Képviselőházi napló, 1935. IX. kötet • 1936. június 8. - 1936. június 26.

Ülésnapok - 1935-145

Az országgyűlés képviselőházának 1U5. ülése 1936 június 10-én, szerdán. 103 zárszámadását és az ezt kísérő jelentést tudomásul venni, és a kormánynak a felmentvényt megadni méltóztassék. {Helyeslés iobbfelől.) Elnök: Szólásra következik? Brandt Vilmos jegyző: Gr. Eszterházy Móric! Gr. Esterházy Móric: Igen t. Ház! Mielőtt magára a zárszámadásra, illetve a számszéki jelentésre rátérnék, méltóztassék megengedni, hogy azzal kezdjem felszólalásomat, amivel az igen t. előadó úr előterjesztését befejezte, tudniillik, a zárszámadási bizottság jelentésének méltatásával, pár szóban. A jelentések összeállítására vonatkozólag, közbevetőleg megjegyzem, hogy szükségesnek tartanám azokba bizonyos állandó rovatok, bizonyos statisztikai adatok felvételét, amelyek azután évről-évre vezetve áttekinthetőbb képet nyújtanának az államháztartás menetéről és az összehasonlítást, illetve a tanulságok levonását nagyon megkönnyitenék. Ez a bizottsági jelentés, amint méltóztatnak látni, összevissza csak 8 oldalból áll, merem állítani azonban, hogy ebből a 8 oldalból most jóval többet tudunk meg, és ez a 8 oldal világosabb, áttekinthetőbb képet nyújk mint pár évvel ezelőtt, amikor ez a jelentés még 83 oldalból állt A zárszámadási bizottság jelentéséhez mégis egy megjegyzést kívánok fűzni, mégpedig azt, hogy igénytelen nézetem szerint az alapokkal és alapítványokkal mégis túlröviden, 5, vagy 6 soriban méltóztattak végezni, holott az alapok és az alapítványok tekintetében a számszék jelentése, amint méltóztatnak tudni, csakis a zárszámadásokat foglalja magában, a költségvetést pedig nem, éppen úgy nem foglalja magában a költségvetéssel való öszszehasonlítást sem, az alapok és alapítványok tekintetében. Azt -hiszem tehát, helyén lenne a jövőben, az alapokról egy kissé bővebben, — szintén csak pár sorban, — néhány összefoglaló számadat révén megemlékezni. Áttérve most már magára a zárszámadásra és a számszék jelentésére, teljes objektivitással meg kívánom jegyezni, hogy immár 30 szokássá vált az a gyakorlat, hogy a kormány a költségvetéssel egyidőben terjeszti a H az ele 1 zárszámadást. A múltban, sajnos, igen gyakan éppen az ellenkezőre volt példa, amikor a járszámadást elkésve terjesztették be, a Haz elé, tárgyalására pedig némelykor csak évek multán került, ami, azt hiszem, nem vált előnyére az államháztartás vitelének, alkotmányjogi szempontból pedig nagyon is Kifogásolható volt. Ami magát a kezelést és a kezelési eredményt illeti, kétségtelen, hogy itt 78 milliós deficit jelentkezik. Ez a deficit az üzemeknél áll elő, mert a közigazgatásnál csekély íeiesleg jelentkezik. A deficittel kapcsolatban csak azt volnék bátor megemlíteni, hogy kívánatosnak tartanám, ha ezeket az evi deficiteket egy és ugyanazon rendszer és módszer szerint számítanák ki. Nagyon jól tudom, hogy.a deficitet sokféleképpen lehet kiszámítani. Lehet úgy kiszámítani, ahogyan Tyler, a népszövetségi főbiztos úr teszi, azután a zöld fűzetek szerint megint más eredményeket lehet kihozni és vannak még más kiszámítási módok is De gyakorlati értéke a deficit kiszámításának csakis úgy van, ha az évről-eívre.ugyanazon szempontok szerint számíttatik ki, mert egyrészt csak így lehet egyik évet a másikkal Sehasonlítani, másrészt évenként kuonbozo módszerekkel számítva ki a deficiteket, ha a költségvetésekkel összehasonlítjuk, ezek csak zavaros és ködös képet adnak az állam számviteléről. Ebben a tekintetben némileg eltérek az igen t. előadó úr nézetétől. En azt látom, hogy az 1934—35. év költségvetési kezelésnek eredménye az 1933—34. évihez viszonyítva, valamivel — igaz, csekély összeggel — kedvezőtlenebb, mert ha a kiadási oldalt nézem, ott azt látom, hogy az előirányzatnélküli túlkiadás körülbelül azon a szinten mozog, mint az előző évben, azonban lényeges, körülbelül 20 millió összeggel kevesebb megtakarítás van a kiadási oldalon 1934—35-ben, mint volt az előző évben, annak ellenére, hogy az államadóssági szolgálatnál, ahogyan méltóztatott is mondani, azt hiszem, 21-4 milliót nem fizettünk meg. Rá kívánok még arra is mutatni, hogy a túlkiadásoknál, a nyugellátások szolgálatánál, az 1934—35. évben is körülbelül 11—12 milliós túlkiadás jelentkezik, ami önmagában véve nem nagyon megnyugtató. A bevételi oldalon, amint helyesen méltóztatott mondani, természetesen több bevétellel végződik ez az esztendő is, azonban nem szabad elfelejteni, hogy ennek a több bevételnek körülbelül a fele, a 67-2 millióból, körülbelül 30 millió átmegy a cselekvő hátralékokhoz és azokat szaporítja. Fel méltóztatott említeni az 1932/33. évi eredményt is, ahol, ha jól emlékszem, azt méltóztatott mondani, hogy 52 millió körül ment át a cselekvő hátralékhoz. Itt azonban meg kell jegyeznem azt, hogyha meg méltóztatnak nézni a bevételi oldalt 1932/33-ban, ott bevételi többlet egyáltalában nem jelentkezett annak a nagy bevételi visszamaradásnak következtében, amely abban az esztendőben a gazdasági leromlás következtében az üzemeknél előállott. Én tehát az 1932/33. évet nem igen, azonban az, 1933/34. évet igenis összehasonlítanám az 1934/35. évvel. Ebből pedig azt látom, hogy a bevételi oldal körülbelül ugyanolyan határok között mozgo.tt, mint az előzőévi és a cselekvő hátralékokhoz sem jutott sokkal több, mint az előző évben. Az előző évben a megoszlás aránya 44, illetőleg 22 volt, a következő évben a megoszlás aránya 32, illetőleg 33 millió volt a tényleges bevétel és a cselekvőhátralékok nyilvántartott összege között, amely összeg, ha jól tudom, ma már 350—354 millió körül mozog és amelynek bonitása tekintetében természetesen nagyon is eltérők a nézetek. (Mozgás a középen.) A vagyonleltár legfontosabb tétele az állami adósságok tétele. Azt hiszem, 1958 milliót méltóztatott mondani, és így csekély emelkedés mutatkozik az éveleji állapothoz képest. Itt azonban nem szabad azt az egy tényt elfelejteni, hogy az utóbbi években, 1931 óta, az én összeállításom, számításom szerint, körülbelül 450 milliót írtunk le helyesbítés, valutakülönbözet révén

% Ez a csökkenés, amely a valutakülönbözet révén előállt, természetesen olyan tétel, amelynek állandósága felől szintén eltérők lehetnek a nézetek és bizonyos felárak bekalkulálása esetén ez a 450 millió csökkenni fog, illetve az 1950 millió pengő többet fog kitenni. Egy egészen jó példa erre a különbözetre az allamvasúti adósságok együk tétele. Részletesen nem akarom fölemlíteni. me^-t röviden szándékozom beszélni. Itt van például az államvasúti adósságoknál a 10. tétel a zárszámadás 398. lapián. Ha ott össze méltóztatik hasonlítani két évben e tételt mindjárt meg méltóztatik látni, hogy szerepel aranydollár, papírdollár, pengő. Ügy-