Képviselőházi napló, 1935. VIII. kötet • 1936. május 19. - 1936. június 6.

Ülésnapok - 1935-142

Az országgyűlés képviselőházának Í0. elismerem, hogy mi, érdekeltek, valamennyien kértük a csatornát, de nem úgy kértük a megépítését, ahogyan megépítették. Hogy a pénzügyminiszter úrhoz fordulok ebben a kérdésben, teszem ezt azért, mert az 1923:XXV. és az 1925:IV. tcikkek megállapítják, hogy ezt ia törvényt a pénzügyminiszter és a földmívelésügyl miniszter hajtják végre. Ë® most a távollevő pénzügyminiszter úr helyett a jelenlevő államtitkár úrhoz adresszálom az elmondanivalóimat. A pestvármegyei dunavölgyi csatornatársulat autonómiáját elvették és miniszteri biztost küldtek: ki a társulat ügyeinek vezetésére, aki a közigyűlés jóváhagyása nélkül törvényellenesen vette fel a pénzt és építtette meg a csatornát. Pedig a víz jogról szóló 1885:XXIII. te. 124. §-a világosan kimondja, hogy a miniszteri biztos — a törvény 92. §-ának 1., 7. és 9. pontjai alatt felsorolt esetek kivételével — a közgyűlés és a választmány jogait gyakorolja és teendőit végzi. A 92. §-ban pedig- az van, hogy minden esetben a közgyűlés határoz az alapszabályok megállapításában és módosításában, a kölcsönök felvételében, továbbá a társulat feloszlása 'dolgában. Itt tehát a vonatkozó törvény flagráns megsértésével vették fel 1 pénzt. A miniszteri 'biztos ténykedésére pedig az 1848:111. te. alapján miniszteri felelősség van. Bejelentem, hogy az érdekeltek a csatorna rossz építése miatt szavatosként perbe vonták úgy az akkori földmívelésügyi és pénzügyminiszter urakat, valamint a miniszteri biztost is. En ezt annakidején újságcikkben is megírtam. Az érdekeitek kimutatták, hogy a közgyűlés megkérdezése nélkül vették fel ezt a 2 millió pengő kölcsönt és építették meg a csa# tornát, amely egyáltalában nem jó. Műhiba az egész csatorna. Bízva a miniszter úr szociális érzékében, remélem, találunk &gy olyan megoldást, amelynek részleteit természetsizjeraleg a minisztérium a közgyűléssel karöltve kell hogy kidolgozza; ( de annyit ma is leszögezhetek az érdekeltek nevében, hogy a 2 imillió pengőt, amellyel megvagyunk terhelve, nem ismerjük el,, mert amint az előbb említettem!, ezt a kölcsönt a törvény megkerülésével és megsértésével vették fel. A kormány politikája iránt bizalommal nem viseltetvén, a pénzügyi tárca költségvetését nem fogadom el. Elnök: Szólásra következik? Szeder János jegyző: Éber Antal! Elnök: A képviselő úr nincs jelen, jelentkezése töröltetik. Következik? Szeder János jegyző: Dullin Jenő! Elnök: Dulin Jenő képviselő urat illeti a szó. Dulin Jenő: T. Képviselőház! Nagyon sajnálom, »hogy az igen t. pénzügyminiszter úr ; nincs jelen, mert őt szerettem volna megkérdezni egy igen fonák adókivetés dolgában, amelyet sehogyan sem tudok összeegyeztetni azzal az igazságos adóztatási rendszerrel, amelyet a nemzeti munkatervben legalább is kilátásba helyeztek. Egy" konkrét sérelemmel jövök a t. Ház h elé, amely .azonban nem olyan eset, hogy fel! lebbviteli hatósággal orvosoltatni lehetne, mert teljesen szabályszerű, a kivetés jogos, de helytelen a (miniszteri rendelet, amelynek alapján a kivetés történt. S éppen azért jövök konkrét /esettel a Ház elé, mert ennek mindenesetre J meggyőzőbb ereje van, mintha általánosságban ülése 1936 június 6-án, szombaton. 593 beszélnék a sérelmekről. Ez a konkrét eset ugyanis vonatkozik mindazokra az egyénekre, akik hasonló jogcímen lennének megadóztatva. Kezemben van .- két fizetési meghagyás; mind a kettő egy és ugyanazon gyapjúfonómester ellen bocsáttatott ki. Az egyik 1935-ben, a másik 1936-ban kelt. Az 1935. évi fizetési meghagyással kivetettek rá textiladóváltság címén havi 6 pengőt adót, tehát évi 72 pengőt. Az illető jövedelmi viszonyaiban semmi változás nem történt. Adóalapja pontosan ugyanannyi, mint volt, ezt az adóügyi hatóságok is elismerték és az 1936. évi fizetési meghagyásban havi 6 pengő helyett már mégis lliavi 49 pengő van kivetve, vagyis amíg 1935-ben ugyanolyan jövedelem mellett 72 pengőt fizetett ez a gyapjúfonó, addig 1936-ban imár 550 pengőt van szerencséje fizetni. Mindenki előtt az a kérdés merül fel, hogyan lehet ez. Ennek oka az a két miniszteri rendelet, amely az 1935-ös és az 1936-os fizetési meghagyásban idézve van. 1935-ben t. i. hoztak egy új pénzügyminiszteri rendeletet és 1936ban már az új rendelet szerint van kivetve az^ adó. Látjuk imajd» hogy ez azután milyen tréfás eredményre vezet. Hangsúlyozóim, ez a felhozandó eset gyapjúfonókra vonatkozik, akik csak az országban élnek, Bátaszéken, Mohácson és az ország különböző vidékein vannak ilyen kisemberek, akik azt a kenyérkeresetet űzik, hogy a szegényember elviszi ahhoz a gyapjúfonóhoz az egy, vagy két birkájáról leszedett gyapjút és az azután megfonja azt meglehetősen primitív fonállá. Az a kisember annak az egy-két birkának a gyapját másképpen nem tudja értékesíteni, mert ihiszen az olyan csekély kvantum, hogy amikor nagyban szedik a gyapjút, jóformán alig jön tekintetbe és csak fillérekért lenne kénytelen azt az a szegényember elkótyavetyélni, így ellenben elhasználja saját gazdaságában, megfonatva azt pamutnak, csinálnak neki abból papucsot, lélekmelegítőt,, sapkát és más olyanfélét, ami az ilyen szegény embernek különösen télen roppant nagy segítségére van. Ezek a gyapjúfonók akként dolgoznak, hogy a gyapjút megfonják fonállá és ha egy kilogramm' fonalat készítenek, azért munkadíjként 80 fillért kapnak, tehát meglehetősen megdolgoznak azért, mert él lehet képzelni, hogy amíg abból a piszkos gyapjúból fonál lesz, valószínűleg dolgozni kell vele. Tehát — mondom — egy kilogramm gyapjúfonálért 80 fillér munkadíjat kap a gyapjúfonó. Ez a gyapjúfonómester, akiről beszélni akarok, bejelentette azt, hogy ő évenkint 480 kg fonalat állít elő, ez kilogrammonként 80 fillérjével számítva, 336 pengő munkadíjat jelent, tehát évente 336 pengő az ő jövedelme, ha állandóan dolgozik. Megjegyzendő, minél többet dolgoznék, ^ minél több gyapjút fonna meg fonállá, annál kellemetlenebb lenne az az eltolódás, amelyre majd rámutatok. Tehát méltóztassanak megjegyezni ezt a számot, hogy évente 336 pengőt keres az a gyapjúfonó. Ezt a bevallást az adóhivatal akceptálja, szentírásnak elfogadja és ennek a bevallásnak alapján kiveti az adót. Az adókivetés a következőképpen történik. A hivatkozott és szerintem feltétlenül megváltoztatandó 170.000— 1935. számú pénzügyminiszteri rendelet 2. §-ának harmadik pontja szerint az adóztatás alapja a munkadíj ötszörös összege, tehát ha az az ember munkadíjban 336 pengőt keres, akkor az adóhivatal kénytelen ezt az Összeget