Képviselőházi napló, 1935. VIII. kötet • 1936. május 19. - 1936. június 6.

Ülésnapok - 1935-133

10 Az országgyűlés képviselőházának pagáló egyesületben. Összesen 27 városban 36 előadó helyen folyik a magyar nyelv és irodalom és történelem oktatása. (Élénk helyeslés a jobboldalon és a középen.) Magyar intézetek működnek Bécsben, Rómában, Berlinben, Varsóban az egyetemek mellett és Párizsban a tanulmányi központban. Nyári egyetemeinken meglepően nagyszámban jelentek meg kulturális egyezményeink folytán az idegen hallgatók. A debreceni nyári egyetemen 1927 óta 1310 magyar hallgató mellett 230 külföldi magyar, 210 olasz, 137 német, 66 lengyel, 23 hollandi, 21 finn, 17 észt, 14 belga, 12 francia, 11 bolgár, 6 kínai, 28 egyéb éspedig angol, amerikai, osztrák, török, spanyol, svéd, norvég, szlovák, hindu és jávai hallgató vett részt. Tizenkét külföldi már magyar nyelvmesteri vizsgát is tett, hogy hazájába visszatérve taníthassák nyelvünket. A keszthelyi nyári egyetemen, amely csak 1934 óta, tehát két éve működik, 147 magyar hallgató mellett 30 olasz, 25 osztrák, 22 német, 13 lengyel, 13 francia és 3 finn hallgató vett részt. Az ösztöndíjakció kapcsán hangok merültek fel a tekintetben, hogy az ösztöndíjakat a gyakorlati szempontok figyelembevétele nélkül mind történeti, régészeti és filológiai célokra használjuk fel- Szükségesnek tartottam éppen ezért az 1935/36. évi ösztöndíjasok megoszlását összeállítani. Magyar állami ösztöndíj 60 állott rendelkezésemre, csereösztöndíj pedig 37. Ezek közül bizonyos szakokra eleve már lekötött ösztöndíj 20 éspedig 9 történeti, 4 művészeti, 4 teológiai és 3 műszaki. A szabad ösztöndíjak közül 28 ment elméleti tudományokra: történelemre és régészetre 9, filológiára 6. föld- és néprajzra 2, filozófiára, teológiára 3, elméleti jogra 2, csillagászatra 3 és művészetre 3. Ezzel szemben természettudományi 6, orvos, állatorvos, gyógyszerész 12, gyakorlati jog, szociálpolitika, közgazdaság 5, műszaki mérnöki 7. modern nyelv pedig 19. Tehát a nagyobb ösztöndíjak közül jóval több ment gyakorlati irányú kiküldetésre, mint elméletire. Különben ki kell emelnem a nemzetközi jog tanulmányozásával kapcsolatosan, — miután olyan kifogások hangzottak el, hogy nem küldtünk ki ebből a célból ösztöndíjasokat — hogy nemzetközi jogra kiküldetett 40 ösztöndíjas 63 ösztöndíjjal éspedig 16 Bécsbe, 6 Berlinbe, 19 Párizsba, 10 Londonba, 6 Genfbe, 2 Rómába és 4 Amerikába. T. Ház! Felszólalásomnak, nagyon is hoszszúra terjedt felszólalásomnak végére érkeztem. (Halljuk! Halljuk!) Az általános vitát a tegnapi napon Huszár Mihály t. képviselőtársam emelkedett szellemű magyar beszéde zárta be. Huszár Mihály a magyar katolikus pap benső meggyőződésének erejével hívta fel figyelmünket Budavár visszafoglalásának folyó év szeptemberében eljövendő 250-ik évfordulójára s a diadalt a világszerte toborzott csapatok telkesítésével és nagy anyagi áldozatokkal is előkészítő nagy pápa, XI. Ince emlékére. Budavár visszafoglalása egy 16 esztendős hadjáratnak volt jelentős eseménye, de egyben szimbolikus mozzanata is; évfordulója pedig jelképes emlékünnepe idegen uralom alatt álló magyar falvak, városok, vármegyék és tartományok felszabadulásának; jelképes emlékünnepe egymástól ^ elszakadt országrészek újraegyesülésének; jelképes emlékünnepe Magyarország feltámadásának és jelké133. ülése 1936 május &0-án, szerdán. pes iemlékünnepe gróf Zrinyi Miklós költői lélekkel, hadvezéri tudással és politikai éleslátással propagált nagy magyar 'gondolatának, a magyar egységnek. Ezt az év őszén, az esemény jelentőségéhez mért keretben megünneplendő nagy eszmét kívánom szolgálni én is a magam csekély erejével és tehetségével a magyar művelődéspolitikában. Ehhez a törekvésemhez kérem a t- Ház támogatását és kérem a költségvetés elfogadását. (Hosszantartó élénk helyeslés, éljenzés és taps. A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik % Rakovszky Tibor jegyző: Drozdy Győző! Drozdy Győző: T. Ház! (Halljuk! Halljuk!) A kultuszminiszter úrnak teljes két órán át tartó, fényes elokvenciával előadott költségvetési beszéde után nagyon nehéz helyzetben van az a szónok, akinek mindössze 15 perc adatott ahhoz, hogy a maga véleményét ehhez a címhez, és ebben a tárgykörben elmondhassa. Milyen nagyszerű lett volna, ha a kultuszminiszter úr ezt a gyönyörű és hatalmas beszédét mindjárt a vita elején bevezetésül mondotta volna el, mert habár a vita így is igen nívós volt, minden oldalról egyforma készséggel szólottak hozzá ehhez a tárgyhoz, mégis, ha, előre végighallgathattuk volna ezt a beszédet, mindenesetre még azok a hangok sem hangzottak volna el, amelyek igyekeztek ebben a kérdésben némileg is zavart kelteni. Ez a hatalmas beszéd, amely itt elhangzott, eszembe juttatja a ormltesztendei költségvetési vita során a kultusztárcához elmondott beszédemet, amelyben azt állítottam, — elnöki rendreutasítás nélkül — hogy a magyar közigazgatás általában egy őserdőhöz hasonlít és üdvözöltem a kultuszminiszter urat, mint aki a maga javaslatával, a maga tanügyi közigazgatási javaslatával előállott, hogy ebben az, őserdőben a kultúra fejszéjével vágjuk az első titat. És ime, nem telt el egy esztendő, már ezen az úton eljutottunk ebben az őserdőben egy olyan gyönyörű parkhoz, amelynek hatalmas terjedelme, nagy területe és gyönyörűséges részei valósággal nemzeti parkká avatják a magyar kultusztárcát. Mindaz, amit itt hallottunk, igazolja azt, hogy mi nem vagyunk olyan kis nemzet, mint amilyennek számunkból kifolyólag tarthatnak, bizonyítja azt, hogy nincs igazuk azoknak az íróknak és kultúrpolitikusoknak, akik azt írták, hogy a magyar kultúra ösztövér birkalegelő, nincs igazuk azoknak, akik ilyen szigorú kritikával mérik ennek a kicsi nemzetnek kultúráját, mert aki végighallgatta a kultuszminiszter úrnak költségvetési beszédét, az láthatta, hallhatta és meggyőződhetett arról, hogy ezer és ezer gyökérrel kapcsolódunk bele a magyar talajba, ezer és ezer olyan tételünk van, amelyek felett vitatkozni, gondolkodni lehet és amelyek mind-mind igazolják, hogy itt egy élni akaró és a maga számában kicsiny, de kultúrájában nagyratörekvő és máris nagy nemzetről van szó. T. Ház! Lehetetlenség 15 perc keretében a kultuszminiszter úrnak elmondott dolgai felett még csak elmélkedni is. Mi, akik itt fel fogunk szólalni,' kénytelenek vagyunk ezt a rövid időt úgy kihasználni, hogy azokra a dolgokra térjünk rá valamennyien, amelyek vagy szívügyeink, vagy pedig olyan dolgok, amelyeknek kellő méltatására a kultuszminiszter úr beszédének nagy ideje alatt sem tudott kitérni. Mindenesetre szívem mélyéből leginkább akkor üdvözlöm a kultuszminiszter urat, amikor ki-