Képviselőházi napló, 1935. VIII. kötet • 1936. május 19. - 1936. június 6.

Ülésnapok - 1935-142

Az országgyűlés képviselőházának lJ+t. ülése 1936 június 6-án, szombaton. 591 nak segíteni, akkor az egész kérdést egészen új vágányra tudjuk terelni. Az azonban sziszifuszi küzdelem, amelyet nekem folytatnom kell, hogy minden esetben bebizonyítsam, hogy azokat, akik felszólalnak, rosszul informálták. Ez az egyetlen módja annak, hogy előbbre jussunk, mert ha azt teljesítem, amit kértek tőlem, hogy 20 év helyett 30-ra emeljem fel a törlesztési időtartamot, ez nem csökkentené lényeges összeggel az adósok terhét; a fizetni nem akarók akkor sem fizetnének, ellenben — last not least — új kölcsönöket, — miután ez esetben kevesebb folynék vissza — nem lehetne kiadni, holott 1935-ben 824.000 pengő új hitel adatott 625 egyén számára, úgyhogy az az összeg, amely befolyik, nem közömbös az egész akció szempontjából. • Ami a földhöz juttatottakat illeti, nem akarok ismétlésekbe 'bocsátkozni, mert számtalanszor elmondottam a tényállást. A tényállás az, hogy a törlesztés helyett egyelőre csak használati díj fizetési kötelezettsége van. A földhözjuttatott — ha a használati díj fizetését vállalja— minden kataszteri korona után 1 pengő 20 fillért köteles fizetni, ami az egy katasztrális (holdas példaesetben 10 aranykorona tiszta jövedelemnél 12 pengőt jelent, szemben a védett gazdával, aki ebben a példának vett esetben 18 pengőt fizet. Ha tehát a földhöz juttatott azt mondja hogy legalább annyi védelmet akar, mint a védett gazdaadós, akkor fizessen ő is 18 pengőt; 12 pengőt, mint használati díjat és 6 pengőt tőketörlesztésre. Ezzel előnyösebb helyzetbe jut, mintha a törlesztést vállalta volna. Szóvá szokták enni, hogy a juttatott föld értékéül hatvanszoros kataszteri tiszta jövedelmet állapítottak meg, mint vételárat, de várnunk kell, amíg ez az elzálogosítás, amely a külföldiek részére biztosítékul történt, feloldatik, , mert a hitelezők kielégítési alapját egyoldalú intézkedéssel nem lehet megváltoztatni. Annyit említettem, ez tolerabilis állapot addig, amíg a külföldi kölcsönöket rendezni lehet. Hogy ez mikor következik; be, az — mint sokszor mondottam — attól függ, hogy van-e annyi transzferálható devizánk, amelynek segítségével egy (relatíve megfelelő idő alatt egy redukált adósságot ki tudunk fizetni. Az pedig, hogy bizonyos mennyiségű szabad, transzferálható devizánk legyen, sok körülménytől függ, de végeredményben attól, hogy legyenek stabilan biztosított olyan piacaink, amelyeken termés- és iparcikk feleslegünket el tudjuk helyezni. így kapcsolódik bele a hitelkérdés, a devízakérdés és általában a pénzügyi politika, az okos és egészséges gazdasági politikába. Nem akarok most már kitérni arra a nehéz és fájó kérdésre, amelyet az országnak sok részében — személyes tapasztalatom szerint — az árvédelmi járulékoknak ügye jelent. A földmívelésügyi miniszter úr kifejtette, hogy az államosítás egészében nem megy. Talán segítene, ha csúcsszervezetét létesítenénk ezeknél is, amely racionalizálná az; egész árvédelmi munkát, de ez sok ember elbocsátásával és jövedelmének csökkentésével járhatna. Eme társulatoknak: egyrésze túl van dimenzionálva, túlnagy a rezsije és néhol esetleg műszaki hibák is előfordulhatnak, amelyek megbírálása különben nem tartozik ihatáskörönibe. Igyekszem majd ebiben a kérdésben előbbrejutni és talán tudunk valami észszerű megoldást találni. Köszönöm azokat az elismerő szavakat, amelyeket a dohányjövedék irányában méltóztattak kifejezni. Különböző tanácsok is hangzottak el. Azokat meg fogjuk vizsgálni. A gazdákkal szemben nehéz itt a helyzet, mert ők szeretnének többet kapni a dohányukért, a' dohányjövedék pedig talán — bár ezt nem mondja — azt szeretné, ha Magyarországon nem termelnének dohányt. Gazdarészről még nem igen hallottam ezt olyan bátran bevallani, mint Vay Miklós tisztelt képviselőtársam tette. Ausztriában a dohányjövedék sokkal nagyobb jövedelmeziőségéndk egyik oka az, kogy ott nem termelnek dohányt, tehát relative kevóshbé r jó minőségű dohányt relatíve nem alacsony áron nem kénytelen a dohány jövedék megvenni és — ami sokkal többet tesz ki — nem kell olyan csempészést elviselnie, amelyről nem merem azt állítani, hogy ez nemzeti virtus, de a Bachkorszakból eredőleg nem tartozik olyan bűncselekmények közé, amelyeket a^ nemzeti közvélemény valami nagy megvetéssel kísérne. (Derültség, — Zaj a jobb- és a baloldalon. — Dinnyés Lajos: Virtus becsapni a fináncokat a jó iSzűzdohánnyal!) Szóval meglehetősen nehéz a kérdés. Igyekeztem a középvonalon r haladni és azt kisziem, ez nem annyira a dohányjövedékhez, mint inkább a gazdákhoz van közel, annál a szeretetemnél fogva, amellyel az agrártársadalom iránt kötelességszerűen is viseltetem. Mindig meg fogjuk találni a módját annak, kogy ezt az érdekellentétet kiegyenlítsük. Azokat az adatokat, amelyeket Farkasfalvi Farkas Géza tisztelt képviselőtársam a beváltás mikéntjére felhozott, személyesen fogom megvizsgálni, (Farkasfalvi Farkas Géza: Köszönöm szépen!) mert szeretném, ha ezt a panaszt kiküszöbölnőlk. Bármennyire fontos, hogy a dohány jövedék sok jövedelmet hozzon, az, hogy r a beváltásnál, hogy úgymondjam, mesterfogásokat alkalmazzanak, nem volna méltó ehheizi az intézményhez. A tisztviselő-kölosönökről is beszélt Farkasfalvi Farkas Géza tisztelt képviselőtársam. Erről már részletesen nyilatkoztam. A helyzet az, hogy ez pénzkérdés. 18'7 millió van desztinálva erre a célra. Ez az összeg kevés, ezt az össizeget fel kellene emelni, félmillió pengőt segítségképpen legutóbb rendelkezésre iboesátottam, ez azon'ban nem volt elég. Van azonban egy elgondolásom és remélem, hogy ez néhány hónapon belül megvalósítható, amely elég lényegesen fel fogja emelni a hitelkeretet <s akkor azokat a méltányos kívánságokat bizonyos kategóriák^ bevonásával ki lehet elégíteni. (Szívből kívánnám, hogy ez sikerüljön, mert sajnos, szomorú és csúnya magánuzsorának vannak kitéve (Ügy van! Ügy van!) a tisztviselők széles rétegei. (Farkasfalvi Farkas Géza: Nagyon kérjük erre a miniszter urat.) Kun Béla t. képviselőtársamat megnyugtathatom, hogy az a nyilatkozat, amelyet a Borászati Lapokból felolvasott, (Derültség.) nem fedi véleményeimet. (Kun Béla: Baross Endre!) En a Borászati Lapokat nagy tiszteletben tartom, de annál kevésbbé közölhettem a zálogleveles kölcsönökre vonatkozó véleményemet ebben a tiszteletreméltó orgánumban, mert imég magam sem jutottam megfelelő véleményre. (Derültség.) Méltóztassék meggyőződve lenni, Ihogy ez rendkívül nehéz kérdés. (Kun Béla: Tudom!) En tudom, hogy az érdekelteknek, az adósoknak a védelme nagyon fontos szempont, és fontos az igazság érvényesítése is ebben a kérdésben, ami a repatriálásokkal kapcsolatos. Nagyon fontos szempont az, hogy ani a hitelről necsak beszéljünk ebben 81*