Képviselőházi napló, 1935. VIII. kötet • 1936. május 19. - 1936. június 6.

Ülésnapok - 1935-142

Az országgyűlés képviselőházának 142. ülése 1936 június 6-án, szombaton. 589 tették. Nagyon jól tudom, hogy a magántiszt­viselők -milyen nehéz helyzetben vannak. Tu­dom azt, hogy az a megélénkülés, amely a ke­reskedelemben és különösen az iparban mutat­kozik a mezőgazdaságnak kis megkönnyebbe­dése alapján, hasznára van és lesz a magán­tisztviselőknek, de annak ellenére is nehéz a helyzetük. Nem tudok ma adócsökkentést ki­látásba helyezni, sem itt, sem pedig a házadó­pótléknál. Még: nehéz időket élünk, nem kezd­hetünk tehát adóleszállításokat. Nem ez a priusz. Nekünk a gazdasági életet kell (meg­erősítenünk (Helyeslés jobb felől.) és ha ez a •megerősítés megvan, akkor a túladóztatást — mert elismerem, 'hogy ez fennforog — óva­tosan, becsületesen le kell bontanunk, (Helyes­lés.) de a fordított sorrend meggondolatlanság, az öngyilkosságnak egy neme volna. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) A kartelilleték adatai iránt érdeklődött Vázsonyi képviselő úr. Ez nem titok. Az elő­irányzatot háromszorosan haladta meg az, ami tényleg befolyt, mert 800.000 pengő helyett 2*4 millió pengőt tett ki a bevétel. Ez az illeték teljes egészébén a 'mezőgazdasági alap bevéte­lét szolgálja, melynek költségvetését a 33-as bizottság elé szoktuk terjeszteni. Amit az adófeljelentésekre: mondott Vá­zsonyi t. képviselőtársam, abban sok igazság: van, de kétségtelen, hogy az adómorál még nem erősödött meg annyira és az egyéni becsületes bevalláson alapuló egész jövedelemadórendsze­rünk még nem ment át .pszicliikailag annyira a lelkekbe, hogy teljesen figyelmen kívül hagyhatnánk ezt a csúnya eszközt. Névtelen, adatokkal fel nem szerelt feljelentéseket azon­ban ad .acta teszünk és azt a tisztességes kö­zéputat igyekezünk követni, amely az állam­rezónnak parancsoló érdeke és az ilyen erköl­csileg sokszor nem kifogástalan vádaskodók eljárása feletti (Felkiáltások a jobb- és a bal­oldalon: Undor!) érzelem közt mint közép ver­nal ihelyes eredőként mutatkozik. Ha egy okos és észszerű adóimorált lehetne elérni és ha azo­kon kívül, akik vagyonukat és jövedelmüket kénytelenek (bevallani, mert földjük, vagy há­zuk, vagy más megfogható adóalapjuk van, az egyéb adózók legalább egy tekintélyes szá­zalékban tennének eleget bevallási és adózási kötelezettségeknek, — különösen az ingó tőkét értem itt — akkor igen lényegesen le lehetne szállítani az adókulcsokat. Az adóreform leg­fontosabb célja az, hogy ezen a helyzeten ja­vítsunk. Afelett dubitál sok adózó, vájjon t bevall­jon-e mindent és vállalja a magas adókulcsot, vagy pedig a rizikóját a letagadásnak vállalja, amely rizikó egyes esetekre talán túlzottan van megállapítva. Már a legkisebb cselekmény is adócsalásnak számít ugyanis és aki egyszer ezen az úton megindult, az nem tud erről le­térni és kénytelen ezt az eljárást folytatni. Ëppen ezért sok logika van abban az egyéb­ként erkölcsileg antipatikus eljárásban, hogy egy adóamnesztiával véget kellene ennek vetni és azután észszerű alapokon és rendkívüli szi­gorral kellene a jövőben eljárni. Méltóztassék meggyőződve lenni, hogy én ezeket a szempon­tokat nagyon jól ismerem, és amit a reformok terén észszerűen tehetek, azt már folyamatba tettem és ezután is meg fogom tenni, csak na­gyon kérem a t. Képviselőházat és innen az ország közvéleményét, méltóztassék ebben se­gítségemre lenni. (Helyeslés.) Amit az Otba.-ügyről mondott Vázsonyi t. képviselőtársam, abban nem tudok vele egyet­KÉPVISELÖHÁZI NAPLÓ. VIII. érteni. Engem a hatásköri szempontok nem ér­dekelnek, engem az érdekel, hogy bárki intézi az ügyet, jól intézze el. Mivel azonban az Otba. hozzá van nőve a köztisztviselői karhoz és minthogy a köztisztviselői kar érdekeinek gon­dozása a pénzügyminisztériumhoz tartozik, az Otba.-nak is itt van a helye és nem a belügy­minisztériumban. Abban sem értek vele egyet, hogy az a két­éves próbaidő, amely az Otba. jelenlegi rend­szerének megalapítása óta eltelt, rossz ered­ménnyel járt volna. Abban a körben, amelyben az Otba. működött, kitűnően működött és ha van hiány és baj, az csak az, hogy bizonyos körökre nincs kiterjesztve. Azt nem tudom megmagyarázni például egyetlen köztisztvise­lőnek sem, hogy akinek 300 pengőnél nagyobb a havi fizetése, tehát mondjuk az osztálytaná­csostól kezdve, — ahol talán igen nagy szük­ség volna a segítségre, mert relatíve a maga­j sabb állásokban csökkentettük a fizetéseket a legnagyobb mértékben — akinél egy betegség a családban hónapokra, sőt évekre kiterjedő leégést jelent, annál nincs meg az Otba.-nak a teljes segítsége. Ezt nem lehet megmagyarázni. Éppen ezért ezt a 300 pengős határt el fogom törölni, (Helyeslés.) bármennyire sajnálom azt, hogy ezzel nem fogom az általam különben igen nagyrabecsült orvosi kar egyrészének a szeretetét kiérdemelni. r ' Orvosrészről ezt a kérdést egyenesen túloz­zák, mert itt tulajdonképpen csak pár ezer ' emberről van szó, akikre nézve jóformán lét­I kérdés az Otba. működési körének kitérjesz­! tése. ^ Az orvosokra nézve ez a kérdés tulaj­| donképpen világkérdés, hiszen az egész vilá­j gon óriási küzdelem folyik a közegészségügy szocializálása, — tehát nagy intézmények által i való ellátása — és az orvosok magánprakszisa . és érvényesülése között. Ez a probléma nem | oldódik 'meg azzal, ha a 300 pengőnél magasabb j jövedelmű magyar köztisztviselőket kizárjuk I az Otba. jótéteményeiből. (Helyeslés.) Az Otba. • működését különben egyéb terekre^ is kiter­i jesztjük. Remélem, hogy a kórház építkezése | már ősszel vagy tavasszal meg fog kezdődni;, i a telek megvételére vonatkozólag már intézked­i tem, a galyatetői üdülőház telkére vonatkozó | szerződést is már előkészítettem. Mindazt, ami i észszerűleg lehetséges ezen a téren, ( meg fogom tenni és azt hiszem, a köztisztviselői kar érezni i fogja, hogy ez datio in solutum, fizetés helyetti adás, addig, amíg az állam viszonyai meg fog­ják engedni, hogy ismét gondolhassunk a fize­j tések megjavítására. (Helyeslés.) . A családvédelem kérdésében szép tanácso­kat kaptunk. Ez nagyon fontos probléma, s ennek szempontjait igyekszem az adórendszer­j ben és az illetékrendszerben ^ is érvényesíteni, itt azonban csak lépésről-lépésre tudok haladni, ! mert ennek a kérdésnek a gyökeres megoldása j — számításokat eszközöltem erre vonatkozólag í — oly sok milliót igényelne, amelyre nincs meg a fedezet, de fokozatosan — úgy, amint ezt megmutattam más tereken — ezen a téren is előre fogunk jutni. Köszönetet mondok Grecsák képviselőtár­samnak azért a rövid, de nagyon tömören át­fogó beszédéért, amellyel méltatta és jellemezte a pénzügyi kormány egész politikáját Beszélt az adókérdésekről is és^ különösen kiemeltet­nem térihetek ki beszédének minden részletére — a társulati adó reformjának szükségességét. A társulati adó terén kétségtelenül szükség . van ibizonyos intézkedésekre. (Ügy van! Ügy 81

Next

/
Oldalképek
Tartalom