miniszter úr, akkor miért éppen a margarinnál, a margarinsajtnál és egy egész csomó más élelmezési cikknél, vetette ki a fogyasztókra a fogyasztási és forgalmi adót? Miért nem vetett ki progresszív adót — ezen a címen megtehette volna azt is — a föhibirtokra vagy a nagybankokra? Ezekhez nem mert hozzányúlni. Ügy látom, ez csak azt a célt szolgálja, hogy a kisemberek életét megdrágítsák ezekkel a 33-as bizottságon keresztül kiadott rendeletekkel, ellenben másfelől óriási kedvezményeket adnak, amelyek szintén nem az államháztartás rendbentartását jelentik. Itt van például a tej értékesítéséről, a textilipari vállalatok nyersanyag-beszerzésének elősegítése tárgyában kiadott rendelet, a gazdatartozásokra vonatkozó rendelkezésekben megállapított egyes határidők meghosszabbítása tárgyában kiadott rendelet, a tej értékesítéséről szóló második rendelet, a mezőgazdaságnak az 1934/35. gazdasági évben nyújtandó kedvezmények tárgyában kiadott rendelet, azután a gazdatartozások rendezése tárgyában kiadott rendelet. Csupa kedvezménynyujtás rendeleteken keresztül a parlament megkerülésével és nem az államháztartás céljait szolgáló, hanem az egyes gazdasági kategóriáknak érdekeit tápláló rendelkezések. Erre szükség nincs, ez egy lehetetlen állapot és ezt teszi a kormány ezen a 33-as bizottságon keresztül, amikor a másik oldalon, a szociálpolitika terén megnyomorítja a munkásbiztosítást, megnyomorítja^ az aggkori biztosítást és felhasználja a szegény embereknek, a munkásoknak és kisiparosoknak az aggkori bizsításra befizetett pénzét a gazdaadósságok törlesztésére. T. Képviselőház! Ez lehetetlen állapot. A törvény nem szolgálja azt a célt, amelyet szolgálnia kellene. Felesleges és nincs rá szükség, hogy ezt megcsinálják. A 33-as bizottság létesítését annakidején is elítéltük, most is elítéljük. A 33-as bizottságon keresztül való kormányzási mód: felrúgása a parlamentarizmusnak. Beszéljünk nyíltan és őszintén. A kormánynak így könnyebb a helyzete; nem szereti ugyanis, ha kritikát kap és jobban szereti a dolgokat rendelettel elintézni. Ez nem kormányzás, ez a diktatúrához való yiszszatérés. A kormány ezzel igazolni latszik azoknak álláspontját, akik a kormánnyal szemben hangoztatják, hogy a kormány a diktatúra felé törekszik, hogy a totalitást akarja érvényesíteni. Mert az a tény, hogy esztendőkön keresztül, amikor nincs szükség a dd : as bizottságra, nincs szükség erre a rendkívüli 16*
