Képviselőházi napló, 1935. VIII. kötet • 1936. május 19. - 1936. június 6.

Ülésnapok - 1935-142

588 Az országgyűlés képviselőházának 1 se ti adóját az ő hibáján kívül (Farkas István: Ez az első!) egy másik pénztárba utalják be. Felhívom Pestkörnyék képviselőit — öten vagyunk a környéken képviselők: két egységespárti, egy demokrata; egy kereszténypárti és egy szociáldemokrata — legyenek szívesek ebiben a közérdekű ügyben engem támogatni ,a miniszter úrnál vagy a kormánynál, hogy ez az abuzus végre szűnjék meg és a pestkörnyéki varosok, illetőleg az önkormányzatok hazajussanak az őket joggal, törvényesen megillető kereseti adóhoz. Beszélnem kell még, tisztelt Képviselőház, 'amiről többen is megemlékeztek (Br. Vay Miklós: Nem muszáj!) — én sem. hagyhatom figyelmen kívül — a házhelyhez juttatottak és a Faksz.-kölcsönösök Óserdéséröl. Itt Vay képviselőtársam felfogásához csatlakozom (Éljenzés a középen.) és kérem, méltóztassék ezzel a kérdéssel igen komolyan és behatóan foglalkozni. Ezt is tapasztalatból mondom, mert láttam azt,a hallatlan igazságtalanságot és nyomorúságot, amelybe ezek a szegény emberek megint esak önhibájukon kívül kerültek. Pesterzsébeten egy egész nagy ilyen telep van, jórészt hadiözvegyek és hadirokkantak. Ezeket már tavaly vagy két óv előtt ki akarták mozdítani, mert* nem tudták fizetni a Faksz, és a telekrészleteket és a kamatokat. Valami • kis könnyítést adtak akkor azzal, hogy megelégedtek csak a kamat befizetésével, ez" azonban nem" kielégítő. Az egész megállapított árat revízió alá kell venni, mert ezek az emberek gazdasági lehetetlenülésbe kerültek, tessék ezt végre egyszer tudomásul venni. Amikor ők ezeket a kölcsönöket felvették, amikor ezeket a telkeket megvásárolták, ezt jóhiszeműen tették; hiszen akkor sokkal magasabb volt a kereseti nívó, akkor volt sok munkaalkalom, akkor jobban fizették a munkásokat. Ha az illető, laki ezt a telket kapta, kérte, vagy vásárolta, kalkulált, iákkor egészségesen és: reálisan kalkulált, mert hiszen egybevetette a maga jövedelmét a fizetendő részletekkel és kamatokkal. Utóbb azonban szörnyű bajok történtek, valóságos gazdasági tornádó söpört végig az ország dolgozó népén. Legtöbbje elvesztette munkáját és kereseti lehetőségét, egy részének a fizetését csökkentették a felére .vagy harmadára, úgyhogy nem tudja megfizetni a|t az ánat, amelyet annakidején a maga kereseti lehetőségeinek megfelelően kalkulált. Ismétlem, ezek rokkantak, egyrészük hadiözvegy. Ezzel is volt igen sok dolgom, küldöttséget vezettem, nem a miniszter úrhoz, mert a miniszter urak túlságosan el vannak foglalva, nem igen szeretnek küldöttségét fogadni, hanem a referenshez va&v az államtitkárhoz utasítják az embert, — nem baj, az a fontos, hogy eljusson a panasz a miniszter úrhoz és intézkedjenek. Az volt a kérése a küldöttségnek, hogy ne történhessék meg az, hogy kihelyezzenek . egy csomó embert, akinek van házhelye es mar lel is építette a maga kis fészkét és ott szeretne nyugodtan élni. Annyit elértek, hogy nem helyezték ki őket birtokállományukbol, de a veszély állandóan a fejük felett függ es állandóan aggódnak, mikor jönnek egy szép napon, mikor törnek rájuk a végrehajtók es telepítik ki őket kis birtokaikból. Nagyon kérem az igen t. pénzügyminiszter urat, méltóztassék foglalkozni ezzel a kérdéssel ugyanazzal a szociális felfogassal, amely vezérelte a miniszter urat akkor, amikor a gazk-2, ülése 1936 június 6-án, szombaton. da védelmi törvénnyel a törvényhozás elé jött. Ha nagybirtokosokat lehet támogatni és védelmezni, akkor elképzelhetetlennek tartom, hogy ilyen kisembereket braohiummal kihelyezzenek a ző kis telkeikből és házaikból. Nem nagy dologról lehet szó, nem sok pénz kell ennek a kérdésnek a megoldásához. Tessék hosszabb moratóriumot adni, vagy talán bizonyos kíméleti időt, amíg a gazdasági viszonyok megjavulnak. Nem mondom, hogy töröljék el az ő kontójukat, annyira nem is megyek, de tessék kímélni őket és biztosítani arról, hogy nem fogják őket szégyenszemre abban az antiszociális elbánásban részesíteni, hogy erőszakkal kiteszik őket birtokaikból. Ezekre nézve kérek a miniszter úrtól megnyugtató kijelentéseket. Ezek mind rendkívül fontos^ közérdekű kérdések. Egyébként a költségvetést, miután a kormánnyal szemben bizalommal nem viseltetem, nem fogadom el. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök: A pénzügyminiszter úr kíván szólni. Fabinyi Tihamér pénzügyminiszter: T. Ház! A pénzügyi tárca vitájának a során megerősítést nyertem a pénzügyi politika nagy vonalvezetésének helyessége tekintetében, mert mindazok a több-kevesebb fájdalmas igazságot tartalmazó, részletfelszólalások, amelyek elhangzottak, lényegben annak a nagy vonalvezetésnek a mesgyéi között vonultak fel, amelynek helyességétől, becsületességétől és józan gyakorlatiasságától, merem mondani, ennek az országnak léte és jövője függ, (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon és a középen.) Ezekről a nagy vonalakról, amelyek pénzügyi politikámat irányítják, úgy a budget-politika és ezen belül az adórendszer, mint pedig a hitel- és pénzpolitika, valuta- és devizapolitika tekintetében részletesen nyilatkoztam költségvetési expozémban és részletesen visszatértem ezekre legutóbb a költségvetés általános vitájában elhangzott záróbeszédemben. Ez felment attól, hogy ismét igény bevegyem, e kérdésekben a t. Ház türelmét és így csupán a szakszerű megjegyzésekre szorítkozom, amelyek most itt elhangzottak. Ezeknek tekintélyes részét a különböző adókérdések ' vették igénybe. Majdnem teljesen az adókérdéseknek szentelte felszólalását az előadó úr igen tartalmas bevezető előadása után Vázsonyi János képviselő úr, aki mindenekelőtt az adó- és illetékhátralékok törlését kívánta egy vegyes bizottság által. En az adó- és illetékhátralék behajtásánál észszerű és erélyes kíméletet gyakoroltam és fogok is gyakorolni. Ezek eltörléséről azonban nem lehet szó. Szó lehet^ ellenben arról, hogy olyanoknál, akiknél kilátástalan a gazdasági megerősödés, a legnagyobb kíméletet tanúsítsuk. Ez megtörténik, ezen túl azonban nem fogok menni, mert ezekből a hátralékokból lassan és kíméletesen bár, de állandóan tudunk bizonyos tekintélyes összegeket behajtani, amelyek a deficit csökkenése szempontjából nagyon is szükségesek. Egyetértek a felszólalókkal abban, hogy a l forgalmiadóváltságot ki kell terjeszteni, ennek ! kiépítése folyik és ha ez; a még forgalmiadói váltság alá nem vont árucikkek tekintetében megtörtént, akkor fogok reformokat életbeléptethetni a szellemi és egyéb munkateljesítmények forgalaniadójánál, ahol azonban a reform természetesen nem állhat a forgalmiadó eltörI lésében. L A magántisztviselők külön adóját is szóvá-