Képviselőházi napló, 1935. VIII. kötet • 1936. május 19. - 1936. június 6.

Ülésnapok - 1935-141

544 Az országgyűlés képviselőházának közlekedésnek messze kiható fontosságú kérdé­séről kívánok beszélni. A Párizs-környéki légi határozni ány ok az­zal indokolták a légi haderő eltiltását a legyő­zött államokkal szemben, hogy a légihaderő megteremtése a legyőzött államoknál megaka­dályozná azt az általános lefegyverzést, ame­lyet a győzők önmagukon szintén végrehajtani kívánnak. Megállapítom, hogy az általános le­fegyverzésből nem lett semmi, illetőleg lett belőle valami: a Párizs-környéki békék indoko­lásának egyik legnagyobb hazugsága, mert jól tudjuk, hogy általános lefegyverzés helyett ma a világ ötszörte nagyobb mértékben fegyver­kezük, mint a háború előtt és amikor ez így van, akkor én jogosan és erkölcsösen mond­hatom azt, hogy mi magunk is csinálhatnánk légi fegyverkezést? csinálhatnánk különösen akikor, inaikor azt látjuk, hogy Németország Anglia támogatásával már régóta fittyéthány a Párizs-környéki (békeszerződéseknek, amikor azt látjuk, hogy Ausztria minden különösebb következmény nélkül jelenti be a haderő fej­lődését jelentő általános védkötelezettségre való áttérést, Törökország pedig a Dardanellák megerősítésére készül. De tovább megyek. Itt vannak 'a cmá ked­velt szomszédaink, amelyek hozzánk képest ha­talmas légi haderőkkel rendelkeznek s azok között különösen Csehországban bolsevista pénzen épülnek azok az új repülőterek, ame­lyek komoly fenyegetést jelentenek ránk nézve, s amelyek kapcsán komolyan mondhatom azt, hogy nyakunkba hozták a bolsevizmust, azt a bolsevizmust, amelyről a most lelépett francia miniszterelnök, Sarraut 10 évvel ezelőtt még azt mondta: mindnyájan véssük szívünkbe azt, hogy az igazi ellenség a bolsevizmus. Az a francia miniszterelnök imondotta ezt, aki a leg­szorosabb kapcsolatot hozta létre a szovjettal és a bolsevizmussal Franciaország és a szov­jet között, ök megtehették ezt, ők elfeled­kezhettek volt miniszterelnöküknek erről az igazságáról, mi azonban, ennek az ideológiá­nak nemrég olyan cudarul megtaposott ala­nyai, nem feledkezhetünk ímeg arról, hogy a bolsevista pénzen létesült új cseh repülőterek­kel kapcsolatban nyakunkra hozták a bolseviz­must- (Ügy van!) Ismétlem tehát, jogilag és erkölcsileg teljesen indokolt volna, hogy mi is áttérjünk a^ repülésre és fittyethányjunk a békeszerződésekre és megteremtsük a légifegy­kerkezést. En azonban, tisztelt Ház, bármennyire in­dokoltnak tartom is ezt, mégis azt mondom: ha kissé túlzott is — mert szerintem túlzott — a jó fiú szerepe játszásának az a mértéke, amelyet mi tanúsítunk kifelé, minden érdem, minden jutalom és elismerés nélkül, mégis őszinte .megnyugvással vagyok kormányzatunk bölcsessége iránt, amely a maga szélesvonalú meglátásai alapján elsősorban hivatott tixl cl» hogy külpolitikai kérdéseket is jelentő dolgok­ban mindannyiunk számára irányadó tényező legyen. Kérdem azonban, tisztelt Ház, hogy ha nem is csinálhatunk légihaderőt, ha azt nem is építhetjük ki, méglsi mi akadályoz meg bennün­ket abban, hogy megvalósítsuk a magyar légi­forgalmat, hogy sportrepülést csináljunk,^ hogy a vitorlázó repülésnek tegyünk szolgálatot, hogy a repülőgép-modellezésen keresztül meg­valósítsuk azt a polgári aviatikát, amely nél­kül katonai aviatika el nem képzelhető, amely nélkül minden katonai aviatika csak üvegházi' lhl* ülése 1936 június 5-én, pénteken. növény marad, azt a polgári aviatikát, íamelyre múlhatatlanul szükségünk van ma, amikor a technika. forradalmi korában élünk, amikor a repülés és a légi közlekedés nemcsak nemzet­védelmi szempontból fontos, mint nemzetvé­delmi eszköz, hanem mint forgalmi eszköz is múlhatatlanul szükséges és mindnagyobb je­lentőségre tesz szert? T. Ház! A légi közlekedés és a magyar légiforgalom megteremtésének érdekében van­nak olyan dolgok, amelyeket mai kötöttségünk mellett is megtehetnénk, ha nem mindig nagy­vonalú megoldások után szaladnánk. Itt van a repülőgép-modellezés, amelyet a középiskolák V. osztályától kezdve igenis, tanítani lehetne, nem elaprózott órákon, hanem külön órákon, olyan tanerőkkel, iakik megelőzőleg központi kiképzésben részesültek. Valamennyáen tudjuk, hogy a mélyen tisz­telt kultuszminiszter úr csak a.napokban jött vissza Németországból, ahol a magyar-német kulturkapcsolatok kimélyítésén fáradozott. Egy­szerű nyelven szólva, a kulturkapcsolatoknak ez a kimélyítése azt jelenti, hogy a kultúrát kicseréljük, de szerintem nemcsak a kultúrát, hanem a kultúra eszközeit és módszereit is és amikor ott ia mélyen tisztelt kultuszminiszter urat, mint a magyar állam képviselőjét, de bizonyára mint tudományunk egyik kiválósá­gát is olyan nagy ünneplésben részesítették és amikor a kulturkapcsolatok fejlesztését és a kültureszközök kicserélését tárgyalta ott, nem tudom, tudomást szerzett-e arról a vaskos könyvről, amely a német iskolákban meg van honosítva, arról a vaskos könyvről, amelyben a repülőgép-modellezést tanítják! A repülőgép-modellezésben jártas ifjúságot a VII. osztálytól kezdve a vitorlázó repülésben kellene kiképzeni, abban a vitorlázó repülő­sportban, amelynek jelentőségét Németország­ban fedezték fel, amelynek terén Németország­ban és már az egész világon óriási eredménye­ket értek el és amely vitorlázó repülősportról annak egyik leghíresebb, nemcsak európai, ha­nem világhírű tekintélye, Georgi professzor állapította meg azt, hogy a vitorlázó repülés, a motornélküli -repülés, gyermekiskolája a motorrepülésnek. A vitorlázó repülőkből kell a főiskolába felkerültek közül kiválogatni, különösen a mű-, egyetem gépészmérnöki szakán, azokat, akiket azután a sportrepülésbe belekapcsolunk ^és a sportrepülés apostolaivá és munkásaivá te­szünk. Etekintetben meg kell emlékeznem a mű­egyetemi sportrepülő egyesületről, amely 1921 óta nagyszerű eredményeket ért el, amely nemcsak repülőgépeket szerkesztett, terve­zett és épített szép számban, de a sport­eredmények terén is kiváló teljesítményeket mutatott fel. Ez az alapépítmény. A sportre­pülés, a vitorlázó repülés, a modellezés az, amely nélkül légi forgalmat nem tudunk meg­valósítani. Nagyon jól tudom, hogy erre tör­téntek itt kísérletek, ezek a kísérletek azonban szerintem nem voltak megfelelők. Nem voltak megfelelők azért, mert hiába létesítettük azo­kat az aeroklubokat Pécsett, Szombathelyen, Székesfehérváron, Szegeden, Debrecenben és Miskolcon, ha a gépek nem voltak megfelelők. Nemcsak hogy nem volt meg a gazdasági szükséglet a rövid távolságok miatt, de nem volt meg az a lelki szükséglet sem, amely nél­kül Magyarországon légi forgalmat és légiköz­lekedést megvalósítani nem lehet, Ehelyett

Next

/
Oldalképek
Tartalom