Képviselőházi napló, 1935. VIII. kötet • 1936. május 19. - 1936. június 6.
Ülésnapok - 1935-142
570 Az országgyűlés képviselőházának : fel, ami 931%-os emelkedés. Olaszországban, — csak a kiszámított százalékokat ismertetem — hacsak átmenetileg is, 810%-os az emelkedés, Angliában pedig 346%-os. Jól tudom, milyen nehézségekbe ütközik az ilyen nemzetközi öszszehasonlítás és hogy milyen nagy óvatossággal kell annak eredményeit figyelembe vennünk, de a most felsorolt adatok annyit mindenesetre bizonyítani fognak, hogy közvetett adóztatásunknak a más országbeli adóztatásokkal való összehasonlítása, illetőleg az a kritika, amely ilyen összehasonlításra hivatkozva itt többször elhangzott, nem felel meg a valóságnak. Kétségtelen „ hogy a fogyasztási, adó antiszociális és igazságtalan adónem, de kétségtelen az is, hogy eredményeit valószínűleg még hosszú dőn keresztül nem nélkülözhetik a többi államok sem. A fogyasztási adók növekedése eltolódást létesít a szegényebb osztályok kárára ;az egyenlp köztehervselés elvét illetőleg. Szerény véleményem szerint azonban ennek a megbolygatott egyensúlynak helyreállítása az egyenesadóknál, talán a jövedelmi adónál keresendő korrektívumokhan volna megtalálható. T. Ház! Áttérve most a pénzügyi tárca kiadásainak ismertetésére, ezzel kapcsolatban legyen szabad a következőkre kitérnem. A tárca kiadásainak az 1935/36. évi 88*3 millió pengős előrányzata az 1936/37. évben 93*3 millió pengőre emelkedik. A pénzügyi tárca kiadásai az 1935/36. évi költségvetés szerint az egész államháztartás kiadásainak 2*5%-át, az állami közigazgatás kiadásainak pedig 11'5%-át foglalták le, az 1936/37. költségvetési évben ezek az arányszámok^ 7'6%-ra, illetőleg 11'8%-ra, tehát csak kismértékben emelkedtek. Ha pedig szembeállítom a tárca kiadásait a bevételi oldallal, ugy azt látom, hogy az 1936/37. költségvetési évben a pénzügyi tárca kiadásai a bevételeknek 13%-át veszik igénybe, szemben az előbbi évi 12%-kal. Az előttünk lévő költségvetés tehát a kiadásoknál kereken 5 millió pengő, vagyis 5*7%-ot kitevő emelkedést mutat. Ez áz emelkedés a következőképpen oszlik meg a személyi és dologi kiadások között. A személyi járandóságok a rendszeres állandó illetmények, az automatikusan érvényesülő többletek folytán 115.900 éis egynéhány pengővel, azaz 0-6%-kai emelkednek, annak ellenére, hogy a tárca rendszeresített létszáma az előző évivel szemben 35 fővel apadt. Ezt a megtakarítást azonban nemcsak ellensúlyozza, hanem túl is haladja az a többlet, amely részben a fokozatos előléptetések folytam áll elő. A dologi természetű kiadások előirányzata 54-7 millióról 59-4 millióra, tehát 4-7 millióval emelkedett, a többlet túlnyomórésze, nevezetesen 3-3 millió pengő, a Dohány jövedék üzemi kiadásainál jelentkezik. A dohánytermő terület az előző évi 28.800 katasztrális holdról kereken 28.Ü0O katasztrális holdra csökkent, amely területről összesen 238.C00 métermázsa belföldi nyersdohány beváltásai került számításba. Mint az; előző esztendőben, úgy az idén is, megnyilvánult a pénzügyminiszter úrnak az az állandó törekvése, hogy a, pénzügyi közigazgatását korszerű reformok megvalósítása útján tökéletesítése és olcsóbbá tegye. Miután ő az expozéja alkalmával, de azóta az általános vitában tett reflexiói alkalmával is többízben ismertette az igen nagyszámú ilyentárgyú intézkedéseket, most ezeknek ismételt felsorolásától tartózkodni fogok. Bátor vagyok azonban az», a véleményemet hangsúlyozni, hogy mindezek az intézkedések 2. ülése 1936 június 6-án, szombaton. lényeges előrehaladást jelentenek nemcsak a kiadások kívánatos csökkentése, hanem az adózóközönség nyugalmának iokozott biztosítása terén is, A pénzügyi tárca kiadásainak magas arányszáma azonban arra látszik mutatni,^ hogy ezen a téren további és átfogóbb jellegű intézkedésekre & államháztartásunk fokozatos, korszerű átépítésére van szükség. A magyar államadóssági teher aránytalanul súlyos voltáról is számos kritikát halottunk és a köitségvelí'si vita folyamán minden esztendőben visszatér ez a vád. Az államadósságok gyűjtőfogalma alatt csoportosított tőketartozások álladéka a költségvetés szerint 1868 millió pengő, amelyből 1191 millió pengő a külföldi, 677 millió pengő pedig a belföldi adósságra esik, míg az állami adósságok az 1934/35. költségvetési évben még 12-1%-át, 1936/37-ben csak 10-6%-át teszik ki az állami közigazgatás összes kiadásainak, A függő adósság az előző évi teherhez képest 120'6 millió pengővel emelkedett ugyan, de ez a növekedés a jelenlegi válságos években — szerény nézetem szerint — nem esik olyan súlyos beszámítás alá, mint normális, viszonyok között talán esnék. A gazdatartozások rendezése, a védett kisbirtokok teherrendezése, a szövetkezetek támogatása: mind olyan kötelezettségek, amelyek elől az állam a gazdaközönség érdekében nem térhetett ki. De jelentékeny mértekben hozzájárult a függőadósságok növekedéséhez az a kincstárjegy-rendszer is, amely az évek óta szinte állandósult költségvetési deficit kiegyenlítését biztosítja és amely rendszer, — szerény véleményem szerint — a mai állapotok mellett a kérdés megoldásának legtökéletesebb és legalkalmasabb módja is. Ha Magyarország állami adósságait összehasonlítjuk a környező államok állami adósságaival, akkor nyugodtan megállapíthatjuk, hogy Magyarország Európának legkevésbbé eladósodott országa. A Népszövetség 1934/35. évi statisztikai évkönyvéből vett adatok alapján kiszámítottam, hogy Németországban az állami adósság összegéből egy főre 244 pengő esett, Romániában 255 pengő, Csehszlovákiában 360 pengő, Ausztriában 419 pengő, Angliában 2889 pengő. Ezzel szemben hazánkban a legújabb adatok szerint is csak 170 pengő az egy lélekre eső adósságteher, 1934-ben pedig — mert hiszen ezekre az évekre szólnak az előbb felsorolt külföldi adatok — mindössze 172 pengő volt. Nem akarok végigmenni sorban az egyes tételeken és ezáltal ^ is ökonomikusa akarom tenni a magam részéről a képviselőház tárgyalási módját. Csak röviden említem meg, hogy a kidások a Postatakarékpénztárnál 0*3 millió-val emelkedtek. Ez az emelkedés túlnyomó részben a személyi járandóságok mindössze 65.000 pengős, az üzemi kiadások kereken 200.000 pengős növekedéséből adódik, s a forgalom, valamint az intézet betétállományának növekedésével van összefüggésben. Kétségkívül igaz, hogy ez a kiválóan fontos intézmény az állami bevételekhez csak igen szerény öszszeggel, a nyugellátások levonása után fennmaradó 15.000 pengővel járul hozzá. Ha, azonban figyelembevesszük azt a komoly értékű munkát, amelyet a Postatakarék végez az állami pénzkezelés terén minden ellenszolgáltatás nélkül, úgy igen eredményesen működő üzemnek kell mondanunk a postatakarékpénztárt. Felhasználom ezt az alkalmat árra is, hogy