Képviselőházi napló, 1935. VIII. kötet • 1936. május 19. - 1936. június 6.
Ülésnapok - 1935-142
594 Az országgyűlés képviselőházának HÈ. ülése 1936 június 6-án, szombaton. öttel megszorozni, vagyis egy 1680 pengős öszszeget kap, ennek az 1680 pengős összegnek megkapása után pedig a rendelet 4. §-ának má; sodik pontja szerint kiveti a 35%-os adót, ami ebben az esetben 560 pengő. Tehát annak a szegény gyapjúfonómesternek, miután Isten tudja, hány napon keresztül dolgozott és munkájával megkeresett 336 pengőt, van szerencséje ez után adóban 560 pengőt kifizetni. Ez egészen lehetetlenül hangzik. Én ezzel a végzéssel a pénzügy igazgatós ághoz szaladtam, azzal, hogy ez lehetetlenség, ezt meg kell fellebbezni és ott magyarázták azután meg, hogy nekik is vérzett a szívük, amikor ezt az adót ki kellett vetniök, de nem tehettek mást, mert egy ilyen rendelet van. Ez ezeket a gyapjúfonókat egyszerűen kiirtásra ítéli. Ez ellen nincs semmi védekezés. Azt mondják, hogy változtassa meg a miniszter a rendeletet. Ennek a fizetési meghagyásnak az a természete, hogy halasztó hatállyal nem bíró kötelezés, ha tehát 30 nap alatt nem fizet az illető, akkor bevasalják rajta. Ezen a szegény gyapjúmosón tehát, aki egy évben 336 pengőt keres, minden hónapban bevasalnak 49 pengőt. Ez alól nincs más menekvés, mint hogy beadja az iparigazolványát, hacsak nem akarja, hogy a kis háza, meg a kis földje rámenjen az adóra, tehát a szó teljes értelmében kiirtja ez a rendelet ezt a foglalkozási ágat. Felvetődik a kérdés, hogy miért van ezl Erre én nem tudok felelni. A kis gyapjúmosók, azonban a következőképpen felelnek erre. Azért van ez kérem, — magyarázzák ők és ezért szerettem volna nagyon, hogy itt legyen a pénzügyminiszter úr, mert legalább tőle kaptam volna feleletet — mert a nagy gyapjúfonók, a gyapjúgyárak nem hajlandók tűrni ezeknek a kis apró emberkéknek a konkurrenciáját. T. i. azt tanácsolják a gyapjúfonónak, hogy ezt a munkadíjat háromszorosan meghaladó adót hárítsa át arra az emberre, aki fonalat akar készíttetni. Ha azonban ezt áthárítja, akkor a fonál úgy megdrágul, hogy többé a kisember nem viszi a gyapjúfonóhoz a gyapjat, hanem egyszerűen megyeszi a kész fonalat, amelyet a gyapjúgyárak előállítanak. A gyapjúgyárak tehát ilyenképpen kétségtelenül megszabadultak a konkurrenciától. Ezt a kérdést azért hoztam ide, mert ez kétségtelenül ide kívánkozik a képviselőház színe elé és erre a (kérdésre a miniszter úrnak megnyugtató választ kell adnia, amely megnyugtatás lényegében az kell, hogy legyen, hagy ezt a lehetetlen rendeletet, amelynek gyakorlati hatásával a pénzügyminiszter úr talán nem számolt, vagy nem gondolt arra, hogy ilyen esetekre fog vezetni, feltétlenül megváltoztatja. Ennek a rendeletnek megváltoztatását annál is inkább kérjük, mert nagyon sokat beszélünk, a pénzügyminiszter űr is méltóztatott éppen az imént említést tenni arról, hogy a kisemberek érdekében is folytatja pénzügyi politikáját. Itt van tehát egy konkrét eset, amely nem általánosság, amely nem amolyan névtelenségben tartott panasz, hanem amelyet számmal támasztok alá azért, hogy kimutassam, hogy ebben az esetben tényleg <a pénzügyi politika a kisemberek kiirtására történik. Ezt akartam tulajdonképpen elmondani. Ezenkívül még azt kérném a pénzügyminiszterúrtól,— talán a Naplóban majd lesz szíves elolvasni — hogy amint a városi ingatlanok; tatarozása esetén jelentős adókedvezményeket biztosít a pénzügyi kormányzat, éppen úgy biztosítson ilyen adókedvezményt akkor, ha mezőgazdasági ingatlanok javítási munikáliatait látják el, amikor például szikes földeket megjavítanak. Amint indokolt a pénzügyi engedmény a házak javításánál, éppen olyan észszerűség, ugyanaz a méltóság indokolja azt, hogy ha valiaki eddig terméketlen földjéből bizonyosi befektetésekkel termőföldet állít elő és ezzel tulajdonképpen a közgazdaságnak is hasznot csinál, abban az esetben a pénzügyi kormányzat segítse meg őt azzal, lamivel megsegíti a háztulajdonosokat. Harmadik kérelmem pedig a pénzügyminiszter úrhoz az, hogy azokat az adókat, amelyek már kétségtelenül behajthatatlanoknak látszanak, méltóztassék egy általános amnesztiával eltörölni. Ezek az adók úgyis már csak papíron lállnak fenn, ezeknek az adóknak behajtásával iá pénzügyminiszter úr már abszolúte nem is számol, arra azonban mindenesetre jó az ilyen levegőben lógó régi adóteher, hogy az az egyén, akinek ilyesmi vain a feje fölött, semmiféle újabb vállalkozáshoz nem mer kezdeni, nem tud gazdaságilag talpra állni. Aki tehát egyszer összeroskadt, összeesett, azt nem engedjük felállni, mert mihelyt f elállna, mihelyt valami kis ikeresetre l tesz szert, mihelyt valamiképpen megerősödnék, abban a pillanatban jön a pénzügyi kormányzat és^ iaz elmaradt adók fejében elviszi azt a pár pengőt, amelyet esetleg keresne, amivel a maga kis családját újra talpra, tudná állítani és eigy új adófizető alanyt tudna beállítani a nemzetgazdaságba. Helytelennek tartom, hogy ha már egyszer valaki kiesett, ha már egyszer valakit '. sors kic&ákányozott az adóalanyok közül, (Felkiáltások jobbfelal: Kiesáklyázott!) vagy kiesákly ázott az adóalanyok közül, annak lehetetlenné tegyük, hogy valaha is újból talpra álljon. Ezek voltak azok a kérelmek, amelyeket a pénzügyminiszter úrhoz szerettem volna intézni, amelyek remélem, mégis csak eljutnak hozzá és amelyek közül, különösen az elsőre vonatkozólag, valamilyen módját meg is fogja találni. Elnök: Szólásra következik? Brandt Vilmos jegyző: (Szetsey István! Elnök: Szetsey István képviselő urat illeti a szó. Szetsey István: T. Kép viselőház! A pénzügyi tárca költségvetési vitája során csak néhány tételt ónajtok érinteni* tekintettel arra, hogy széles körben és mélyenszántó módon taglaltattak e kérdések. Az első kérdés, amely félig már tárgytalanná is vált, a forgalmiadó kérdése, mégpedig az ügyvédkedés terén. Az ügyvédi kamarák, ügyvédtársaink, sőt feírák is felhívták figyelmünket arra, hogy végtelenül visszás dolog és a forgalmiadó jellegének sem felel meg az, hogy valami szellemi munka után akkép kelljen forgalmiadót fizetni, mintha az portéka, áru volna, amely kézről-kézre adás után is mindig meghozza a miaga jövedelmét. Nem is akarom ezt a kérdést hosszasan fejtegetni, mert hiszen a miniszter úr néhány perccel ezelőtt jelezte is, hogy a szellemi munkák után való forgalmiadó fizetésének megszüntetését tervezi. Ezt az ügyvédi kar és egyáltalában a szellemi munkások bizonyára nagy köszönettel fogadják és várják, A másik kérdés, amelyet fel akarok vetni, ugyanaz, amelyet itt Kun Béla képviselőtársam egy parcellázással kapcsolatban felhozott. Már volt alkalmam egyszer a t. Képviselőházban ezt felemlíteni. Mellettünk Somogyban
