Képviselőházi napló, 1935. VIII. kötet • 1936. május 19. - 1936. június 6.

Ülésnapok - 1935-141

Az országgyűlés képviselőházának 1 "* van Magyarországon, a vendéglátóipar és a borbély- és fodrászipar, ahol az alkalmazottak legnagyobb része jövedelmének, bevételeinek és megélhetésének lehetőségét a borravalóra építette fel. (Meskó Rudolf: Az egész borravaló­rendszer lehetetlenség!) Ennek a rendszernek a megváltoztatását már régen kívánták és kül­földön több államban már régen megszüntették • ezt a borravaló-rendszert, itt nálunk azonban fenntartották és fenntartják még most is. Itt egy sajátságos rendszer alakult ki a borravaló­rendszer mellett. Vannak úgynevezett főpincé­rek, vannak kiszolgáló pincérek és van az­után még konyhaszemélyzet, főzőszemélyzet, van újságárus, a különböző nagyobb helyiségek­ben trafikos és van kenyeres. Ebben a tekin­tetben az a sajátságos dolog tapasztalható, hogy mindegyik exisztenciája a borravalóra van felépítve. En elismerem és megállapítom azt, hogy Budapesten a Körúton egy közepes kávéház tulajdonosa fizet annyi adót, meg van terhelve annyi vagy több adóval, mint egy ezer­holdas vidéki birtokos. Kétségtelenül el kell ismernem, hogy ezek a körúti és hasonló kávé­házak nagy teherrel vannak megróva és ezeknél kétségtelenül kérlelhetetlenül behajtják az adót, mert hiszen ezeket mindennap megfenye­gethetik azzal, hogy attól a kávéstól elveszik az italmérési jogot, ami pedig bevételeinek egyik forrása. A vendéglősöknél ugyanez a helyzet áll fenn. Igen ám, de itt is az a hely­zet, hogy a borravaló -megszűnt, az árakat fel­emelték, ellenben az alkalmazottak között bor­zasztó viszony fejlődött ki, mert a főpincér számol, a pincér csak kiszolgál, a főpincér be­szedi a számla összegét, aminek elosztása egé­szen különleges, egészen sajátságos módon tör­ténik. Mert — amint majd látni fogjuk — a helyzet az, hogy a főpincér elveszi a borravaló 40%-át, vagy egyes helyeken 60%-át; elszá­molja a borravalót, ezt felosztják, a három fő­pincér kapja a 40%-ot, 12 pincér a 60%-ot. Me­morandumukból majd látni fogjuk, milyen ese­tek adódnak elő. A tulajdonosok egyelőre drá­gítottak. A rendelet az alkalmazottak részére fix/fizetést nem állapított meg. Azelőtt alig volt fixfizetés ezekben a foglalkozási ágakban, .tel­jesen a borravalóra voltak felépítve ezek. Egy és más helyen az alkalmazottak kosztot is kap­tak, de a kávéházakban, nagy éttermekben nem volt rendszer az, hogy ezeket a pincéreket rendesen ellássák. A százalék, amely most be­folyik, nem igazságosan osztódik el. Tulajdonképpen a pincérek osztoznának meg a százalékon. A főnökök ebbe nem avat­koznak bele. Ha beavatkoznak, inkább a főpin­cérek javára avatkoznak bele. A főpincér ugyanis kauciót tesz le. A főpincér felelősséget vállal a leltári tárgyakért, sok kisebb kávé­házban, vendéglőben maga a gazda is a főpin­oértől függ, mert hiszen a főpincér 10.000 pengő, sőt némelykor nagyobb kauciót tesz le, ez a pénz forog, a kaució az az összeg, amellyel az üzletet folytatják. Mondom, némely helyen még a gazda is a főpincér tői függ. (Br. Vay Miklós: Miért adjunk a főpincérnek borravalót? — Györki Imre: Azért, mert elfogadja tőlünk a » pénzt! — Br. Vay Miklós: A főpincér felesle­ges.) A főpincérre tulajdonképpen nincs is szükség. Méltóztassanak megengedni, hogy az érde­kelt alkalmazottak idevonatkozó megjegyzéseit ismertessem (olvassa): »Bevett szokás, hogy az üzlettulajdonosok arra hivatkoznak, hogy a főpincérnek azért kell aránytalanul többet ke­KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ. VIIL 1. ülése 1936 június 5-én, pénteken, 527 resniök, mint a pincéreknek, mert a főpincérek­nek óvadékuk van és a főpincérek az inventá­rért is felelősek. Az alkalmazottak ezeket a szempontokat semmiesetre sem méltányolhat­ják, mert nem kényszerítették a főpincéreket arra, hogy ők 10.000 meg 40.000 pengős óvadé­kokat adjanak le, de arra sem kényszerítették a pincérek a főpincéreket, hogy az inventárért felelősséget vállaljanak. Ha pedig az alkalma­zottak megkérdezése nélkül adták le a magas óvadékokat és vállaltak felelősséget az inven­tárért, úgy viseljék ezeknek következményeit, illetve hátrányait is, éppen úgy, mint ahogy eddig viselték. A fogyasztóknak egyébként is semmi közük ahhoz, hogy a főpincér és a munkaadó között milyen szerződés van. De a miniszteri rendelet sem veszi figyelembe eze­ket a magánjogi szerződéseket. így az alkal­mazottak sem kötelesek ezeket tudomásul venni és jogos a pincéreknek az a követelésük, hogy •& rr százalékot egyenlő arányban osszák fel a főpincérek és a pincérek között. A tulajdono­sok állandóan azt hangoztatják, hogy a ven­déglátóiparban a főpincérre szükség van. Meg kell tehát állapítani, hogy valóban van-e szük­ség rájuk és kinek van szüksége rájuk. Az al­kalmazottaknak nincs szükségük a főpincérre, a fogyasztóknak sincs a főpincérre szükségük, miután a főpincér semmi egyebet nem tesz, mint bekaszírozza az összeget. Hogy egy pél­dát említsünk: a százalék első két napján a Hangli-kioszkban 1200 pengőt tett ki az alkal­mazottak részére fennmaradt százalék. Ennek 40%-át kapja a főpincér, vagyis 480 pengőt, és körülbelül 50 pincér kapja a fennmaradó 780 pengőt, tehát amíg a főpincér két nap alatt 480 pengőt keresett, addig a pincérek 12 pengőt kerestek naponta.« Ezen a nagy differencián, aránytalanságon feltétlenül segítenie kell. (Buchinger Manó: Mit ígért a munkáskérdésben a kormány!) Azt mondja tovább a memorandum (ol­vassa): »A rendelet végrehajtásának másik hi­bája az, hogy az alkalmazottakat elüti az ellen­őrzés lehetőségétől. Nem tudni milyen okból, a tulajdonosok nem engedik meg, hogy- az alkal­mazottak betekintsenek a bevételi ívbe, így az alkalmazottaknak akár tetszik, akár nem, meg kell elégedniök annyival, amennyit a bevétel­ből a tulajdonos bizalmiférfija, a. főpincér ne­kik lead. Márpedig itt a fogyasztók által fize­tett összegről van szó és az alkalmazottaknak a megillető részt meg kellene kapniok.« Itt azután szükségesnek tartom még meg­jegyezni, hogy a főpincérrendszerre nincs szük­ség. A főnökök, amint említettem, azért ra­gaszkodnak hozzá, ímert kauciójuk van. Emlí­tettem és megismétlem, hogy egy csomó kisebb­fajta kávéház felhasználja ezeket az összege­ket, ezeket a kauciókat. A főpincér adja a kauciót, ez a forgótőkéje a kiskávésnak. De erre normális viszonyok közt nincs szükség. Mert aki járt a külföldön, az látta, én pél­dául tudom, hogy Németországban, a weimari Németországban fizetést kaptak a pincérek, Ausztriában fixfizetést kapnak a pincérek, Svájcban alig van főpincér, az előkelő szállo­dákban sincs főpincér, hanem minden kiszol­gáló pincér maga szedi be a pénzt is. Itt te­hát adva van a rendszer. (Br. Vay Miklós: Ez a helyes!) Ez a leghelyesebb rendszer, ma­guk a, pincérek is ezt követelik. Nincs szük­ség arra, hogy itt kétféle pincér legyen és ezen keresztül az alkalimazottak hiányt szen­vedjenek, hanem arra van szükség, hogy ez 72

Next

/
Oldalképek
Tartalom