Képviselőházi napló, 1935. VIII. kötet • 1936. május 19. - 1936. június 6.
Ülésnapok - 1935-133
Az országgyűlés képviselőházának 133. ülése 1936 május 20-án, szerdán. 65 nézeti, pártpolitikai és egyéb elválasztó momentumokhoz igazodó ideológiák megnyilatkozásával találkozunk. Ilyen megnyilatkozás volt a t. képviselő úr részéről az, bogy engemet osztályköltségvetés összeállításával vádolt és ilyen megnyilatkozások azok is, amelyeket előttem már több képviselőtársam szóvátett. Petrovácz t. képviselő úr a kommunista mozgolódásról szólt, amely legutóbb a középiskolák egyrészében Budapesten előfordult, gondos felügyeletet kívánt ezekkel szemben életbeléptetni, ami természetesen meg lesz. Fábián t. képviselőtársam különböző szektákat és köztük az úgynevezett ősmagyar pogágányok szektáját tette szóvá, amely szekták mind a magyar lelkiség megbontására szolgálnak. Többen érintették a felekezeti kérdést. Némelyek a felekezeti béke szellemében, de voltak olyan felszólalások is, amelyekben egy kis graváment véltem felfedezni. Sulyok képviselő úr és Reibel képviselő úr, sajnos, nincsenek jelen, bizonyos katolikusellenes tendenciákról, bizonyos százalékok nem érvényesítéséről és hasonlókról panaszkodtak, ami azt mutatja, hogy itt idegesség van a felekezeti kérdésben. (Zaj a szélsőbaloldalon.) T. képviselő urak, osztályérdekek istápolására, amivel a szociáldemokrata párt részéről szoktak vádolni, osztályellentétek alátámasztására soha és semmi körülmények között a magyar művelődési politikában, de más téren sem va-. gyök kapható. Én teljesen elhibázottnak tartom — méltóztatnak tudni munkásságomból — a történelmi materializmus egész eszmemenetét, ideológiáját, (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) azzal egész életemben, tudományos munkálkodásomban, hivatali munkálkodásomban és politikai pályámon is szembe helyezkedtem. Én a spiritualizmus alapján állok, (Helyeslés jobbfelől.) a szellemi és erkölcsi tényezőket tartom primer történelemirányító tényezőknek és — bár nem mosolygok olyan fölényesen mint a képviselő urak — mégis mindenesetre túlhaladottnak tartom az önök tiszteletreméltó álláspontját, amiről már igen kiváló szocialista tudósok is megállapították, hogy túlhaladott. (Zaj a szélsőbaloldalon.) Én tehát minden osztályharcot és más, a nemzeti életet bomlasztó tényezőt feltétlenül elítélek és ezek ellen harcolni kívánok, mert ezeket bomlasztó tényezőknek tartom. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől és középen.) Korábbi beszédeimben, amelyeket itt a Házban mondottam, mélységes aggodalmamat fejeztem ki ezekkel a jelenségekkel szemben. Mélységes aggodalmamat fejeztem ki a szilárd és egységes nemzeti világnézet, az igazi nemzeti közszellem, a lelki egység, a lelki egyensúly hiánya és kóros tüneteknek, beteges törekvéseknek, rossz ideológiáknak érvényesülése miatt. Az osztályharc, a gazdasági és inlellek duális ágazatok közötti hivatási harc, a felekezeti harc, a magyarság és a kisebbségek, közjogi és pártpolitikai csoportok, tudományos, művészeti és irodalmi irányok harcának mai elfajulása, a lelki disszonancia és a lelki eldurvulás tünetei a legnagyobb veszedelmei enneka nemzetnek. (Ügy van! Ügy van! — Taps jobbfelől. — Vázsonyi János: Ezt fogadják is meg, ne csak megtapsolják! — Zaj.) A következmények jelentkeznek rosszul értelmezett idegen ideológiáknak átültetésében, ez ideológiáknak, bizonyos irányzatoknak és azok fedőszerveinek — most az iskolai vizsgálat alkalmával volt alkalmam ezekkel is megismerkedni — beülántálásában. (Fábián Béla: Tgy van!) Nem lévén nemzetiség elég, csinálunk magunknak nemzetiséget. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) Kutatni kezdjük, kiben van német, kiben van szláv, kiben van latin vér, (Ügy van! Úgy van! balfe161.) és ha kikutattuk, akkor azt kiáltjuk a másikról, hogy: te nem vagy magyar! (Farkasfalvi Farkas Géza: Xlgy van! Ez abszurdum!) Sajnos, ha egy kissé megvakarjuk ezeket az urakat, akik ezekkel az ideákkal jönnek, (Zaj. — Halljuk! Halljuk! jobbfelől ) kiderül, hogy legkésőbben olvadtak be a magyarságba. (Ügy van! Ügy van! — Általános éljenzés és taps.) Aki a magyar nemzetet és általában a nemzetet a történeti és etikai értékek magasabb szemszögéből nézi, az a magyar nemzet egyik legnagyobb erejének és értékének fogja tartani, hogy azokat az egyénenként, csoportosan, de néha a nagyobb tömegekben bevándorolt idegeneket, akik erre a földre jöttek és magyarokká lettek, teljesen asszimilálni, beolvasztani tudta. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől, középen és a baloldalon.) Ha nem lett volna meg a magyar nemzetnek ez az ereje, régen elpusztult volna, annyi mindenen ment keresztül. (Ügy van! Ügy van! — Farkasfalvi Farkas Géza: Ügy van! Bűn ilyent csinálni!) Hasonló a helyzet az álfelekezetekkel, a szektákkal is. Én nem akarok itt a Fábián képviselő úr által felvetett pogányság kérdésével fogialkozni. Megállapítom azonban, hogy nem ismerem azokat a történelmi adatokat, amelyek alapján ez az állítólagos pogány magyar vallás rekonstruáltatott. Ez tehát csak elmélet, teória, (Horváth Zoltán: Hóbort!) amelynek semmi értelme sincs. (Ügy van! Ügy van!) A magyar nemzet asszimiláló ereje mellett ősi hagyományainak igaz tiszteletével és a kereszténységhez való csatlakozásával szerezte meg a polgárjogot és az élethez való jogot. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől, középen és a baloldalon. — Horváth Zoltán: Hóbortos emberek! — Fábián Béla: Futóbolondok, akik próbálnak más futóbolondokat nemzeni!) Nagy hiba a materiális szellem térhódítása is. Mindenütt az anyagi érdek a fő s másoknál is ezeket keresik. Nem véletlen, hogy a kultusztárca költségvetésének mostani t vitáját az én kedves Illés József barátom éppen ezeknek a kérdéseknek feszegetésével kezdette meg, ezekre a magyar egységet, szellemi, lelki egységet megbontó tényezőkre és törekvésekre mutatott rá és az ^ egységnek kialakítását sürgette, ennek szükségességét hirdette és ezen az alapon fogadta örömmel azokat az intézkedéseket, amelyeket én ebbe az irányba tettem. (Horváth Zoltán: Hát a miniszter úr szerint sincs pozitív és negatív magyar?) Én szerintem van kicsinyes és korlátolt gravamínális politika. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon és a középen. — Gr. Festetics Domonkos: Ezt megkapta!) mindenütt sérelem, mindenütt pletyka, mindenütt anyagi érdek, mindenütt gyanúsítás, rágalom, hitványsággal vádolás, (Zaj. — Halljuk! Halljuk! jobbfelől.) mindenütt mindenkiről, még a legnemesebb jellemről, a legmagasabb erkölcsi alapon álló emberről is minden aljasságnak feltételezése. (Ügy van! Ügy van! Taps. — Gr. Festetics Domonkos: Láttuk a külügyi bizottságban! — Horváth Zoltán: önökre vonatkozik! — Zaj és felkiáltások jobbfelől: New, miránk vonatkozik! Kikérjük magunknak! —• Elnök csenget.) Tisztelt kénviselőtársam! Egy pillanat sem múlt és máris félre méltóztatik érteni. Megmondottam, hogy én a nemzetről, nem pedig