Képviselőházi napló, 1935. VIII. kötet • 1936. május 19. - 1936. június 6.

Ülésnapok - 1935-142

556 Az országgyűlés képviselőházának : küzdött Magyarország intergritásáért, de maga hallgatott! — Buchinger Manó: Mi van a vá­lasztójoggal? — Fropper Sándor: Azt hiszi ta­lán, hogy édes titok volt a magyar jogtalan­ság? — Zaj.) Elnök: Csendet kérek! Krüger Aladár: T. képviselőtársam, ma­gyar jogtalanságról beszélni lehetett a kom­mün alatt, (Farkas István: Most is lehet!) le­hetett róla beszélni a Károlyi-forradalom alatt, de ezer év óta és kivált 1848 óta nem lehet! (Ügy van! Ügy van! Taps a jobboldalon.) T. képviselőtársam ilyen hanggal lehet a külföldet lázítani Magyarország ellen, mint ahogy^ lázították azelőtt is, de ezzel a hanggal használni Magyarországnak nem lehet és ép­pen azért erről a helyről ezt a legerélyesebben kell visszautasítanom. (Elénk helyeslés jobbfe­161 és a középen.) Buchinger Manó t. kép vi s selő társ am utalt azután a külföldi példákra és a jelenkori kül­földi példákra is és bizonyos dicsérettel emlé­kezett meg a francia állapotokról. (Igaz! Úgy van! — Derültség jobbfelől.) Franciaországban tényleg van a tisztes túloldalnak tetsző de­mokrácia, ezt t. képviselőtársam nem is kifo­gásolta. De azt, hogy hová vezetett ez a de­mokrácia, (Buchinger Manó: Kenyérhez!) lát­juk a mai lapokból, amikor olvassuk, hogy a párisi lakosság a vidékre menekül, nehogy ki­éheztessék, minthogy a főváros ostromzár alatt áll. Ez a demokrácia ostromzár alatt tartja Paris békés polgárságát, amely menekül ész nélkül a vidékre. (Farkas István: De sötét gondolkodásúak az urak!) Hogy hová fog ez vezetni, azt nem tudjuk, de mentse meg az Is­ten Franciaországot attól, hogy ez a demokrá­cia ezen az úton továbbhaladjon. (Propper Sándor: Krüger papa, aludjék nyugodtan!) De látom más példáját is a demokráciának. Ott van a demokrácia klasszikus példájaként Anglia, ahol MacDonald, a munkásság vezére, a munkáspárt részéről a nemzet legelső méltó­ságára emelkedhetett, lehetett Anglia, Nagy­Britannia miniszterelnöke, (Buchinger Manó: Mert ott van választójoguk a munkásoknak!) mert MacDonald nemzeti érzéssel eltelt mun­kás volt, erős nacionalista, keresztény és nem­zeti alapon álló becsületes munkás volt, (Sur­góth Gyula: Szóval elsősorban angol volt, azután volt munkás!) aki munkástestvérei ér­dekében is, de a nemzet érdekében is megterem­tette Angliában azt a nemzeti összefogást, ame­lyet a munkásság segítségével és a munkásság érdekében is, mi is meg fogunk csinálni. (Zaj.) Van egy másik példa, de egy harmadik példa is. A második példa Mussolini, (Buchin­ger Manó: Az kellene maguknak!) aki szintén munkás volt, aki a szociáldemokrata pártból nőtt ki és annak tévedéseit, hibáit belátva, de viszont a szociáldemokratáktól eltanulva a szervezkedés nagyszerű tudományát: a titkos választójogon keresztül is Olaszországot olyan magasra tudta emelni, amilyen magasra Olasz­ország még csak nem is álmodta, hogy valami­kor is fel fog emelkedni. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) Ezt egy munkás tette és mindnyájan megemeljük előtte a kalapot, mert nemzeti ala­pon álló munkás volt. (Úgy van! Ügy van! Taps jobbfelől és a középen.) Ott van azután harmadik példaként Hitler, aki szintén munkás. Azt hiszem, hogyha vala­kinek, úgy a munkásságnak mindenesetre büsz­kének kell lennie Hitlerre, mert hiszen ő is a titkos szavazás útján került oly magasra Né­metországban, ő is a munkásságon keresztül 2. ülése 1936 június 6-án, szombaton. és a munkásság érdekében emeli fel Németor­szágot, tisztán nemzeti alapon. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Akkor miért félnek a titkos választójogtól? Miért zárkóznak elf — Zaj. — Elnök csenget.) Mi a tanulság ebből? Köszönettel húzom alá, hogy Buchinger Manó képviselőtársam rá­tért erre a témára, mert hiszen másképpen ta­lán nem lett volna alkalmunk erről a kérdés­ről őszintén és nyíltan nyilatkoznunk. A ta­nulság! az, hogy a demokrácia, a munkássággá] való összefogás igenis, minden kormányzati rendszernek alapja kell, hogy legyen, ez azon­ban csak úgy lehetséges, ha maga a munkás­ság is ráhelyezkedik a nemzeti alapra. (Farkas István: Régi frázis ez! — Zaj.) A munkásságot mi részben mélr rá is vezettük a helyes útra, (Farkas István: Frá­zisbk!) mert a szervezeteinkben lévő munkás­ság állandóan, napról-napra gyarapszik, ott­hagyja a szociáldemokrata szakszervezetiekéit. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Persze! Hogyne!) Örömmel tatjuk, hogy jönnek hoz­zánk (Farkas István: Inségsegélyt kapnak!) es még többen jönnének, ha az a bizonyos szociál­demokrata szakszervezeti terror nem tartaná őket foigva ott, ahol eddig' voltak. (Ügy van! Úgy van! jobbfelől. — Farkas István: Szégyel­jék magukat!) Mert a munkások tanultaik az 1919-i eseményekből (Farkas István: Bizony tanultak!) és tanultak az oroszországi esemé­nyekből is. (Felkiállások jobbfelől: Lásd Spa­nyolország!) Nemcsak a falusi (parasztnak, hanem a vártosi polgárságnak és ai váirosi mun­kásságnak is békére van szüksége ; ; békés, nyu­godt fejlődés esetén előhbre tud haladni a pol­gárság is, előbbre tujd haladni a falusi lakos­ság is, de előbbre trad haladni a munkás­ság is. A munkásságnak sem ! érdeke a forrada­lom, mert a forradalom) csak a szennyes ele­mek felszínrejutásáit szolgálja, Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) de a mélységben még nagyobb lesz a nyomor. (Pronper Sándor: Sőt boldogul­hatnának a kistrafikosok is!) Ha t. képviselő­u iiáirsajn' elolvasná Alexandra Rachmanova könyvét, akkor tudná, hogy milyen mélységhe vitte a munkásságot is a forradalmi szociál­demokrácia a kommunista Oroszforsz'áigban. (Prosper Sándor: Sőt a kistrafikosok is bol­dogulhatnának, borotvapengéket árulhatná; nak. — Br. Vay Miklós: A cuci vezéreik keresni akarnak. — Zaj) T. Képviselőház! Ezen az úton, amelyen ma halad a szociáldemokrata párt, mii követni nem ffogjuk, (Farkas István: Nemi is kívánjuk, hogy kövessenek! Oda, felvilágosodott emberek kellenek!) mert az a demokrácia, amelyet hir­detnek, demagógia! (Úgy van! Ügy van! jobb­felől.) Mi az igazi demokráciát hirdetjük. (Zaj.) amely demokrácia nincsen kötve ranghoz sem^ mert hiszen nagyobb demokratát képzelni sem lehet* mint gróf Széchenyi István volt. Mi büszkék vagyunk arra, hoa:y Széchenyi István­tól, Kossuth Lajostól és Deák Ferenctől szár­mazik a mii demokráciánk. Az ősökre tett cél­zást képviselőtársunk. Ezek a mi őseink, de nem Robespierre és nem' Marx, anert nekünk idegen ősök nem kellenek, mi a magunk ma­gyar őseinek niagvar demokráciáját követjük tovább is és nem követjük Oroszország példá­ját, ahol most 64 kormányzó között mindössze négy vérbeli orosz van, 60 közöttük idegen fajta. (Egy kann jobbfelől: Zsidó!) T. Képviselőház! Azt a demokráciát, ame­lyet mi követünk, az egész ország örömmel fo­gadja (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) és ennek

Next

/
Oldalképek
Tartalom