Képviselőházi napló, 1935. VIII. kötet • 1936. május 19. - 1936. június 6.

Ülésnapok - 1935-142

Az országgyűlés képviselőházának 1U> Ötvöskőnyi mellett is van egy telep, ahova szintén mentek a parcellázás hírverésére mészsze vidékekről kisgazdák egész csoportjai; mentek mégpedig akként, hogy otthon a távoli falvakban &gy nemzedék takarékosságának gyümölcsét pénzzé tették, kis vagyonukat, házukat eladták és itt fektették bele az új birtokba, amelyet ötvöskónyi mellett vásároltak. Voltak ezek közül olyanok, akik 15—20 —25—30.000 pengő készpénzt fektettek he; természetesen egy kis adósságba is belebíztatták őket, építkeztek és azután jöttek a nehéz idők és ugyanabba a helyzetbe kerültek, amilyenről Kun Béla t. képviselőtársam beszélt. Sőt az is megtörtént, hogy sokan nem is tudták, hogy arégi földbirtokosnak még angol font tartozása van azon a birtokon, úgyhogy olyan angol font tartozásért licitálták el az ő földjeiket, amely tartozásról tudomásuk sem volt. A vevő természetesen egy budapesti hank. Ezeknek az embereknek már jórészt ellicitálták a birtokait és mint bérlők maradtak azelőtti vagyonúkban — szokásos eset — most pedig tavasszal áruba van bocsátva az ő ősi bíirtokuk, ki vannak téve annak, hogy egyik napról a másikra kiteszik őket s akkor koldusbotot foghatnak a kezükbe. Sajnos, nagyon sokszor ismétlődő sorsa ez a magyar kisgazdáknak. A harmadik kérdés pedig, amelyet fel akarok hozni, az, hogy az ideiglenes házadómentesség tekintetében óhajtottam a miniszter úr intézkedését kikérni. 1930-ban szükségét látta a pénzügyminisztérium annak, hogy ezt a kérdést újból szabályozza, tehát szabályozásra szorult, vagyis ennél a kérdésnél mindig felvetődtek bizonyos rendetlenségek. 1930-ban a 120.000. számú pénzügyminisztésáumi rendelet megállapította, hogy az ideiglenes házadómentesség megkérésénei a lakhatási engedély f iránti beadvány egyúttal e mentesség engedélyezése iránti kérésnek is tekinthető. Már most ezzel szemben mi a helyzet, különösen az én vármegyémben és járásomban? Az, hogy mindenféle úton és módon bele akarják ezeket az építkezőket csavarni az adófizetésbe. Többnyire kicsike emberekről van szó, akik természetesen nem értik a törvény csinját-binját, akik építik azokat a többnyire egyszobás lakásokat, amelyekre a törvényhozás éppen most mindnyájunk örömére általános adómentességet terjesztett ki; szóval ilyen kicsi kis lakásokat építenek. Bemennek az elöljárósághoz, bemondják építési szándékukat és ott megnyugtatják őket. Megtörtént nálunk sok ízben, hogy esztendőkön keresztül nem kértek tőlük adót és csak mint eszményi adót jegyezték be a tételeket az adókönyvbe. Történtek kisebb-nagyobb rendetlenségek az adózás körül, mondhatnám a visszaélés határáig menő szabálytalanságok és most az történik a kisemberek sokaságával, hogy nemcsak hogy kivetik az adót rájuk, hanem évek hosszú sorára visszamenőleg vetik ki, annak ellenére, hogy ebheli kötelezettség nem is terheli őket. Az idézett rendelet egyik része azt mondja, hogy ha a községi elöljáróság akár az adóösszeírás, akár a házadó kivetése során olyan új épületről szerez tudomást, amelynek tulajdonosa lakhatási engedélyt, illetőleg ideiglenes házadómentességet nem kért, a tulajdonost mulasztásának pótlására írásban felhívni köteles. Ezt nemcsak hogy elmulasztják és nem szólítják fel az illetőt mulasztásának pótlására, hanem visszamenőleg kivetik rá az adót. ülése 1936 június 6-án, szombaton. 595 De keresnek még egyéb kibúvókat is. Olyan magyarázatokkal élnek például, hogy azt mondják: ( lakhatási engedély iránti kérést csakis a bérbeadandó lakásoknál kell beadni és ott kell az adómentesség iránti kérést is előterjeszteni. Hogyan tudhatom én, hogy nem fogom-e a magam részére épített lakást esetleg egy félév múlva bérbeadni? Ugyancsak^ felhozzák azt is, hogy elkésett az ilyen kérés és nem vonatkozik az 1930 előtti évekre. Azt is felhozzák, hogy a pénzügyminiszter úr fenntartotta a maga részére az intézkedés jogát abban a kérdésben, hogy elkésett-e az ilyen kérés és adható-e neki engedély, vagy sem. Szóval, látom itt olyan nehézségek okozását, amelyek ellentétben állanak azzal a végtelen jóindulattal, amelyet a pénzügyminiszter úr szavaiból az előbb hallottunk. Ebben a tekintetben azt kérem a pénzügyminiszter úrtól, hogy a kezemben lévő rendeletet méltóztassék szívükre kötni az adókivető hatóságoknak ott, ahol ennek szüksége van. Ennek a rendeletnek a szövege úgy szól, hogy valóban szeretném sok adóztató hatóság épületére márványba vésetni. Azt mondja ugyanis ez a rendelet, hogy nem elég, ha a hatóságok a jogszabályokban előírt kötelességüket teljesítik. Kutatniok kell, hogy hol tehetnek valamit a közönség érdekében, hol vannak bajok, mik a nép kívánságai és nyomban gondoskodniuk kell arról, hogy ezek az óhajtások a lehetőség határáig teljesíttessenek. A közigazgatási tisztviselők tanáccsal, útbaigazítással tartoznak szolgálni azok részére, akik hatósági közreműködésre szorulnak. Ezek a gyönyörű szavak az 53.949/1921. számú belügyminisztériumi rendeletben vannak. T. Ház! Felszólalásomat ezzel tulajdonképpen be is fejeztem. Egy kéréssel fordulok végül a miniszter úrhoz. Egy pár héten belül megpendül a kasza. Az a búza, amelyről itt a múltkor az igazságügyminiszter úr azt mondotta, hogy egyet jelent a magyar sorssal, be fog kerülni a magtárba. Kérem a miniszter urat, méltóztassék intézkedni arravonatkozólag, hogy az aratás lefolytáig az árverések a kisgazdaosztály ellen szüneteljenek. Egyébként pedig politikai állásfoglalásomnál fogva a költségvetést nem fogadom el. Elnök: Szólásra következik? Brandt Vilmos jegyző: Senki sincs feliratkozva. Elnök: Kíván még valaki szólni? (Nem!) Ha senki szólni nem kíván, a vitát^ bezárom, a tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Következik a határozathozatal. Kérdem a t. Házat, méltóztatnak-e a pénzügyi tárca, valamint az állami költségvetés' IV., V., VI., XXVI. és XXVII. fejezetének költségvetését általánosságban, a részletes tár* gyalás alapjául elfogadni? (Igen!) A Ház a pénzügyi tárca, valamint az állami költségvetés IV., V., VI., XXVI. és XXVII.fejezetének költségvetését általánosságban, a részletes tárgyalás alapjául elfogadja. Következik a részletes tárgyalás. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék az 1. címet felolvasni. Brandt Vilmos jegyző* (olvassa a pénzügyi tárca 1—14. címeit, az állami költségvetés IV. fejezetének 1—5. címeit, az V. fejezetet, a VI. fejezet 1—14. címeit, a XXVI. fejezetet, a XXVII. fejezet 1—8. címeit, amelyeket a Ház hozzászólás nélkül elfogad.) Ezzel a Ház a pénzügyi tárca, valamint az