Képviselőházi napló, 1935. VIII. kötet • 1936. május 19. - 1936. június 6.
Ülésnapok - 1935-133
Az országgyűlés képviselőházának 133. ülése 1936 május 20-án, szerdán. 69 ügyminiszter úrral egyetértélőg egészen új alapra kívánjuk helyezni a társadalomegészségügyi oktatást, az ápolónői, szülésznői, gondozónői, óvónői és védőnői képzést. (Helyeslés a jobboldalon.) Az óvónőt is idesorolom, mert az óvodákat mint a család- és gyermekvédelem szolgálatában álló intézményeket a legközelebbi időben át kívánom adni a belügyminiszter úr igazgatása alá, a magam nevelésügyi felügyeletének teljes fenntartásával. Az erre vonatkozó törvényjavaslatot, amely javaslat az átadást szabályozza, a közeli napokban fogom a t. Háznak benyújtani, míg a végleges szervezés a többi gyermekvédelmi intézményekkel együtt egy nagy keretben a belügyminiszter úr gyermekvédelmi törvénye kapcsán fog idekerülni. A magas művelődés kérdéséről megelőző költségvetési beszédeimben már részletesen nyilatkoztam és itt most elvi álláspontomat újra kifejtenem felesleges, csupán néhány szót kívánnék szólni. (Az elnöki széket Kornis Gyula foglalja el.) Azokkal a kérdésekkel kapcsolatban, amelyeket elöljáróban fejtegettem és amelyek a nemzet életében tapasztalható lelki válsággal kapcsolatosak, meg kell említenem, ott is említettem egész röviden, hogy a művész-, az íróés a tudóstársadalomban is jelentkeznek ilyen bomlasztó tünetek, jelentkeznek pedig nem az irányok kiegyensúlyozott lélekkel folyó nemes harcában, hanem a féktelen személyeskedéssé és a meg nem engedhető gáncsoskodássá fajuló, szinte már útszéli küzdelemben. Én kérem a tehetségben kiválasztottak társadalmát, amelynek elsősorban feladata, hogy a nemzeti közszellem gyógyulását elősegítse, hogy a művészetből, irodalomból ezeket a kóros jelenségeket maga küszöbölje ki. A művész, az író, a tudós — a tehetséges — lehet konzervatív és lehet progresszív irányú, de a csökönyösség és a makacsság nem konzervativizmus, a szélsőséges kilengés és a dekadencia pedig nem haladás. (Úgy van! Ügy van! a jobb- és a baloldalon.) Mindkettő inkább az eszmények rombolása. (Úgy van! Ügy van! a jobb- és a baloldalon.) A magyar művészek a nemzeti és külföldi képzőművészeti kiállításokon, az Operában és a hangversenytermekben, a tudósok a hazai és külföldi fórumokon, az írók könyvben és színpadon tetteikkel hirdetik a magyar szellem teremtőerejét. A magyar közönség, ha igényeihez képest szerény eszközökkel is, honorálja ezt áldozatos müpártolással, honorálja a művészeti és irodalmi törekvések támogatásával. Kérem ezt a támogatást a legközelebbi héten újra megnyíló magyar könyvnap alkalmával a magyar írók számára is. (Élénk helyeslés a jobboldalon és a középen.) Utoljára, de nem utolsó sorban szólok a külföldi kulturális kapcsolatok terén elért eredményekről. (Halljuk! Halljuk!) Mielőtt erre rátérnék, a leghatározottabban vissza kell utasítanom Kéthly Anna t. képviselőtársamnak (Mozgás a jobboldalon.) tartalmában és tendenciájában egyaránt éles, elfogult és megengedhetetlen támadását egy velünk baráti viszonyban^ álló és állandó kulturális érintkezésben lévő nagy nemzet jelenlegi kormánya ellen. T. képviselőtársamnak azt az óhaját, hocv a közeli napokra tervezett utazásomról lemondjak és a magyar sportolóknak az olimpiára való kiküldetésétől elállják, nemcsak indokolatlannak és megengedhetetlennek, de szerénytelennek is KfÉÍPVISELüHÁZl NAPLÓ. VIII. tartom. (Felkiáltások jobbfelől: Hallatlan! Magyartalan!) A magyar nemzet külföldi kulturális érintkezéseinele fenntartásában, fejlesztésében és irányításában csak a nemzet és a magyar művelődés hagyományai és érdekei lehetnek irányadók, nem peaig bármelyik t. képviselőtársamnak egyéni, vagy pártszimpátiája, illetve ellenszenve. (Ügy van! a jobboldalon.) Ezekről a kulturális kapcsolatokról a múlt esztendőben részletesen szólottam a nemzetközi kulturális egyezményeket becikkelyező törvényjavaslatok tárgyalása alkalmával. Most csak néhány száraz adattal kívánom megvilágítani az egyezményeknek és az egyezményeken kívül folytatott érintkezéseknek eredményét, hogy tájékoztassam a t. Házat, mennyire komoly és nagy eredmények azok, amelyeket a magyar nemzet és a magyar művelődés .külföldi ismertetése tekintetében elértünk. Kulturális egyezményeink vannak, amint méltóztatnak tudni, Németországgal, Olaszországgal, Lengyelországgal, a közeljövőben létesül még a finn és észt nemzettel ilyen kulturális egyezmény. Diákcserék vannak a bolgárokkal, törökökkel, görögökkel. Legtávolabbi, most már állandósuló kapcsolatunk a báró Mitsui Taharu által adományozott összeg alapján megindult japán-magyar érintkezés. Most 10.000 pengőt kaptunk a kulturális kapcsolatok fejlesztésére, 5000 pengőt pedig egy társadalmi egyesület, a Magyar-Nippon Társaság részére, amely a japán-magyar barátság kérdésével fog" lalkozik. A legnagyobb eredmény, amit a kulturális kapcsolatok terén elértünk, a magyar nyelv, irodalom és történelem külföldi egyetemi ismertetése terén történt. A békében, amint méltóztatnak tudni, három helyen tanították a magyar nyelvet és - irodalmat. A párizsi egyetemen volt magyarnyelvű és irodalmi tanszék, azután Bécsben és Berlinben volt két lektor, vagyis nyelvtanító. Jelenleg ilyen tanszék van — nem szólva a kolozsvári magyar nyelvi és irodalmi tanszékről, amelyen Kristóf György tanít •— 1916 óta Berlinben, 1930 óta pedig Rómában. Ezenkívül rendes tanszék van Lancasterben, az Északamerikai Egyesült Államokban, ahol Tóth Sándor református lelkész ad elő, aki ezt a tanszéket megszervezte, 1936 óta Bécsben működik magyar irodalmi és történeti rendes tanár, Miskolczy Gyula, 1936 óta működik Ankarában Rásonyi László magyar nyelv- és irodalomtanár és most van előkészítés alatt az olasz—magyar kulturális egyezmény alapján a bolognai magyarn>yelvi és irodalmi tanszék. New-Yorkban egy magyar vendégtanári intézmény létesítését készítjük elő. Megbízott előadók vannak magyar intézettel kapcsolatban Helsinkiben, Tartuban, Stockholmban, Varsóban, Szófiában, Amsterdamban és Párizsban, ahol a keleti nyelvek főiskoláján Müller Lipót, a párizsi magyar kulturális központ vezetője, ad elő magyar nyelvet és irodalmat. Lektorok tanítanak magyar nyelvet Bécsben, Berlinben, Münchenben — most van előkészületben Lipcsében — továbbá Rómában, Milánóban, Genovában, Torinóban, Triesztben, Párizsban, Varsóhan, Krakkóban, Lwowban, Poznanban, Pittsburgban, Londonban az egyetemeken, továbbá a római Instituto per l'Europa orientale-ban, a milánói Circolo Filologico-ban, a fiumei Institute culturale Fascista-ban és a párizsi külföldi nyelveket pro10