Képviselőházi napló, 1935. IX. kötet • 1936. június 8. - 1936. június 26.
Ülésnapok - 1935-145
104 Az országgyűlés képviselőházának hogy az 1960 milliónál a sok valutakülönbözet előbb-utólbb jelentkezni fog az értékszámításban. Azt hiszem azonban, hogyha már az államadósság nyilvántartásáról beszélek, még azt a szerény nézetet is kifejezhetem, laikus módon, hogyha már »nyilvántartásról« van szó, talán lehetne ezeket az államadósságokat egyik évről a másikra kevésbé összekuszáltan kimutatni, amennyiben ezt a szót »nyilvántartás« a szó etimológiai értelmében vesszük. Ha nem ebben az értelemben vesszük, megjegyzésem természetesen tárgytalan. Tessék például az 1932/33. évre visszamenőleg megvizsgálni három tételt a gépgyárnál. Találtam ugyanis egy dollár-, egy font- és egy pengőtételt. Színes grafikont voltam kénytelen 'rajzolni, hogy ezt tovább vezessem, — nem fogom ezzel untatni a t. Házat, mert órákig tartana elmagyarázni — (Halljuk! Halljuk! balfelöl. — Rassay Károly: Van időnk!) — amíg végül rájöttem, hogy ez 1932/33-ban három tételből állott; ezeket, a tételeket a következő évre nyolcfelé szétosztva vitték át. 1934/35-re azután ezt a nyolcféle szétosztott adóssági tételt ötfelé osztották, úgy hogy 16 rovatban [kellett ezt az. eredetileg három tételt megkeresni, illetőleg számviteli genealógiáját — hogy ezt a szót használjam: családfáját — összeállítani, ami! magában véve nem érdektelen időtöltés, de talán nem áll teljesen arányban azzal, amit az ember a zárszámadásoknál általában véve nyilvántartás alatt ért. Van itt egy másik tétel a forgótőkénél, amely forgótőkét tavaly már említettem, a tárcaadósságoknál. Ez a forgótőke lassankint felszaporodott 77 millióra, vagy körülbelül ilyen összegre. Ebben benne van az a bizonyos 30 millió, amelyről szintén beszéltem tavaly, amelynek ellentetelét azóta sem tudtam megtalálni, mert azi államadósságolknál mint bevételt nem találtam. Azt látom, hogy a tárcaadósságokból áthelyeztek a forgótőkéhez 13 milliót. Jól van, helyesbítés történt. Ugyanakkor azonban ugyanabból a forgótőkéből átvisznek az idegen pénzekhez 8 millió pengőt, tehát egyenleg címéri marad ebben az ; esztendőben 5 millió. Megnézem az idegen pénzeket és ott látom a 8 millió pengőt, ugyanakikor azonban 15 milliót megint továbbviisznek az üzemi adósságokhoz, úgyhogy végeredményben az üzemi adósságok kimutatva lévén a tárcaadósságoknál, a tárcaadósságok növekedése nettó csupán 2 millió. Azonban e tranzakció folytán az előző évvel való összehasonlítás majdnem teljesen lehetetlen, mert hiszen' olyan belső forgalom és átcsoportosítás történt, hogy az ember ezeknelk a tételeknek végösszegét véve, összehasonlítást az egyik évről a másikra alig tud eszközölni. Saját tapasztalataimon okulva, csak azt mondhatom, hogy ha az ember a fejezetek végösszegeit hasonlítja Össze egyik évről a másikra, olyan bakot lőhet, — hogy más kifejezést ne használjak — amely az ember szavahihetőségét a legnagyobb mértékben veszélyezteti és óvom is ettől t. képviselő-, társaimat, amennyiben a zárszámadásokkal foglalkoznak. Ugyancsak rendkívül bonyolult és át nem tekinthető kérdés f az üzemek kérdése. Az igen t. előadó úr megemlítette azt a 137 millió pengőt, amely a követeléseket tünteti fel. Nem szabad azonban elfelejteni azt, hogy ugyanakkor a hitelműveleti kezelésnél is 66 millió pengős növekedés állt elő. 145. ülése 1936 június 10-én, szerdán. Kérem a t. Házat, méltóztassék beszédidőmet negyedórával meghosszabbítani. Elnök: Kérdem a t. Házat, méltóztatik-e a képviselő úr beszédidejének meghosszabbításához hozzájárulni. (Igen!) A Ház, a hosszabbítást megadta. Gr. Esterházy Móric: A hitelműveleti kezelésnél tehát külön 190 millió tartozása van az üzemeknek, ^ úgyhogy összeállításom szerint, végeredményben az üzemeknek harmadik személyekkel fennálló adóssága az 1934/35. év végén 515 millió pengő, szemben az évelejei 502 millióval. Erre vonatkozólag igen hosszú összeállításom van, de nem akarom a t. Házat ezzel fárasztani, hiszen a zárszámadás 8, vagy 9 rovatán keresztül kell összekeresni a tételeket és ki kell rekeszteni ebből azt a 137 milliót, amelyről a t. előadó úr beszélt» de azonkívül azt a 190 milliót is, amely az üzemek tartozása a hitelműveleti kezelésben. Az állami követelések is némileg gyarapodtak, de nem valami rendkívüli módon. Itt azonban különös dolog történt. Itt csak nettóösszegekről beszélek, habár bruttó-összegekről van szó, 35 milliót a helyesbítés révén hozzáírtak, amely az államadósságoknak a transzfer-kasszával szemben fennálló követelését jelenti. Nem tudom, hogy helyes-e egyáltalában, ezt a 35 milliót mint követelést elkönyvelni. De nem ez a fontos része a dolognak, hanem az, hogy a 35'7 millió nettó-összeget megtaláljuk a zárszámadás 80. oldalán, a jelentésben is, az 1924; évi kölcsön elszámolásánál, de ugyanott találunk 19*5 milliót is, amelyet az állam a Nemzeti Banknak valuta fejében adott. Ezzel kapcsolatban érdekes -volna tudni, először tulajdonképpen mennyi, valutát r kapott ennek a 19'5 millió pengőnek a feiében a magyar állam, másodszor «hogy felárral kapta-e, és ha felárral kapta, akkor az a 6%-os marge, amely az 50 és az 53 között jelentkezett, hol és hogyan nyert elszámolást. Ugyanott találjuk egy 138.000 pengős szavatosságát is a Nemzeti Banknak, amelyre vonatkoaolag további felvilágosítást sem a jelentés, sem maga a zárszámadás nem nyújt. Ami az egyes tárcák vagyonmérlegét, illeti, röviden meg kívánom jegyezni, hogya íjc mívelésügyi tárcánál, sajnos, megint kenyt«| nek voltak leírni körülbelül másfiáimillió^.^ tékpapírkövetélést a különféle akcióik ki>*^J keztében, azonkívül az ingó vagyonból Mmh pengőt azért, mert az előző évben dupla.* számították. Ezzel azonban bővebben nem i./árok most foglalkozni, hisz előző beszédembe,, ezt már elég részletesen, tárgyaltam. Azt hiszem, hogy ez a sertéshízlaló és a húsipari részvénytársasággal — amint már tavaly is mondottam, még gondja lesz az államnak is. Csak azt kívánom megjegyezni, hogy kellemetlenül érintett a jelentésnek az a megállapítása, — azt hiszem a 90. oldalon — ahol a borházakkal kapcsolatban kénytelen a jelentés azt megállapítani, hogy a múlt évben tett bejelentés módosítást igényel. Nagyon szeretném, ha csak olyan bejelentések történnének itt a Házban és csak olyan bejelentéseket venne tudomásul az országgyűlés, amelyeknek módosítása a bejelentés előtt és nem a bejelentés után válik szükségessé. (Rassay Károly: Kíméletből csinálják!) Pénzügyi szempontból örvendetesen alakult az állami pincének gesztiója az 1934/35. évben. Csak remélem, hogy ez olyan bejelentés, amely nem szorul majd utólagos módosításra.
