Képviselőházi napló, 1935. VIII. kötet • 1936. május 19. - 1936. június 6.

Ülésnapok - 1935-142

Az országgyűlés képviselőházának 14 È. nem értették, és tényleg körülbelül 170 lett a kormánypárti képviselők száma (Kun Béla: A független kisgazdapárt jogosan számított 60-ra a megegyezés szerint! — Zaj a baloldalon.) Még azt is méltóztatott miniszterelnök úr mondani, hogy: ha akartam volna, 190 lett volna. Elő­ször nem értettük, de azután megláttak azt a választási technikát, almely tényleg úgy iga­zítható, hogy a kormányzópártnak annyi tagja van, amennyit a technika igazgatója éppen akar. (Kun Béla: Hideg terror!) Eleinte sok sé­relemmel jöttünk ide a Ház elé. Nagy vissza­utasításban volt részünk. Emlékszem rá, hogy ifjú Temple Kezső volt képviselőtársam szűz­beszédéneik egy részét arra szentelte, hogy fi­gyelmeztette a Házat, hogy ilyen választási dolgokkal ne lopjuk a Ház idejét, ilyenek nem történtek, erről kár 'beszélni. Ügy látszik, ő ezt nem szerette hallgatni. (Derültség a baloldal­Ion.) Ugyancsak méltóztatnak emlékezni Scheftsik György igen t. barátunkra, Oetl­Pálffy Dénesre és más t. képviselőtársainkra, akik olyan (borzasztóan fel tudtak háborodni akkor, ha valaki itt a szegény ellenzékiek kö­zül választási visszaélésekről, vagy szabályta­lanságokról beszélt. Egyenesen dajkamesének, sárkánytörténetnek 'bélyegezték azt, ha pél­dául egy kis nyomásról, egy kis szavazatát­írásról, halottak felvonultatásáról, vagy ímáa efféle, tényleg mesébe illő dolgokról beszéltünk. Most már mindezen túl vagyunk. A köz­igazgatási bíróság ítéletei után most már csak erőtlenül ég elfogultan beszélhetünk az ellen­zéki oldalon ezekről, mert ezek már szuperált dolgok, tények. Ismerjük a buzsáki lélekván­dorlást, ahol 200 ember ment szavazni. Elhi­szem, (hogy fiatal Temple barátunk erről nem szívesen beszélt. Ismerjük a másik történetet, ahol egyszerűen okirathaimisítással átkönyvel­ték a szavazatokat. Számtalan bírói ítélet, bün­tetőítélet van. E» habár magam is kétségtele­nül elismerem azt, hogy a túlsó oldalon sok olyan képviselőtársunk ül, akit szeret a nép, aki a nép 'bizalmából került ide és akinek a megmozdított választási technika direkt kelle­metlen volt, sőt, esetleg direkt ártott és ezért nem szerette azt, kétségtelen azonban, hogy ezt a parlamentet a közigazgatási bíróság által leszögezett tények után a, nemzet akaratának, a nemzet megnyilatkozása hü tükrének tekin­teni nem lehet. Ez kétségtelen, erről vitatkozni is kár. Nem teszek különbséget kormánypárti és ellenzéki között, nem (beszélek pártokról, ha­nem beszélek egységesen, egészben erről a képviselőházról, amelyről valamennyien meg­állapíthatjuk, hogy nem felel meg annak a kí­vánalomnak, annak a követelménynek, ame­lyet Gömbös Gyula miniszterelnök úr nemzeti munkatervébe, annak egyik pontjaként beikta­tott és amely szerint a parlament a nemzeti akarat hű képviselője kell, hogy legyen. T. Ház! Vártuk ezek után legalább azt, — és ez szintén egyik igen súlyos ok ahhoz, hogy bizalmatlan legyek — hogy azok a tényezők, akik ezt a sok törvénytelenséget elkövették, va­lamiképpen érezni fogják a törvény isúlyát. Utólag megértettük a buzsáki főjegyző úr het­venkedés ét, aki a többhónapi szabadságvesztés­büntetést kiszabó ítélet kihirdetésekor megje­gyezte, hogy: »Úgysem fogom én ezt leülni, mert hiszen kegyelmet kapok«. Es tényleg a miniszterelnök úr egy amnesztiarendelettel, illetőleg amnesztiajavaslattal ezeknek az embe­reknek szabad futást engedett. (Rassay Károly: Biztatás a jövőre!) Rámutattam már egyszer KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ. VIII. ülésé Î936 június 6-án, ezómbaion. 565 arra, hogy nem jelentéktelen dolgokról van szó. Amennyire megértettük volna ezt az am­nesztiát akkor, ha MZ £t polgárok jelentéktelen kis kihágásaira, a pártindulat hevében történt kis incidensekre, (RassayKároly: Plakátragasz­tásokra!) plakátragasztásokra és más efféle, a választással együtt járó kihágásokra, kisebb vétségekre, vagy indulat hatása alatt történt akár bűntettekre is vonatkozott volna, éppen annyira nem tudjuk megérteni azt, hogy pont azok, akik a törvény védelmére vannak oda­állítva, a törvény végrehajtására vannak hi­vatva, és akik a kötelességükre hivatalos esküt tettek, legyenek azok, akik előljárnak és példát statuálnak a törvénytiprásban. (Farkasfalvi Farkas Géza: Szörnyűség!) Ez esküszegés és ha ezt az esküsaegést 'büntetlenül lehet a választá­sok alkalmával elkövetni, az mintegy arra ad további lelkesítést és biztatást, hogy az elkövet­kező újabb nyilt választásokon mindezt nyu­godtan, szépen meg lehet ismételni. (Farkas­falvi Farkas Géza: Rettenetes süllyedés!) Kérdést intéztem a miniszterelnök úrhoz és megkérdeztem tőle azt, hogy ha már ezek az emberek amnesztia segítségével elke­rülik a (büntetőjogi következményeket, váj­jon gondoskodik-e a kormányzat arról, hogy ezeket az embereket, akik nem méltók iarra, hogy a tisztességes magyar tiszt­viselőtársadalom soraiban helyet foglaljanak, (Ügy van! Ügy van! a bal- és a szélsőbalolda­lon.) kirekesszék a tisztviselők köréből. (Rassay Károly: Előlépnek!) Nem szabad tűrni, hogy a sella curulis-on hófehér tógában üljenek olyan emberek, akik egészen véletlenül ülnek a sella curulis-on és nem valamelyik fogház zárkájá­ban. (Rassay Károly: Teljesértékű magyarok! — Farkasfalvi Farkas Géza: Ha egy vármegyei tisztviselő nem köszön a főispánnak, elkergetik és az nem kap amnesztiát!) En ezt a kérdést a magam részéről a miniszterelnök úrhoz jó pár hónappal ezelőtt feltettem és a mai napig sem kaptam választ, tudom azonban, t. Kép­viselőház, hogy ezek az urak egészen nyugod­tan, szépen, vígan látják el továbbra is az ő közhivatali funkcióikat. (Rassay Károly: Még kormányfőtanácsosok is lesznek! — Farkasfalvi Farkas Géza: Naiszen dicsőség ma a kormány­főtanácsosság! Igen nagy dicsőség!) Minderre azonban hajlandók lettünk volna fátyolt borítani, ha ez egyszerűién csak sötét múltnak tekintődnék és a miniszterelnök úr legalább előhozta volna a titkos választójogra vonatkozó javaslatot, amelyet megigért és amelyre vonatkozólag Kun Béla igen t. képvi­! selőtársam kifejtette, hogy hiszen jóformán az új parlament összefhozásának is ez volt az alap­gondolata. Alig ült össze azonban a parlament, a miniszterelnök úr ezt a legfontosabb, leglé­nyegesebb igéretét, amelynek beváltásával leg­alább a jövőre nézve lehetővé vált volna ezek­nek a sorozatos lélektiprásoknak az elkerülése, egy formulával áthidalta, kijelentvén azt, — ami már szállóigévé lett s amit a t. túloldalról rögtön hallunk, ha a titkos választójogról akarunk beszélni — hogy első a kenyér. (Zaj a baloldalon.) Ez veszedelmes és a szó teljes értelmiében demagóg kijelentés. Eszébe jut az embernek néhai Vass József mondása, amely ugyanez, csak valamivel jobb (és kellemesebb kiadásban; ő tudniillik nem egyszerűen és szerényen r ke­nyérről beszélt, hanem töltött káposztáról. Vass József a titkos választójoggal szembehe­lyezte a töltött káposztát, Gömbös Gyula mi­78

Next

/
Oldalképek
Tartalom