Képviselőházi napló, 1935. VIII. kötet • 1936. május 19. - 1936. június 6.

Ülésnapok - 1935-142

Az országgyűlés képviselőházának 14 È. nem értették, és tényleg körülbelül 170 lett a kormánypárti képviselők száma (Kun Béla: A független kisgazdapárt jogosan számított 60-ra a megegyezés szerint! — Zaj a baloldalon.) Még azt is méltóztatott miniszterelnök úr mondani, hogy: ha akartam volna, 190 lett volna. Először nem értettük, de azután megláttak azt a választási technikát, almely tényleg úgy igazítható, hogy a kormányzópártnak annyi tagja van, amennyit a technika igazgatója éppen akar. (Kun Béla: Hideg terror!) Eleinte sok sérelemmel jöttünk ide a Ház elé. Nagy visszautasításban volt részünk. Emlékszem rá, hogy ifjú Temple Kezső volt képviselőtársam szűzbeszédéneik egy részét arra szentelte, hogy figyelmeztette a Házat, hogy ilyen választási dolgokkal ne lopjuk a Ház idejét, ilyenek nem történtek, erről kár 'beszélni. Ügy látszik, ő ezt nem szerette hallgatni. (Derültség a baloldalIon.) Ugyancsak méltóztatnak emlékezni Scheftsik György igen t. barátunkra, OetlPálffy Dénesre és más t. képviselőtársainkra, akik olyan (borzasztóan fel tudtak háborodni akkor, ha valaki itt a szegény ellenzékiek közül választási visszaélésekről, vagy szabálytalanságokról beszélt. Egyenesen dajkamesének, sárkánytörténetnek 'bélyegezték azt, ha például egy kis nyomásról, egy kis szavazatátírásról, halottak felvonultatásáról, vagy ímáa efféle, tényleg mesébe illő dolgokról beszéltünk. Most már mindezen túl vagyunk. A közigazgatási bíróság ítéletei után most már csak erőtlenül ég elfogultan beszélhetünk az ellenzéki oldalon ezekről, mert ezek már szuperált dolgok, tények. Ismerjük a buzsáki lélekvándorlást, ahol 200 ember ment szavazni. Elhiszem, (hogy fiatal Temple barátunk erről nem szívesen beszélt. Ismerjük a másik történetet, ahol egyszerűen okirathaimisítással átkönyvelték a szavazatokat. Számtalan bírói ítélet, büntetőítélet van. E» habár magam is kétségtelenül elismerem azt, hogy a túlsó oldalon sok olyan képviselőtársunk ül, akit szeret a nép, aki a nép 'bizalmából került ide és akinek a megmozdított választási technika direkt kellemetlen volt, sőt, esetleg direkt ártott és ezért nem szerette azt, kétségtelen azonban, hogy ezt a parlamentet a közigazgatási bíróság által leszögezett tények után a, nemzet akaratának, a nemzet megnyilatkozása hü tükrének tekinteni nem lehet. Ez kétségtelen, erről vitatkozni is kár. Nem teszek különbséget kormánypárti és ellenzéki között, nem (beszélek pártokról, hanem beszélek egységesen, egészben erről a képviselőházról, amelyről valamennyien megállapíthatjuk, hogy nem felel meg annak a kívánalomnak, annak a követelménynek, amelyet Gömbös Gyula miniszterelnök úr nemzeti munkatervébe, annak egyik pontjaként beiktatott és amely szerint a parlament a nemzeti akarat hű képviselője kell, hogy legyen. T. Ház! Vártuk ezek után legalább azt, — és ez szintén egyik igen súlyos ok ahhoz, hogy bizalmatlan legyek — hogy azok a tényezők, akik ezt a sok törvénytelenséget elkövették, valamiképpen érezni fogják a törvény isúlyát. Utólag megértettük a buzsáki főjegyző úr hetvenkedés ét, aki a többhónapi szabadságvesztésbüntetést kiszabó ítélet kihirdetésekor megjegyezte, hogy: »Úgysem fogom én ezt leülni, mert hiszen kegyelmet kapok«. Es tényleg a miniszterelnök úr egy amnesztiarendelettel, illetőleg amnesztiajavaslattal ezeknek az embereknek szabad futást engedett. (Rassay Károly: Biztatás a jövőre!) Rámutattam már egyszer KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ. VIII. ülésé Î936 június 6-án, ezómbaion. 565 arra, hogy nem jelentéktelen dolgokról van szó. Amennyire megértettük volna ezt az amnesztiát akkor, ha MZ £t polgárok jelentéktelen kis kihágásaira, a pártindulat hevében történt kis incidensekre, (RassayKároly: Plakátragasztásokra!) plakátragasztásokra és más efféle, a választással együtt járó kihágásokra, kisebb vétségekre, vagy indulat hatása alatt történt akár bűntettekre is vonatkozott volna, éppen annyira nem tudjuk megérteni azt, hogy pont azok, akik a törvény védelmére vannak odaállítva, a törvény végrehajtására vannak hivatva, és akik a kötelességükre hivatalos esküt tettek, legyenek azok, akik előljárnak és példát statuálnak a törvénytiprásban. (Farkasfalvi Farkas Géza: Szörnyűség!) Ez esküszegés és ha ezt az esküsaegést 'büntetlenül lehet a választások alkalmával elkövetni, az mintegy arra ad további lelkesítést és biztatást, hogy az elkövetkező újabb nyilt választásokon mindezt nyugodtan, szépen meg lehet ismételni. (Farkasfalvi Farkas Géza: Rettenetes süllyedés!) Kérdést intéztem a miniszterelnök úrhoz és megkérdeztem tőle azt, hogy ha már ezek az emberek amnesztia segítségével elkerülik a (büntetőjogi következményeket, vájjon gondoskodik-e a kormányzat arról, hogy ezeket az embereket, akik nem méltók iarra, hogy a tisztességes magyar tisztviselőtársadalom soraiban helyet foglaljanak, (Ügy van! Ügy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) kirekesszék a tisztviselők köréből. (Rassay Károly: Előlépnek!) Nem szabad tűrni, hogy a sella curulis-on hófehér tógában üljenek olyan emberek, akik egészen véletlenül ülnek a sella curulis-on és nem valamelyik fogház zárkájában. (Rassay Károly: Teljesértékű magyarok! — Farkasfalvi Farkas Géza: Ha egy vármegyei tisztviselő nem köszön a főispánnak, elkergetik és az nem kap amnesztiát!) En ezt a kérdést a magam részéről a miniszterelnök úrhoz jó pár hónappal ezelőtt feltettem és a mai napig sem kaptam választ, tudom azonban, t. Képviselőház, hogy ezek az urak egészen nyugodtan, szépen, vígan látják el továbbra is az ő közhivatali funkcióikat. (Rassay Károly: Még kormányfőtanácsosok is lesznek! — Farkasfalvi Farkas Géza: Naiszen dicsőség ma a kormányfőtanácsosság! Igen nagy dicsőség!) Minderre azonban hajlandók lettünk volna fátyolt borítani, ha ez egyszerűién csak sötét múltnak tekintődnék és a miniszterelnök úr legalább előhozta volna a titkos választójogra vonatkozó javaslatot, amelyet megigért és amelyre vonatkozólag Kun Béla igen t. képvi! selőtársam kifejtette, hogy hiszen jóformán az új parlament összefhozásának is ez volt az alapgondolata. Alig ült össze azonban a parlament, a miniszterelnök úr ezt a legfontosabb, leglényegesebb igéretét, amelynek beváltásával legalább a jövőre nézve lehetővé vált volna ezeknek a sorozatos lélektiprásoknak az elkerülése, egy formulával áthidalta, kijelentvén azt, — ami már szállóigévé lett s amit a t. túloldalról rögtön hallunk, ha a titkos választójogról akarunk beszélni — hogy első a kenyér. (Zaj a baloldalon.) Ez veszedelmes és a szó teljes értelmiében demagóg kijelentés. Eszébe jut az embernek néhai Vass József mondása, amely ugyanez, csak valamivel jobb (és kellemesebb kiadásban; ő tudniillik nem egyszerűen és szerényen r kenyérről beszélt, hanem töltött káposztáról. Vass József a titkos választójoggal szembehelyezte a töltött káposztát, Gömbös Gyula mi78