Képviselőházi napló, 1935. VIII. kötet • 1936. május 19. - 1936. június 6.

Ülésnapok - 1935-133

Az országgyűlés képviselőházának 1 és követeli felszólalásában. A kultuszminiszter úr rámutatott arra, hogy gyakorlati szelleművé kell tenni az oktatást a polgári iskolákban, .gyakorlati szelleművé kell tenni az ipariskolákban és a mezőgazdasági iskolákban, azonban a középiskolákban és az, egyetemen az oktatásnak mégis túlnyomólag igenis elméleti, tudományos jellegűnek kell lennie, cmert hiszen ez a 'hivatásuk ezeknek az iskoláknak. T. Képviselőtársunk azt is kifogásolta, hogy csak «az egyik kar, a jogi kar tanulmányi rendjének átszervezéséről van szó. Ez téves beállítás, mert Illés József t. képviselőtársunk beszélt ugyan erről, de ez nem jelenti azt, hogy ne foglalkoznék a kultuszkormány a többi karok tanulmányi rendjének az átszervezésével is. Szó van az orvosi kar tanulmányi rendjér nek az átszervezés ér őlj szó van a tanárképzés fejlesztéséről is és szó van emellett a gyógyszerészképzés igen alapos és beható átszervezéséről. Felhozta t. képviselőtársam, hogy megtörténik az is, hogy egy-egy iskola két hónapig is tanító nélkül van. Nagyon kérem, hogy ha ilyen esetről tud, azt jelentse be nekünk és mi minden alkalommal azonnal fogunk intézkedni. Nem tudom ellenőrizni, hogy az, amit állít, megfelel-e a valóságnak, de nagyon csodálom, hogy ha látta ezt, akkor panaszával nem jött azonnal és így nem gyakorlati módon járt el, hanem csak elméleti panasszal állott itt elő. Ami a falu népének kérelmezését illeti a gyümölcs kellő felhasználása tekintetében, amely kérelem a főzés oktatását is kívánja, ebben a tekintetben az első lépések mar megtörténtek; egyes gazdasági iskoláinkban ez az oktatás már folyik, mégpedig szép és megfelelő eredménnyel. Horváth Zoltán t. képviselőtársam — hogy úgy mondjam — tetemre hívta a kultuszminiszter urat az ő elődje által tett ígéretnek s az általa tett ígéretnek be nem tartása miatt, valamint elődöannek egy kijelentése miatt, amely az iskolai terhek igazságosabb megoszlása és viselése kérdésének megfelelő rendezésére vonatkozott. A kultuszminiszter úr inai beszédében foglalkozott ezzel a kérdéssel. A helyzet az. hogy igenis e terhek igazságos és egészséges megoszlásának a rendezését kívánjuk, eziránvban tárgyalások folynak; a kérdés megoldása azonban nagyon nehéz, mert ha egyes helyeken a terhek csökkennének is, más helyeken természetszerűleg emelkednének. Hiszen az egész oktatás terhe egy bizonyos összegnek erre fordítását feltétlenül megkírvánja. A mai idők igazán alkalmatlanok arra, hogy a terheket, emeljük egyes helyeken, azért mondta a kultuszminiszter úr mai beszédében azt, hogy egy iskolaadónak a megállapítása és kivetése, amelyről igen t. képviselőtársam szólott, olyan kérdés, amely pénzügyi politikánkat is érinti és amelyet egyoldalúan a pénzügyi konmámnyal való beható megbeszélés és megfelelő adatgyűjtés nélkül megoldani nem lehet. Lázár Imre igen t. képviselőtársam a leventeügyet említette fel. Ezt a kérdést már nagyon sokszor a Ház elé hozták s emiatt a kérdés miatt már nagyon sok panasz hangzott el. Rá kell azonban mutatnom arra, hogy minden tényezőben, aki a leventeüggyel foglalkozik, megvan a jószándék, hogy a leventekérdés a gazdasági érdekeknek^ megfelelően, a gazdasági cselédek és a cselédtartó gazdák sérelme és hátránya nélkül rendeztessék. Röviden foglalkozni kívánok még Mala'3. ülése 1936 május 20-án, szerdán. 79 sits Géza igen t. képviselőtársam felszólalásával, aki azt mondotta, hogy éheznek a gyermekek s addig nincs helyes kultúrpolitika, amíg éhező gyermekek vannak és amíg a gyermekek üres gyomorral mennek az iskolába. Ez kétségtelenül nagy kérdés és kétségtelen az is, hogy ezen segíteni kell. Sok történt már ezen a téren. Számos helyen azok a gyermekek, akik nagyon rászorulnak, az iskolában kapnak enni. De rá kell mutatnom arra, hogy ez a kérdés nem a kultusztárca keretébe tartozik, ez népjóléti kérdés, amelyet mi nem rendezhetünk. Támadta a t. képviselő úr a felekezeti tanító illetőleg tanítónőképzés létezését. (Propper Sándor: Bírálta! — Malasits Géza: Főleg a tanítónőképzést!) és kívánta, hogy államosíttassék az egész tanítóképzés. (Malasits Géza: Ügy van! Ez az egyetlenegy orvoslás!) Ami a tanítóképzést illeti, ebben a tekintetben elvileg ellentétes állásponton vagyok. Tudom, hogy ez felel meg t. képviselőtársam elvi álláspontjának, de kijelenthetem azt is, hogy a kormány pedig ragaszkodik ahhoz, hogy a felekezeti oktatás, amely olyan áldásosnak mutatkozik, továbbra is fenntartassák. (Malasits Géza: (Szigorítsák a felvételeket!) Ami a tanítónők nagy számát illeti, mint a miniszter úr is megállapította, sajnos, tényleg igen sok állástalan tanítónő van, körülbelül 4000-re tehető a számuk, s ezek elhelyezése nem is igen remélhető. Arra azonban, amit igen t. képviselőtársam a protekcióról mondott, azt kell mondanom, hogy mi nagyon tiszteljük a megyés püspök urakat, de arra nézve, hogy a megyés püspök urak protekciójával történnének a kinevezések, kijelentem, hogy a legmesszebbmenő gondossággal kartotétokban vannak számontartva az összes tanítónők, amelyeken fel van tüntetve képzettségük, vizsgájuk, tanulmányi eredményük s fel van tüntetve az illető tanítónők szociális helyzete is. Elsősorban a kitűnő tanulmányi eredményű és szociális szempontból nagymértékben rászoruló tanítónőket alkalmazzuk az államnál. T. képviselőtársam azt mondotta, hogy a kultúrfölény függvénye a gazdasági helyzetnek, s hogy először gazdasági jólétet kell teremteni (Malasits Géza: Azon kinő a kultúra!) és azután meglesz a kultúrfölény. Azt hiszem,. •t. képviselőtársam téved ebben az álláspontjában, mert a történelem mást bizonyít, mint amit t. képviselőtársam mond. A történelem, igenis, azt bizonyítja, hogy a túlságos ragaszkodás az anyagiakhoz, a vagyongyűjtés szenvedélye nem emeli fel az embert, hanem lehúzza. (Malasits Géza: Tessék megnézni Dániát!) A történelem azt bizonyítja, hogy az emberiség igazi jóltevői, a nagy tudósok, a nagy próféták, a nagy államférfiak mindigaz asziketizmus bizonyos mértékét mutatták életükben. A szellemi emelkedéshez nem vagyon, hanem lelki emelkedettség: szükséges. (Propper Sándor: Nem vagyonról van szó, hanem tejecskéről, piskótáról, ruháról!) Igenis, arra törekszünk, hogy lelkileg emelkedett olyan nemzedéket tudjunk nevelni, amely a hazafiasság eszméjét, az önfeláldozás gondolatát, a közért való munkálkodás szellemét szívja fel magába s éppen azért nem fogadhatom el t. képviselőtársam felfogását, hanem magam is azt vallom, amit a kultuszminiszter úr vallott, hogy lejárt a történelmi materializmus korszaka és a spiritualizmus világa nyilt meg előttünk. Í .'.•:'.: II *11