Képviselőházi napló, 1935. IX. kötet • 1936. június 8. - 1936. június 26.

Ülésnapok - 1935-145

Az országgyűlés képviselőházának 1 Az átfutó kezelésnél az előlegeknél és az idegen pénzeknél elég erős növekedés van az előző évekhez képest. Erre sem terjeszkedem ki részletesen, csak feltűnt nekem, hogy 1934/35ben a pénzügyi tárcánál, az előlegeknél — gondolom a 296. vagy 298. oldalon — 11 millió pengő folyó évi — hangsúlyozom: folyó évi — kiadás van kimutatva és ebből a 11 millióból 10 millió bankbetét, folyószámlabetét, T. Ház! Egy államban, ahol, sajnos, az állami rövidlejáratú kölcsönök összege most már elér,: a közigazgatási kiadások egy évi összegét, nem látom indokoltnak, hogy az 1934/35. évben miért méltóztattak 10 millió pengőt, mint folyó évi kiadást eszközölni és bankbetétként betenni. Erre vonatkozólag kérném az igen t. pénzügyminiszter úr felvilágosítását. Nekem egyénileg — adatokkal nem rendelkezem — az a gyanúm, hogy ez nem folyó évi kiadás, hanem ez régebben áll már fenn (Fabinyi Tihamér pénzügyminiszter: Ügy van!) és hogy tulajdonképpen ennek az összegnek nincs is helye az előlegeknél, ahol most tartják nyilván, hanem az értékpapíroknál kellene ezt nyilvántartani és kezelni. A cselekvő hátralékokról már volt szerencsém pár szót szólnom, a bevételekkel kapcsolatban. Itt csak azt akarom megemlíteni, hogy a belügyi tárcánál körülbélül 24 millió pengőt tesz ki a városok hátraléka^ az állammal szemben rendőri hozzájárulás címén és hogy 1934— 35-ben az előírt 5 millió pengővel szemben körülbelül csak a tizedrészét fizették az előírt öszszegnek, ami nagyon egészségtelen dolog és ezt a 24 millió pengőt továbbhurcolni teljesen hiábavaló. (Ratesay Káiroly^Van ennek ellentétele is: az állam tartozása a városokkal szemben!) Áttérve most a számszék jelentésének arra a részére, ahol a különféle alapokról van szó, itt röviden csak annyit kívánok megjegyezni, hogy a mezőgazdaság fölsegítésére szolgáló J

nál szerepel 56 millió pengő bevétel, ami nagában több, mint az es:ész földmívelés*.'rca dotációja és hogy itt 6 millió pengő Í> őhátralék jelentkezik, ami a lisztforii adónak körülbelül 25 vagy 26 millió penki'c-evő bevételi tételével szemben igen masz^alékos arány. Â vagyonváltság-alapról nem akarok bővebjfen nyilatkozni, még fcevésbbé MagyarorJËâg legvédettebb adósságáról, a Lebosz.- Sói. Erre vonatkozólag már eleget beszélni mind .itt, mind a bizottságban, most / csak arra vagyok bátor felhívni az igen t. Ház figyelmét, hogy a számszéki jelentés 149. oldalán foglaltatik egy tétel, amely különösen az utóbbi idők sajnálatos eseményeinél fogva bizonyos aktualitással is bír. Azt mondja tudniillik itt a harmadik jegyzet, hogy a vagyonváltságalap tartozásából fennállott a Phönix biztosítóval szemben 14,972.729 pengő és ugyanezt a tételt megtalálom a postatakarékkal kapcsolatban az előlegeknél és az idegen pénzeknél is a zárszámadásban. Az, amit az előbb idézni voltam bátor, a számszéki jelentésben van. Már most nem tudom, hogy ez a kereken 15 millió pengős tétel milyen vonatkozásban' van azokkal az összegekkel, amelyekről az igen t. pénzügyminiszter úr április 29-i ' beszédében itt említést tett, amikor — ha jól emlékszem — egy 1"5 és egy 5*5 millió pengős összeg volt az, amelyről a miniszter úr beszélt, de — mondom — nem tudom az összefüggést az itt kimutatott 15 millió pengő és ezek között a . ülése 1936 június 10-én, szerdán. 105 miniszter úr által említett összegek között, zárójelben megjegyzem, hogy ez a 15 millió pengős összeg az 1931/32. évben szerepelt először és akkor 19 millió pengő volt, amely öszszeg azután a törlesztések következtében lassankint 15 millió pengőre csökkent. Mondom, először is nem tudom, milyen a kettő közötti összefüggés, másodszor pedig sem ebből a számszéki jelentésből, sem a zárszámadásból ïiem világlik ki, hogy a magyar, vagy pedig a bécsi Phönixről van-e itt szó. Az állami gépgyárral kapcsolatban — ami szintén a számszaki jelentésben fordul elő — itt, sajnos, megint azt látom, hogy a leírás a mérlegben nem a vagyonoldalon történik, hanem a saját tőkénél, a teheroldalon, ami mindenesetre ennek az üzemnek deficites voltát igazolja és bizonyítja, úgyhogy, azt hiszem, ä saját tőke lement azi 1934/35. év végével körülbelül 30 millió pengőre arról a mintegy 85 millió pengőről, amennyi azelőtt volt. Ugyancsak itt az állami gépgyárnál egy átcsoportosítás történt, amely az előző évekkel való összehasonlítást nagyon megnehezíti. Mert az állami gépgyárnál az ingatlan-számlánál kimutatott 107 millió pengőből 66 millió pengőt áttettek a felszerelési eszközölkhöz. vagyis az ingatlan-számlából az ingó-számlába. Az előlegek számlájából, ami 39 millió pengő volt, 27 millió pengőt áttettek a termesztvényekhez és anyagokhoz, tehát a pénzszámláról az anyagszámlára. Az üzemek idegen pénz számlájának 15 millió pengőjéből pedig 14 millió pengőt áttettek az állaimi adósságokhoz. Az állami adósságoknál nyilvántartott forgótőke-lkölesönlből — ez beletartozik abba a 8 millióba, amelyről felszólalásom elején beszéltem — körülbelül 2 millió pengőt megint visszahoztak az idegen pénzekhez. Megengedem, hogy ez az átcsoportosítás általános kommerciális szempontból a helyes mérlegösszeállításhoz szükséges, de ellenkezik az eddig vezetett kimutatásokkal és azt összehasonlítást és a bírálatot egyik évről a másik évre teljesen lehetetlenné teszi, mert hiszen (mindezeket a tételeket visszaszámítani és öszszehasonlítani egy átlagképviselő, azt hiszem, mégsem hivatott, sem nem képes. A dohány jövedék tekintetében teljesen csatlakozom r ahhoz, ami a Ház minden pártja részéről a pénzügyi tárca tárgyalása alkalmával itt elhangzott és csak két számot vagyok bátor felemlíteni. Az egyik az, hogy az 1932/33. zárszámadási évben 36 millió kg dohányt váltottak be, ezzel szemben 1934/35-ben csak a felét. 18 milliót és az eredmény a külföldön eladott és a belföldön feldolgozott nyersdohány összeszámításával előnyösebb. abban az évben, amelyben kevesebbet váltottak 'be, -ami azt mutatja, hogy ez az üzem is kommerciális szempontból az egészséges fejlődés útján van. T, Ház! Ezzel be is fejeztem felszólalásomat, örömmel állapítom meg, hogy a Legfőbb Állami Számvevőszék jelenlegi igen t. elnöke is híve a helyszíni ellenőrzésnek és ennek^ jó eredményeit látjuk. A magam réiszéről elejétől fogva e mellett voltam. Szerettem volna még beszélni, — de azt hiszem, egyik-másik képviselőtársam ezt majd helyettem is megteszi — az utalványozási hátralékokról, amely igen veszedelmes fajtája az adósságcsinálásnak, azonkívül pedig a bévé-