Képviselőházi napló, 1935. IX. kötet • 1936. június 8. - 1936. június 26.

Ülésnapok - 1935-143

Az országgyűlés képviselőházának 143. ülése 1936. évi június hó 8-án, hétfőn, Sztranyavszky Sándor, Kornis Gyula és vitéz Bobory György elnöklete alatt. Tárgyai: Elnöki előterjesztések. — Az 193&37. évi állami költségvetésről szóló törvényjavaslat. Hozzászóltak: Zsindely Ferenc előadó, Ernszt Sándor, Baross Gábor, Sulyok Dezső, Makkai János, Buchinger Manó, Knob Sándor, Dulin Jenő, vitéz Balogh Gábor, Vázsonyi János, Ember Sándor. — A legközelebbi ülés idejének é* napirendjének megállapítása. — Az ülés jegyzőkönyvének hitelesítése. A kormány részéről jelen voltak: Fabinyi Tihamér, vitéz Kozma Miklós, Winchkler István. (Az ülés kezdődik délután d óra 2 perckor.) (Az elnöki széket Kornis Gyula foglalja el.) Elnök: A t. Ház ülését megnyitom. Az ülés jegyzőkönyvének vezetésére Brandt Vilmos, a javallatok mellett felszólalók jegyzésére Veres Zoltán, a javaslatok ellen felszóiegyzésére pedig Rakovszky Tibor jegyző urat kérem fel. Napirend szerint következik az 1936/37. évi állami költségvetésről szóló törvényjavaslat tárgyalása. Zsindely Ferenc előadó urat illeti a szó. Zsindely Ferenc előadó: T. Képviselőház! Bppen 60 esztendős szokás szentesíti azt az .1876-ban megkezdett alkotmányjogi gyakorlatot, amelynek alapján a magyar törvényhozás külön törvényben ad felhatalmazást a kormánynak: arra, hogy a költségvetési előirányzatban felsorolt »bevételeket a szükségletek fedezésére fordíthassa és az ugyancsak részletesen felsorolt kiadásokat teljesíthesse. A magyar közjogi f felfogás szerint enélkül a felhatalmazás nélkül a kormánynak alkotmányos kormányzásra nincs módja. Éhből természetszerűleg következik a költségvetési törvényjavaslat politikai természete. A javaslat előadójának nem lehet feladata ennek a politikumnak fejtegetése, hanem szerény nézetem szerint kizárólag azoknak a körülményeknek vizsgálatára kell, hogy szorítkozzék, mennyiben biztosítja a költségvetési törvényjavaslat az országgyűlés egyik legfontosabb jogának, ia költségvetési jognak teljes érvényesítését. Szerény fejtegetésemíben ehhez a felfogáshoz kívánok tehát igazodni. Az 1936/37. esztendei költségvetési előirányzatot voltam bátor itt a Ház színe előtt ismertetni és ez alkalommal rámutatni azokra az okokra, amelyek annak az előző éyi előirányzattól való eltérését szükségessé tették. Azok a számadatok, — a be vételi és a kiadási oldalon egyaránt — amelyeiét a költségvetési KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ. IX. törvényjavaslat tartalmaz, teljes egészükben és egész pontossággal egyeznek a költségvetési előirányzatban, feltüntetett összegekkel, így ezeknek ismételt felsorolásával, nem akarom most igénybevenni a t. Ház szíves türelmét, hiszen a beiható költségvetési vita lezajlása után ezeket a számadatokat a t. Ház, valamennyi tagja úgyis teljesen és tökéletesen ismeri. Bátor leszek előadásomban csak a törvényjavaslat szerkezetének és az egyes törvényszakaszok tartalmának ismertetésére szorítkozni. Az 1. § tartalmazza a kiadásoknak, 2. § pedig a bevételeknek részletezését ^ fejezetek, címek és rovatok szerint. Mint már említeni bátor voltam, az itt felsorolt számoszlopok teljesen egyeznek a költségvetési előirányzat megfelelő számadataival és alkotmányjogi szempontból semmi aggodalo'mra sem adnak okot. A 3. § (1) hekezdése tartalmazza a kiadások és bevételek végösszegét, valamint a mérleget, amely tudvalevőleg 75*7 millió' pengős hiánnyal zárul. Éppen ezért a 3. § (2) bekezdése felhatalmazást ad a kormánynak arra, hogy hitelművelet útján fedezhesse azokat az összegeket, amelyek a bevételekiből nem fedezhetők. A 4. § ad tulajdonképpen felhatalmazni; a kormánynak arra, hogy az állami bevételeket igénybevehesse ; voltaképenni megajánlási szakasz. A törvényjavaslat 5. §-& a virement jog szabályozását tartalmazza és pedig olyan módon, hogy egyesíti a régebbi, az 1897:XX. te. 15. §-án alapuló gyakorlat előnyeit azokkal az előnyökkel, amelyek a törvényhozás által az 1924/25. évi költségvetéssel megkezdett és egészen az 1931/32. évi költségvetésig folytatott gyakorlaton alapulnak. Az 1897:XX. te. 15. §-a csak azokban az esetekben engedett hitelátruházási jogot a kormánynak, amely eseteket a törvényhozás .magában a költségvetési törvényben előzetesen felsorolt. A háború folyamán, azután a forradalmak és az infláció éveiben ez a törvényi rendelkezés nem volt betartható. Amikor pedig lag^tó^TSysgzanálás folytán ismét mód nyílott (