Képviselőházi napló, 1935. VIII. kötet • 1936. május 19. - 1936. június 6.
Ülésnapok - 1935-142
566 Az országgyűlés képviselőházának niszterelnök úr a száraz, kenyeret. Ha már arról van szó, t. Ház, akkor inkább Vass József töltött káposztája mellett maradok, mert íha Ígéretekről kell álmodozni, ha Ígéretekről kell ábrándozni, akkor már sokkal kellemesebb a Vass József-féle töltött káposzta. (Farkasfalvi Farkas Géza: A töltött káposztához is kenyér kell, a nélkül nem lehet megenni!) Mindannyian tisztában vagyunk azzal, — és iha valaki ellenkezőjét állítja, egészen nyugodtan rá lehet mondani, hogy rosszhiszemű — hogy ana már a titkos választójog a kenyérkérdésnek megoldása. (Kun Béla: Ügy van!) Csak a titkos választójog fogja lehetővé tenni azt, hogy olyan összetételű, parlament jöjjön össze, amely valósággal a nép igaz akaratának hű visszatükröztetője. Amíg nyílt választójog van, beszélhetünk, amiről akarunk; amíg nyílt választójog van, addig csinálhatunk programmot, csinálhatunk nemzeti munkatér vet, hiába; mert ha a miniszterelnök ár minden idegszálával, lelkének minden szikrájával akarja is, akkor sem fogja tudni 1 megcsinálni. A nyílt választójog mellett ugyanis mindig meglesznek az alkalmak és a módok, hogy ennek a parlamentnek az összetétele olyan legyen, hogy azoknak az ábrándozó naiv őrnagy ároknak, akik ezen az, oldalon is, azon az oldalon is tényleg el vannak telve attól a szándéktól, attól a gondolattól, hogy ennek .a magyarságnak, ennek az általuk forrón szeretett népnek talpraállítása érdekében olyan törvényeket hozzanak, amelyek végre-valahára szakítanák azzal a rendszerrel, amely rendszer következtében idáig züllöttünk és idáig süllyedtünk. (Mozgás a jobboldalon.) mondom, azoknak az ábrándozó naiv magyaroknak ez az elhatározása, ez, az elgondolása teljesen lehetetlenné válik, mert hiszen Gömbös Gyula minisztereklök úrnak minden jóakaratát a legteljesebben és a legmesszebbmenőén jóhiszeműnek tartom is, akkor is itt az eredmény: méltóztatik látni, neon tudott csinálni semmit. (Ügy van! Ügy van! a bal- és a szélsőbaloldalon,) A titkos választójog behozatalával egyúttal megszűnnének azok a súlyos visszaélések is, amelyek a nyíltszavazásnak szükségképpeni következményei. Méltóztassék csak megnézni a legelső lépést, a választói névjegyzékek összeírását. (Ügy van! Ügy van! balfelől.) A belügyminiszter úr erre igen egyszerű feleletet szokott adni; azt mondja: ott van a jogorvoslati lehetőség, a 15 nap, menjen és vétesse fel magát. Igen ám, de elfeledkezünk arról, hogy ez pontosan május 15-ike és 30-ika között van, amely idő a falusi nép legnagyobb munkaideje; elfeledkezünk arról, hogy itt olyan jogról van szó, amelyet tulajdonképpen hivatalból kellene mindenki számára biztosítani. (Ügy van! Úgy van! a bal- és szélsőbaloldalon.) Hiszen elképzelhetetlen, hogy itt tévedésből az emberek százai maradjanak ki. Elhihető-e az, hogy olyan kis városban, mint pl. Szekszárd, ahol azt hiszem, összesen 5Û00 szavazó van, az ellenzékre leszavazott emberek közül pont 500-at hagytak ki, kiknek tavaly márciusban még volt szavazti joguk) és leszavaztak? Kihagyták őket egyszerűen azért, mert most új névjegyzék-összeállítás volt, amikor nem kötelező, hogy a szavazót értesítsék arról, hogy kimaradt a névjegyzékből. A szavazók legnagyobb része, miután tudta, hogy tavaly ilyenkor szavazott, nem fárad azzal, hogy most elmenjen a városházára. Ez is csak a nyílt választójog egyik igen súlyos és kellemetlen kinövése. (Meizler Károly: A szellemé!) Íf2. ülése Í936 június 6-án, szombaton. Méltóztassék elképzelni azt a szellemet, amelyet kitenyészt ez az eljárás, amikor a nép azt látja, hogy akármerre néz, sehol sem találkozik őszinteséggel, amikor azt látja, hogy mindig az ő jogait, az ő kis, egészen apró jogait is elveszik tőle. Azok a szép szavak és elgondolások, amelyeket előttem szólott képviselőtársam, is niéltóztatott itt hangoztatni, mind csak a levegőben elhangzott szólamok, ha magával a néppel úgy bánunk, hogy a helyett, hogy szeretettel magunkhoz ölelnénk, elidegenítjük magunktól. Ebben is csak úri huncutságot lát. (Ügy van! balfelől.) Ezért a nép meggyűlöli a hatóságokat, meggyűlöli a minisztert és a világon mindenkit, akinek jnrisdictió van a kezében. A nép nem tud disztingválni, nem tudja, hogy itt egy magáról megfeledkezett közigazgatási emberről, egy emberkéről van szó, egy tévelygő, szerencsétlen egyénről, aki azt hiszi» hogy most valami nagyszerű dolgot, valami kitűnő trüköt csinál és azt hiszi, hogy a kormányzatnak elsőrangú emberévé válik, amikor ezt megteszi, pedig ugyanakkor fejszével vágja a magyarság önérzetének a fáját. (Ügy van! ügy van! a bal- és szélsőbaloldalon.) i\ r em az a célunk, hogy a tömegeket elildegenítsük, a tömegeket kiábrándítsuk magunkból. Az egyik oldalon állandóan azt hallja az ember, hogy vigyázni kell a titkos választójoggal, mert ha egyszer ezek az emberek szavazati jogot fognak kapni, mindenkit el ïognak söpörni. Azt hiszem, ez a lelkiismeretnek a gonosz, a rossz lelkiismeretnek valami kis megszólalása. (Ügy van! Ügy van! balfelől.) Akik erről beszélnek, tényleg érzik, hogy ha egyszer végre-valahára asbk a (tömegek meg tudnának nyilatkozni úgy, ahogy szeretnének, akkor azokat, akikről úgy látják, hogy velük szemben nem őszintén, nem' egyenesen viselkednek, valószínűleg- tényleg elsöpörnék. Az nem áll, hogy az a nép veszedelmes, hogy annak a népnek feltétlenül nyilt ellenőrzés alá kell kerülnie, mert az a nép becsületes, s mihelyt mint hadirokkantról és mint katonáról beszélünk, (vitéz Balogh Gábor: Tudjuk azt mi is mindnyájan ! Velünk szemben nem kell, a népet védelmezni! — Farkas István: Akkor miért nem csinálják meg?) mindannyian a legnagyobb szeretettel és elismeréssel beszélünk róla. (Ügy van! — Zaj.) Itt ugyanoda jutok, ahova Kun Béla t. barátom, tudniillik feleletet várok. Ma az, a helyzet, " hjogy ezekben a kérdésekben, amint ezeket részletezzük, valamennyien kivétel nélkül egyek vagyunk, hiszen már nem akad egy olyan képviselő sem a törvényhozásban, aki felállna és^ azt mondaná: nem kell titkos választójog, én még mindig azt valÖom és hiszem, bogy csak a nyilt választójog az, amely célhoz vezet és tagadom azt, hogy ez lélektiprás volna. Ilyen képviselőt ma már nem találok. Ma ár, ha egyenkint akármelyik képviselő társammal beszélek, mindegyik, kivétel nélkül, a titkos választójog híve. Híve a miniszterelnök úr is, hát, mire várunk? Miért nem csináljuk meg? (vitéz Balogh Gábor: Időrendi kérdés!) Talán a kenyérire várunk? Ha a kenyérre várunk és azt hisszük, vagy azt hiszi az igen t kormányzat, hogy a titkos választójogot csak akkor szabad megcsinálni, ha előbb olyan törvényeket produkálunk, amelyek a népnek tetszenek és amelyek a népnek jók, hogy ezeknek a jó törvényeknek örülve, majd titkos formában is a kormányzat háftamögé áll, akkor tessék ezt a titkos választójogot rögtön megcsinálni, míg el nem fogy a 95 pont. (De-
