Képviselőházi napló, 1935. VIII. kötet • 1936. május 19. - 1936. június 6.

Ülésnapok - 1935-141

528 Az országgyűlés képviselőházának 1^1. ülése 1936 június 5-én, pénteken. a rendszer úgy oldassék meg, (Mózes Sándor: Ahogy a tej csarnokokban meg van valósítva:) hogy az alkalmazottak jól jöjjenek ki. A kisebb vendéglőkben Budapesten és a vidéken is, ahol kisebb forgalom van, a polgári vendéglőkben van ilyen rendszer. (Mózes Sándor: a tejcsaxnokokban!) Budapesten a büf fékben is van egy olyan rendszer, hogy nincs főpincér, hanem a vendégek jegyeket váltanak .és mindenki megkapja a jegyért, amit kíván. Miért ne lehetne megcsinálni az, egész vendéglátó iparban, hogy szüntessék meg a főpincérrendszert, vagy pedig, ha ez nem lehetséges, akkor a miniszter állapítsa meg a fbefizetéseket és úgy rendezze az egész kérdést, hogy ne kerüljenek az alkalmazottak olyan furcsa helyzetbe, hogy amíg a főpincér 480 pengőt, addig az alkalmazott 10 pengőt keres. Ez tisztára lehetetlen ós kétségbeejtő állapot. Felolvasom ezeknek az alkalmazottaknak r utolsó kérését a miniszter úrhoz. Azt mondják (olvassa): »A horravalót a miniszter rendelettel eltörölte, de a miniszternek arra is kell, hogy legyen gondja, hogy az alkalmazottak valóban megfelelő, vagyis egyenlő arányban részesüljenek a százalékban, ne kapjon abból a főpincér háromszor, vagy négyszer annyit, mint a többi. A borravalót eltörlő rendelettel egy időben meg kellett volna állapítani a pincérek legkisebb fizetését, de az egész vendéglátó ipari alkalmazottakét is. Még csak három napja, hogy a^ százalék életbelépett és nagyon sok üzemben már kétszer is drágították az árakat, noha az alkalmazottaknak egy fillérrel sem adtak több fizetést, mint amennyi eddig volt. A tulajdonosok mindent akarnak,- csak az alkalmazottakat fizetni ném. A százalék révén az eddig szokásos borravaló leesett a felére, ezt a fürge kávésok^ és vendéglősök már a maguk javára hasznosították.« De általában azon a^ véleményen vannak a kávésok és ezzel biztatják az alkalmazottakat, hogy az új rendszer úgyis csak két-három hónapig tart, mert olyan lehetetlen állapot alakult ki, hogy a kávésok azt hiszik, hogy ha ők nem adnak fizetést az alkalmazottaknak, ha ők nem törődnek azzal, hogy rend legyen és a rendelet végre legyen hajtva, akkor kétségtelen dolog, a helyzet^ mégis az lesz, hogy a kiszolgálószemélyzet kénytelen lesz kunyerálni borravalót és akkor természetesen igazuk lesz a gazdáknak és a gazdák azt fogják gondolni, hogy miért csináljuk meg a fixfizetést, amikor a miniszter úr úgyis eltűri ezeket az állapotokat. En tehát itt szükségesnek tartom, hogy a miniszter úr komolyan beleavatkozzék a dologba és tökéletesen végrehajtassa ezt a rendeletet. Meg kell állapítani a fixfizetéseket, meg kell állapítani a százalék elosztásának arányát, ezt a kettőt keresztül kell vinni és ne a főpincér állapítsa meg az elosztást, hanem valami szerv, vagy valahogyan közösen állapítsák meg és szüntessék meg a főpincér-rendszert, mert — nem győzöm eléggé hangsúlyozni — a nagyvendéglősök és a kisvendéglŐsök, a kiskávésok egy része is azért ragaszkodik a főpincér-rendszerhez, mert a főpincér adja a pénzt, a forgótőkét adja óvadék alakjában. A vendéglátóiparnak ez a rendszere, amely ma van, egészségtelen, rossz és különösen a külföldi forgalom szempontjából nagyon rossz, mert hiszen ahhoz, hogy itt jól érezzék magukat az idejövő külföldiek és jól ellássák őket a szállodában, vendéglőben, kávéházban, az kell, hogy megelégedett, rendes személyzet álljon rendelkezésükre. Már pedig ebben a rendszerben ki van zárva, hogy ez kialakulhasson tökéletesen, kizártnak tartják maguk az alkalmazottak is. A főnökök úgy csinálják a dolgot, hogy minél komplikáltabb legyen a dolog, mert azt hiszik, hogy így nem lesz a rendelet végrehajtva. T. Képviselőház! Még meg kellene említenem itt néhány kérdést a különböző kereskedelmi alkalmazottak dolgairól, de csak utalok arra, hogy a miniszter úr ne álljon meg ezen a területen. Ha már megkezdtük ezt a szociális lépést, akkor tessék ezt komolyan végrehajtani és ne tessék-lássék intézkedést hozzunk, hanem az az intézkedés legyen komoly, mélyreható, gyökeres intézkedés. Hiszen végtére, ha reformot akarnak és ha azt akarják, hogy ebben az országban a szegény dolgozó néposztály valahogyan felemelkedjék, vagy — nem mondok egyebet — tűrhető, elfogadható rossz állapotba, jusson, akkor is rendet kell teremteni és hozzá kell nyúlni ehhez a kérdéshez, hozzá kell nyúlni a kereskedelmi alkalmazottak problémájához is. Itt van például az áruházak kérdése. Itt már beszéltek erről a problémáról a képviselő urak, beszéltek róla a kiskereskedelem^ szempontjából és más szempontokból. Beszéltek a túloldalról ellene, elmondták, hogy nem lehet a kérdést úgy szabályozni, mint ahogyan kívánják, nem lehet a kérdést a kiskereskedelem szempontjából rendezni. Ha így állítjuk fel a tételt, hogy nem lehet soha semmit sem csinálni, nem lehet elkezdeni semmit, akkor nem megyünk előbbre egy lépéssel seim, holott kétségtelen, hogy el kell a dolgot kezdeni. Mert azokban az áruiházakban, amelyekben mindent a világon lehet kapni és amelyekben nagy tőke fekszik, leányok, gyerekek és felnőttek nyomorult éhbérért dolgoznak. Nyomorult éhbérért dolgoznak és agyon vannak strapáivá, le vannak nyűgözve, fegyelem alatt állnak és olyan életet élnek, amely lerontja a népesség egész életszínvonalát és amely a prostitúciónak melegágya. Ezt mind figyelembe kellene venni és kérem a iminiszter urat,^ — nem akarok hosszasan időzni ennél a kérdésnél — hajtsa végre tökéletesen rendeletét a szállodai és vendéglátó-iparban és nyúljon hozzá a kereskedelmi alkalmazottak viszonyainak szabályozásához mélyen, gyökeresen, mert ezt kívánjak a mostani viszonyok és ezt kívánja ez a borzasztó nagy nyomorúság, amelyben élünk. A költségvetést nem fogadom el. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök: A kereskedelem- és közlekedésügyi miniszter ár kíván szólni. Winchkler István kereskedelem- és közlekedésügyi miniszter: T. Ház! (Halljuk! Halljuk!) A tárgyalás alatt álló költségvetés az 1935. évi VII. te. alapján iműködő kereskedelem- és közlekedésügyi minisztérium első önálló költségvetése. Amikor a régi kereskedelmi minisztérium kettéválasztására irányuló törvényjavaslatot a kormány a törvényhozás elé terjesztette, elgondolása az volt, hogy egyrészt a hatalmasan kifejlődött ipart egy külön miniszter gondozása alá helyezi, másrészt pedig az értékesítéssel összefüggő problémákat szintén egy külön minisztériumban koncentrálja, egy olyan minisztériumban, amely a többi termelési ágaktól függetlenül, kizárólag esak ezekkel a problémákkal foglalkozik. A miniszterelnök úr