Képviselőházi napló, 1935. VIII. kötet • 1936. május 19. - 1936. június 6.

Ülésnapok - 1935-133

Az országgyűlés képviselőházának 133. ülése 1936 május 20-án, szerdán. 61 tottunk szét. Hasonlóképpen teljesen rendbejött a Magyar Nemzeti Múzeum gróf Apponyi Sándor alapítványának dolga, amelynek tartozásai a költségvetésbe évek óta felvett annuitásos összeggel rendeztetnek ós amely alapítványi birtok most házi kezelésben rendszeresen jövedelmez, úgyhogy jövedelme az idén már nem csupán a gazdaság fejlesztésére, hanem a Nemzeti Múzeum céljainak dotálására is fel lesz használható. Az építkezések és tatarozások közül még meg akarom r említeni a Képzőművészeti Főiskola immár halaszthatatlannak bizonyult tatarozására szükséges 150.000 pengős összeget, amelynek első részlete, 50.000 pengő szerepel az idei költségvetésben, továbbá a Nemzeti Színház helyreállítását, amit körülbelül 250.000 pengő költséggel sikerült most jó állapotba hozni, miként azt a korábbi években t. képviselőtársaim, elsősorban Farkas Elemér és más képviselő urak kívánták. Ennek kapcsán meg kell köszönnöm Törs Tibor és Farkas Elemér képviselő uraknak a Nemzeti Színház és az Opera iránt tanúsított megértését és elismerő szavait. A művészi teljesítményről e helyről most nem kívánok nyilatkozni, véleményemet több ízben elmondottam már a nyilvánosság előtt, amikor durva támadásokkal erre rákényszerítettek s ezeket megismételni, azt hiszem, most felesleges volna; a t. Ház tagjai előtt eléggé ismeretes az a támadás, (Ügy van! a középen.) amely a színházigazgatók ellen állandóan folyik, és ismeretesek azok a válaszok is, amelyeket e tekintetben adtam. Csupán a Nemzeti Színház kezeléséről óhajtok Dulin Jenő képviselőtársamnak is válaszolva képet adni néhány számadat felsorolásával. Az Opera évek óta nagyobb felesleggel zárja mérlegét. (Helyeslés.) A Nemzeti Színház deficitjének. csökkenését zárszámadási mérlegek alapján pontosan megállapítanunk, róla tiszta képet kapnunk nem lehet, mert tiszta kép csak akkor áll elő, ha évek óta egyenlő feltételek mellett vezetnék az intézményeket. Figyelembe kell tehát venni a tényleg fennálló zárszámadási deficit összegén kívül azt is, hogy évenként mennyi volt az állami támogatás és hogy egyenlő támogatás mellett mennyi lenne a jövedelem. Levonva az 1930. évtől kezdődőleg az évi bevételből azokat a magasabb összegeket, amelyek az állam részéről akkor jutottak a Nemzeti Színháznak s ezt összehasonlítva a mai állapottal, amikor a Nemzeti Színház az állam részéről csak 590.000 pengő évi segélyben részesül, a következő számokat kapom 1930/31-ben 116.000 pengővel több államsegély mellett 368-000, összesen tehát 485.000 pengő ,a deficit; 1931/32-ben 243000 pengő, 1932/33-ban 240.000 pengő, 1933/34-ben 196.000 pengő, 1934/35-ben 140.000, pengő, 1935/36-ban, a mai mérleg szerint, június végére kivetítve 133.000 pengő; de ebből az összegből körülbelül 40000 pengő számítandó le, amely átmeneti jellegű dologi kiadásokra fordíttatott s amelyek a jövő évi költségvetésben már nem fognak szerepelni. A költségvetési hiány tehát 6 esztendő óta lemenő tendenciát mutat és remélem, hogy a jövő esztendőben sikerülni fog a deficitet, úgy, mint három év előtt az Operánál történt, véglegesen eltüntetnünk. A személyi kiadásokra áttérve, a költségvetés — egészen röviden kívánom kiemelni — 25 új kisegítő tanító, 15 új hitoktató tanító alkalmazását t és 100 helyettes . tanítói állásnak segédtanítói állássá való átalakítását, valaEÉ1PVISELÖHAZI NAPLÓ. VIII. mint a helyi javadalom és kongrua arányosítására felvett 60.000 pengős Összeget tünteti fel. Ezt azért kívántam hangsúlyozottan kiemelni, mert ezeket a tételeket inkább szimbolikus összegeknek tekintem, amelyek arra mutatnak, hogy a kultusz-kormány következetesen törekszik e kérdések megoldására. Feltétlenül szükségesnek tartom a tanítók létszámának szaporítását, (Élénk helyeslés-) ami természetes is, mert ha iskolákat építünk, azokban tanítókra is szükség lesz. Amennyiben a Programm, amelyet itt az előbb vázoltam, végrehajtatik néhány év során s az a 2300 új tanterem létrejön, ehhez körülbelül 1600—1800 új tanítóra lesz szükség; azért nem többre, mert sokhelyütt a rossz épület helyébe kell újat emelni. Ha teljesen gyökeresen óhaj* tanám megoldani a népiskolai tanulók osztály létszámának leszállítását, akkor volna szükség körübelül 2500—3000 tanítóra. Matolcsy Mátyás t, képviselőtársam 4000 tanítóról szólt, de ez épúgy, mint az általa festett kép általában túlzás. Az a kép, amelyet Matolcsy Mátyás t« képviselőtársam és némely más felszólalók itt a magyar kultúra és a magyar népoktatás állapotáról festettek, egyáltalában nem felel meg a tényleges állapotnak. Aki ezeket a felszólalásokat hallja, s az összehasonlításokat és statisztikai adatokat mérlegeli, elborzad, kétségbeesik és azt fogja hinni, hogy Magyarországon a községek százai és ezrei vannak iskola nélkül, tanító nélkül, hogy gondozatlanul hevernek a gyermekek az út porában és semmi sem történik az érdekükben. Ezzel szemben a pontos statisztikai adatok szerint 3400 magyar község közül jelenleg 3256-ban van 6958 iskola, ennélfogva mindössze 144 úgynevezett csatlakozó község van, amelynek gyermekei más községekbe járnak s ezek között elenyészően kevés az olyan község, ahol nagyobb tanulói létszám van. Legtöbbjük 10—20, legfeljebb 30 tanulós létszámmal rendelkező község, amelynek gyermekei a szomszédos 3—3'5 kilométerre járnak, tehát távolabbi helyre, mint a budapesti diákok nagyrésze. (Egy hang a baloldalon: Nem is erről voilti szó!) Én csak az általános helyzetet kívántam jellemezni és megállapítani, hogy nincs olyan szomorú állapot, mint ahogy Matolcsy t. képviselőtársam vázolta, de szükséges volt ezzel a kérdéssel azért is foglalkozni, mert a tanítói és tanítónői állástalanság problémája is foglalkoztatja a közvéleményt és a sajtót. Éppen ma a Nemzeti Újságban jelent meg egy hosszú, bár részben téves adatokat tartalmazó cikk, amely azonban tagadhatatlanul igazat mond abban, hogy az 1934 előtt végzett tanítók és tanítónők közül 3280 tanítónő nyújtotta be pályázatát a legutóbb hirdetett tanítói állásokra s amikor megállapította a tavaly és tavalyelőtt végzett tanítók és tanítónők számát. Tény az, hogy diplomatúltermelés van. A tanítókkal, ha az iskolaépítési programot következetesen végrehajtjuk, nem lesz baj. Azt viszont nyiltan meg kell mondanom, hogy a tanítónő-képzés terén túlságos nagy túltermelés van. (Malasits Géza: Felekezeti tanítón őkénzők csinálják!) Tömegesen képezik a tanítónőket, de nem az állami iskolák. (Farkas István: A felekezeti iskolák!) Nagyon sok képezde van. viszont gyermekét mindenki kenyérkereső nályára kívánja adni és azoknak a leányoknak, akik nem akarnak gimnáziumba menni- la+inul tanulni, majdnem egyedül a tanítónőképző áll rendeflkézé]sükre. Ezért óhajtok egy újfajta, más pályák 9