Képviselőházi napló, 1935. VIII. kötet • 1936. május 19. - 1936. június 6.
Ülésnapok - 1935-133
62 Az országgyűlés képviselőházának felé nevelő leányiskolái típust létesíteni. (Helyeslés a jobboldalon.) Erről majd beszédem folyamán később lesz szerencsém megemlékezni. A tanítónők nagy részének sorsa bizonytalan. Kétségtelen, hogy a jövőre nézve intézkedésre lesz szükség, akár a tanítónőképzők diáklétszámának csökkentése, akár egyes tanítónőképzők megszüntetése, akár más intézkedések által. Én magam nem szívesen foglalkoznám oly gondolattal,; aminő a férjes nőknek a pályákról való teljes eltiltása, mert ez bizonyos tekintetben igazságtalan, amíg kis exisztenciákról van szó. (Ügy van! Úgy van! a jobboldalon!) Egyelőre törvényes intézkedésre nem is tudok módot találni. Ellenben innen a Házból szükségesnek tartom komolyan figyelmeztetni azokat a hölgyeket és férjeiket, akik hivatalokban vannak, akiknek férje magas pozíciót tölt be, (Ügy van! Ügy van! — Taps a jobboldalon.) akiknek férje magas jövedelmet élvez, (Taps a jobboldalon.) hogy ez nem csupán azért helytelen, mert mások állását elveszik, hanem azért is helytelen, mert a kétszeres hivatali jövedelem demoralizál. (Ügy van! Ügy van! — Taps a jobboldalon. — Farkasfalvi Farkas Géza: Ezt kell minden oldalon keresztülvinni. — Gr. Festetics Domonkos: Ezt akarjuk, nem kell minket kitanítani! — Farkasfalvi Farkas Géza: Csak egy fizetést kaphat valaki az államtól! — Zaj.) Nem lehet általánosítani, vannak kis exisztenciák is. (Mózes Sándor: Ne legyenek méltóságos díjnokok!) Elnök: Csendet kérek! Hóman Bálint vallás- és közoktatásügyi miniszter: A Nemzeti Újság mai cikkével kapcsolatban meg kell állapítanom, hogy abban egy fontos szám tévesen van feltüntetve. Nevezetesen az évi tanítószükségletet ez a cikk az államnál 120-ra, a községi és felekezeti iskoláknál ugyancsak 120-ra teszi, tehát az évi összes szükségletet 240-ben állapítja meg. A tényleges szükséglet azonban ennél lényegesen nagyobb, például a mostani 1935/36. költségvetési évben beállt fogyaték, 560 személy. Ebben a számban nincs benne a fővárosi kényszerelbánási eljárás eredménye, amelyről a minap oly sok szó esett s amelynek semmiféle rejtett hátterük nincsen, csupán az iskolában tanítói kötelességét nem teljesítő, hanyagul teljesítő és az iskolába nem való tanítók eltávolítását célozza. (Helyeslés.) Sokan szóvátették itt a képviselő urak közül a tanítói és tanári illetmények kérdését. Balogh István képviselő úr a gyógypedagógiai tanárokkal kapcsolatban bizonyos illetményleszállításról beszélt. Én ilyen illetményleszállításról nem tudok, azt hiszem, itt valami félreértésnek kell lenni, mert semmiféle fizetésleszállítás nem történt. Peyer és Esztergályos képviselő urak általánosságban beszéltek iá tanítói nyomorról, hogy a fizetés csekély, nem lehet megélni, stb. Mindezek a régi zöngék, amelyek minduntalan visszatérnek, ma a tanítói karra alkalmazva, nem egészen igazságosan hangzanak. Egy cikkemben három esztendővel ezelőtt számszerűleg kimutattam, hogy a tanítói kar, amely nemcsak hogy megérdemli fizetését, de amely nagyobb fizetést érdemelne meg, (Ügy van! Ügy van!) mint amennyit ma kap és amely mindenesetre gondtalan megélhetést érdemel, ma más tisztviselőkategóriákkal szemben mégis bizonyos .mértékben kedvezőbb helyzetben van. A békeállapothoz viszonyítva ugyanis a tanítók 133. ülése 1936 május 20-án, szerdán. fizetése százszázalékig valorizálódott azáltal, hogy magasabb fizetési osztályok nyíltak meg előttük. Ne méltóztassék ezt félremagyarázni: én nem védem a tanítói fizetések mai színvonalát, én csak azt mondom, hogy más kategóriákkal szemben elég kedvező a helyzetük, mert a békebeli fizetés száz százalékát kapják meg azáltal, hogy magasabb fizetési osztályba mehetnek előre, míg más tisztviselőkategóriák, elsősorban pedig az egyetemi végzettségű tisztviselői kategóriák, a békebeli fizetésnek sokkal kisebb százalékát kapják, különösen a magasabb állásokban. Azt is figyelembe kell venni, hogy a mai gazdasági helyzetben a fixfizetéses tanítóknak faluhelyen más foglalkozási ágbeliekhez viszonyítva, aránylag elég tűrhető a helyzete. Éppen ezért nem szeretem, amikor itt általánosságban beszélnék tanítói nyomorról, mert erről nincs szó. Az a kívánság 1 , hogy a tanítók a VII. fizetési osztályba juthassanak, — azt hiszem, Vázsonyi képviselő úr tette szóvá e kérdést — nem is merülhet fel, mert ez megtörténik minden esztendőben: a tanítóság 10 százaléka a VII. fizetési osztályban van. Természetesen, amíg én miniszter vagyok, egy olyan tanító sem fog előlépni a VII. fizetési osztályba,, akinek rossz minősítése van, aki rosszul tanít, aki azt nem.érdemli meg, mert a VII. fizetési osztály a jó tanítók számára nyílt meg. A helyi készpénzjavadalom rendszeres kifizetése, amint azt itt a Házban két év előtt bejelentettem, az illetményhivatal által történik. A tanítók szempontjából ez a kérdés rendezve van, mert a tanítók minden hónap elsején rendszeresen rnegkapják készpénzilletményeiket. persze az iskolafenntartókkal az államnak még leszámolása lesz, ez azonban más kérdés. Az iskolaterheknek községenkénti arányosítására, a kultúradóra és egyéb ily ideákra vonatkozólag többoldalról felmerült kívánságokra — amely kívánságok egyáltalán nem újak, hiszen három év óta minduntalan ismétlődnek, mindenki sürgeti — kénytelen vagyok megjegyezni, hogy ezeket a kérdéseket csak a pénzügyi kormányzattal egyetértve lehet olyan időpontban megoldani, amikor ez egyetlen községben sem fog nagyobb megterhelést jelenteni. Ma bármilyen igazságosan fogom ezt az arányosítást végrehajtani, némely helyen mégis méltánytalanságot és sérelmet követnék el, tehát alaposan elő kell készíteni. Marad tehát a nagy kérdés: a tanítók terményilletményeinek kérdése, amely tulajdonképpen ma gyökere minden elégületlenségnek. (Ügy van! Ügy van! — Farkas Elemér: Joggal!) Ez az oka mindazoknak a panaszoknak, amelyek itt is elhangzottak s amelyek a tanítók mai helyzetét sérelmezik. A terményilletmények kérdése szorosan kapcsolódik mint azt itt a képviselő urak is megállapították, a lelkészi illetmények,, a lelkészi kongrua kérdéséhez. (Farkasfalvi Farkas Géza: Sokkal rosszabb, mert 27 20 pengőben számítják a búzát!) Most és az általános vitában Szinyei Merse Jenő, Törs Tibor, Lichtenstein László, Leel-össy Árpád, Petrovácz Gyula, Nyiry István, Eckhardt Tibor, Martsekényi Imre, Molnár Imre s legalaposabban Szily Márton képviselő urak mind beszélték a tanítói illetményekről (Farkas Elemér: Egyek vagyunk ebben!) és ma békoronázta ezt felszólalásával Farkas Elemér, aki dacára a sok felszólalásnak, még mindig szükségesnek tartotta nyomatékkal rámutatni e kérdés rendezésének szükségességére. (Farkas-
