Képviselőházi napló, 1935. VIII. kötet • 1936. május 19. - 1936. június 6.

Ülésnapok - 1935-141

536 Az országgyűlés képviselőházának rendelkezésére, ha pedig ezáltal a rádióhallgatók számát sikerült tetemesen megnövelni, akkor kerülhet sor a rádió díjmérséklésére. Egy olcsó, úgynevezett »népvevő « problémájával kapcsolatban idegesség mutatkozott az iparban és a kereskedelemben. Én ezeknek a felzaklatott idegeknek megnyugtatására itt kijelentem, hogy ebbe az akcióba úgy az ipart, mint a kereskedelmet be akarom vonni és az ő révükön akarom az egészet lebonyolítani. A postáról és a Máv.-ról szólva, nem mulaszthatom el, hogy köszönetét mondjak itt a Háznak azokért az elismerő szavakért, amelyeket majdnem minden partból a posta és a Máv. felé intéztek és nem mulaszthatom el azt sem, hogy köszönetet ne mondjak én is mindkét mintaszerű és világviszonylatban is elsőrangú intézményünk személyzetének^ azért az odaadó, önfeláldozásig menő (Éljenzés és taps.) munkásságáért, amellyel nehéz körülmények között, nézetem szerint igen mérsékelt fizetés mellett a magyar gazdasági élet érdekét szolgálják. A Máv. és a postának úgy a vezetősége, mint minden egyes tisztviselője és munkása a fegyelemnek és a kötelességtudásnak olyan példáját adja, amely mindig jelentős erkölcsi erőforrása marad a nemzetnek. (Taps.) Egyes felszólalásokra válaszolva, azt szeretném itt elmondani, hogy méltóztassanak meggyőződve lenni: maga ennek a két üzemnek vezetősége és a minisztérium is minden alkalmat fel fog használni arra, hogy ennek a személyzetnek helyzetén segítsen, amint a viszonyok javulnak. (Helyeslés és taps.) A közlekedési hálózatban nálunk is úgy, mint az egész világon, rohamosan növekvő fontosságuk van a közutaknak. Az automobilizmus terjedésével a forgalomnak mindig nagyobb része kerül az utakra és egy ország gazdasági kultúrájának fokmérője ma éppen úgy, mint a vasút bevzetése előtt, az úthálózat sűrűsége. A megoldandó közúti problémák három részre tagozódnak. Az első problémakör új utak kiépítését és a meglévők modernizálását foglalja magában, a második az utak, a főforgalmi utak fenntartására irányul, a harmadik pedig a bekötő utak problémája. Ezeket a problémákat sorban szeretném röviden megvilágítani. A főforgalmú utak modernizálása, illetve . ilyen utak énítése terén igen sok tennivaló van hátra, miután az állami köziíti hálózat kereken 4400 kilométer hosszából a modern autóforgalom igényeinek csak ennek 35% -a felel meg, míg* 2800 kilométer útszakaszon csak vízzel kötött makadámpálya van. Az állami közutak átépítésére az előző kormányok dolgoztak ki egy szerves programmot s ennek folytatólagos végrehajtásaképpen jelentkezik az az útépítés, amelyet a pénzügyminiszter úr által előterjesztett beruházási törvényjavaslat 27 millió pengőben előirányzott összegéből erre a célra kihasított 13'4 millió segítségével fogunk megvalósítani és amelynek keretében a következő útvonalakat fogjuk modernizálni. Az egyik a Székesfehérvár—rábafüzesi útvonal, amely Grácon és a Packstrassen keresztül közvetlen összeköttetésbe hoz minket Olaszországgal. Ott van azután a pestszentlőrinci útszakasz kijaví— ez egy 5 kilométeres szakasz — azután á balatoni körút északi oldalán egyes, még modern burkolattal el nem látott részek modernizálása, végül a budapest—miskolci út modern burkolattal el nem látott szakaszainak átépítése, összesen 230 méter ^hosszúságban. iíjfl. ülése 1936 június 5-én, pénteken. Ezek a munkák két évre vannak elosztva, hat évre szóló vállalkozási hitelekkel. A második feladat, amelyet megjelöltem, az utak fenntartása. Ez. igen sürgős problémává^ lett azáltal, hogy évek hosszú során át nem álltak erre a célra megfelelő költségvetési hitelek rendelkezésre és úthálózatunk katasztrofális mértékben leromPott. A tárgyalás alatt álló költségvetés a tavaly erre a célra előirányzott 3'5 milliós hitelt félmillióval felemelte, úgyhogy a jövő költségvetési évben 4 millió pengő hitel áll a kereskedelemügyi kormány rendelkezésére az utak (fenntartására. Ez>zel azonban csak az mtak további leromlását tudjuk megakadályozni igen gondos beosztás mellett. Az az összeg, amely az utak jókarban tartására szükséges lenne, körülbelül évi 7 millióra becsülhető; ez az, összeg biztosítaná annak a sokszázezer pengőre menő tőkének a konzerválását, amelyet az utakba fektettünk. Az előbb említett 4 millió pengőből a legsürgősebben azoknak az útszakaszoknak a javítása kerül sorra, amelyeknek fenntartása további haladékot már semmiképpen nem tűrhet. Ezek között is elsőbbséget akarok adni ama utak javításának, amelyek az ország határán lévő legtávolabbi pontokat kötik össze <a központtal, így egyenlítve ki azt a súlyos hátrányt, amelybe egyes helyek — akár Sátoraljaújhely, akár Sopron, akár Szeged, amelynek ugyan megvan az útja — a teljes gazdasági észszerűtlenséggel megszabott határok következtében kerültek. Áttérve a bekötő utak kérdésére, megemlíthetem, hogy 1930-ban kezdődött meg egy ilyen irányú akció. Ennek folyamán 2400 kilométer kőpályával ellátott bekötő út létesült, amelyek egy-egy községet a legközelebbi állami vagy törvényhatósági úttal, vagy pedig a vasútállomással kötöttek össze. E mellett azonban még mindig 600 olyan község van Magyarországon, amelynek nincs bekötő útja és amely, ha rossz idő van, teljesen ki van kapcsolva a magyar gazdasági élet vérkeringéséből. Ezen a helyzeten gyorsan és radikálisan kell segíteni. (Helyeslés.) Állami hitel ugyan erre a célra nem áll rendelkezésre, de én a dolgot kézbevettem és meg vagyok arról győződve, hogy a törvényhatóságok megfelelő helyes irányításával és az ő máris kezdeményezett akcióiknak egységesítésével, azonkívül bizonyos munkametódusoknak, — amelyek közül első helyen szerepel az, amit Pinezich igen t. képviselőtársam említett: a nemesített földutak készítése terén alkalmazott technikai újítások — bevezetésével, azt hiszem, a bekötőutak építését rohamos mértékben meg tudom gyorsítani. Az útépítéssel kapcsolatban újra r elhangzott itt a vita során az a szemrehányás, hogy az Alföld az útépítéseknél mostohábban kezeltetik, mint az ország más része. (Br. Vay Miklós: Sajnos!) Ennek az érzésnek eloszlatása végett szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy bár igaz, hogy az úthálózat sűrűsége az Alföldön valamivel kisebb, mint az ország többi részén, de ha átszámítjuk, körülbelül ugyanabban az arányban van, mint amennyivel a népsűrűség kisebb az^ ország egyik részén és nagyobb az ország másik részén. Ez természetesen az állami utakra vonatkozik, mert a törvényhatósági utak, amint méltóztatnak tudni, a törvényhatósági útalap. hói épülnek, erre pedig ingerenciám nincs.