Képviselőházi napló, 1935. VIII. kötet • 1936. május 19. - 1936. június 6.

Ülésnapok - 1935-142

Az országgyűlés képviselőházának 1U2 megemlékezzem, a Postatakarékpénztár 50 éves jubileumáról, arról a. sikerekben gazdag félszázadról, amely alatt ez az intézmény a magyar állami és magángazdálkodásban igen előkelő szerejpet tucJotlfc magának bizitosítani, különösen a takarékosság előmozdítása terén. Ez utóbbira vonatkozólag tasak néhány adatot vagyok báltor megemlíteni. Míg 1888-ban, vagyis az intézet első csonka üzletévében, 85.000 betevőnek közel 3 3 millió pengő értékű betétállományát kezelte az intézet. addig ma már 423.000 betevője van, közel 109 millió pengős betétösszeggel. A legutolsó békeévben, vagyis 1913-ban, az ország legnagyobb 13 hitelintézete között a takarékbetétek összege^ (tekintetében a harmadik helyet a postatakarékpénztár foglalja el. A világháborút követő valutaromlás 1924-ben ugyan a hetedik helyre vetette vissza az intézetet, ma, azlonban már ismét az előkelő második helyet foglalja el, sőt a betevők száma tekintetében valamennyi hitelintézetünket megelőzi. Ezzel be is fejeztem a pénzügyi tárca költségvetésének ismertetését. (Propper Sándor: Az érdeklődés mindenesetre igen nagy volt!) Én mindig megelégszem az érdeklődésnek azzal a nagy fokával, amelyet a képviselő úr részéről tapasztalok. EZÍ a költségvetési előirányzat még mindig hatalmas számokkal, az ország 'teherbíró képességeit; nagy mértékben igénybevevő tételekkel számol. Magam is jól tudom ezt és a sürgős segítség szükségét világosan érzeml. De ismételten hangsúlyozom azt a meggyőződésemet, hogy az adott körülmények között józian reálpolitikus más költségvetést nem. állíthatott össze. Reményiem, hogy állandósul, talán erősödik is a gazdásági életnek az a lassú javulása, amelynek bizonyos jeleit minden elfogulatlan szemlélő örömmel láthatja, s amelyet véleményem szerinlt ez a költségvetés nem eszkomptál teljesen. Ha ez a. reménység valóra válik, akkor a bevételek emelkedése módot fog j talán nyújtani újabb óvatos lenesekre az adók arányosítása, a közterhek csökkentése felé. Tudom, hlogy a pénzügyminiszter úr és a kormány álftalában az ilyen lehetőséget kihasználatlanul semmiképeu sem hagyná. Kérem tehát a t. Héfaat, hogy a pénzügyi tárca költségvetését ' elfogadni szíveskedjék. (Élénk helyeslés és taps a jobboldalon és a középen.) Elnök: Szólásra következik Vázsonyi János képviselő úr! Vázsonyi János: T. Képviselőház! A pénzügyi tárca költségvetésénél^ csak a tárcával szorosan összefüggő kérdésekkel kívánok távirati stílusban foglalkozni és néhány megjegyzést tenni. Sem az expozé, sem a költségvetés indokolása nem mutatta ki azadó- ós illetékhátralékok számszerű alakulását. Tudomásom szerint ez körülbelül 300 milliót tesz ki. Az expozé vezérmotívuma az egészséges gazdasági rend helyreállítása. Ez nézetem szerint elsősorban az adóhátralékok alapos revízióját tenné szükségessé. Tönkrement exisztenciák új megélhetési lehetőségét megakadályozza adóhátralékuk és különösen adóhátralékuknak kíméletlen behajtása. Tönkrement exisztenciák nem tudnak újból talpraállni és 'mint önálló egyedek — akár kereskedők, akár iparosok — nem kaphatnak árut hitelre, mivel árujukat adóhátralék fejében azonnal lefoglalnák, ha pedig alkalmazást keresnek és találnak, ott sem maradhatnak meg és abból sem (teremthetik meg exisz-ten. illése 1936 június 6-án, szombaton. 571 ciájukat, mert fizetésűik letiltatnék adóhátralék fejében. Az államháztartás szempontjából, t. Ház, az adózó életlehetőségét a leggondosabban kell figyelemmel kísérni éis az adórevíziónak csak azon kellene alapulnia, hogy az adózó jövedelmi és vagyoni viszonyai mellett .behajtható-e •a hátralék vagy nem. Ha nem hajtható be, akkor azt törölni kellene^ és nem agyonütni az adózót új megerősödésének íkezdeti stádiumában az adóhátralék behajtásával. Helyes lenne talán — és ezt a gondolatot bátor vagyok a pénzügyminiszter úr figyelmébe ajánlani — az adóhátralékoknak vegyes 'bizottságokkal r való felülvizsgálása, amely bizottságok felerészben kincstári megbízottakból, felerészben adózókból állanának, elnökük pedig a közigazgatási bíróság egy tagja volna. Nézetem szerint, ha mindenegyes r péinzügy igazgatós ág mellett egy ilyen ibizottság működnék, akkor szociális és gazdasági szempontból is az egész ország polgári társadalma számára igen nagy eredményeket mutathatnának ezek fel. A forgalmiadó szempontjából a pénzügyminiszter úr mint vívmányt említi, hogy számos forgalmiiiadóváltság-rendeletet átalakított, a forgalmiadóváltság-rendszer számos árucikkre azonban még ma sincsen bevezetve. így nincsen bevezetve a papírárukra, az italokra, a »különböző konzervekre és még más árucikkeket is nevezhetnék meg, ezért széles rétegek adózása még mindig nagyon komplikált. Mert például hiába vezették be a fűszeres gyarmatáruk forgalmiadóváltságát évekkel ezelőtt, ha a pótkávé után minden fűszeres még mindig a régi rendszer szerint is fizet forgalmiadót, amikor a forgalmiadó összege a megelőző költségvetési esztendőkkel szemben a költségvetésben 7'5 százalékos hevételi szaporulatot (mutat és így a pénzügyminiszternek kellő biztonsága volna ahhoz, hogy a még hátralévő árucikkekre is haladéktalanul bevezesse a forgalmiadóváltságot. De a jövedelemszaporulat fedezete folytán szabályozhatná a pénzügyminiszter úr az úgynevezett munkateljesítmények általános forgalmiadó kérdését^is. Az ügyvédek, orvosok, ügynökök, bizományosok, nyelvtanárok stb. bevételeik után 3%-os általános forgalmiadét tartoznak fizetni. Lehetetlen helyzet például az, hogy ha a kereskedő saját számlájára vesz és ad el szövetet, akkor nem fizet külön forgalmiadót, ha azonban ugyanezt bizományba kapja és adja el, akkor bizományi díjai után 3% forgalmiadót kell fizetnie, márpedig ma többnyire azért alakul ki a bizományi jogviszony, mert a kereskedő esetleg éppen behajthatatlan adóhátraléka miatt nem elég hitelképes. A helyett, hogy a gyengébb exisztenciákat megerősítené a kincstár* ezeket a forgalmiadóval megnyomorítja. Nézetem szerint, tekintetbe véve ezeknek a foglalkozási ágaknak nyomorúságát, a munkateljesítmények általános forgalmiadóját el kellene törölni. Az egyenesadóknál^ megdöbbentő, hogy az alkalmazottak különadója 4 millió pengő bevételszaporulatot mutat a megelőző esztendővel szemben. A pénzügyminisztérium 1933. évben közzétett adóstatisztikája 285. oldalán azt mondja, hogy az állami összes egyenesadóbevételek 17%-át fizetik az alkalmazottak és csak 16'65%-át fizetik a földbirtokosok. Ennék az oka az, hogy az alkalmazottak kereseti adóját 250%-os pótlékkal sújtják. Ha ezen a címen 4 millió pengő jövedelemszaporulat van, ez arra