Képviselőházi napló, 1935. VIII. kötet • 1936. május 19. - 1936. június 6.

Ülésnapok - 1935-141

Az országgyűlés képviselőházának 1 "* van Magyarországon, a vendéglátóipar és a borbély- és fodrászipar, ahol az alkalmazottak legnagyobb része jövedelmének, bevételeinek és megélhetésének lehetőségét a borravalóra építette fel. (Meskó Rudolf: Az egész borravalórendszer lehetetlenség!) Ennek a rendszernek a megváltoztatását már régen kívánták és külföldön több államban már régen megszüntették • ezt a borravaló-rendszert, itt nálunk azonban fenntartották és fenntartják még most is. Itt egy sajátságos rendszer alakult ki a borravalórendszer mellett. Vannak úgynevezett főpincérek, vannak kiszolgáló pincérek és van azután még konyhaszemélyzet, főzőszemélyzet, van újságárus, a különböző nagyobb helyiségekben trafikos és van kenyeres. Ebben a tekintetben az a sajátságos dolog tapasztalható, hogy mindegyik exisztenciája a borravalóra van felépítve. En elismerem és megállapítom azt, hogy Budapesten a Körúton egy közepes kávéház tulajdonosa fizet annyi adót, meg van terhelve annyi vagy több adóval, mint egy ezerholdas vidéki birtokos. Kétségtelenül el kell ismernem, hogy ezek a körúti és hasonló kávéházak nagy teherrel vannak megróva és ezeknél kétségtelenül kérlelhetetlenül behajtják az adót, mert hiszen ezeket mindennap megfenyegethetik azzal, hogy attól a kávéstól elveszik az italmérési jogot, ami pedig bevételeinek egyik forrása. A vendéglősöknél ugyanez a helyzet áll fenn. Igen ám, de itt is az a helyzet, hogy a borravaló -megszűnt, az árakat felemelték, ellenben az alkalmazottak között borzasztó viszony fejlődött ki, mert a főpincér számol, a pincér csak kiszolgál, a főpincér beszedi a számla összegét, aminek elosztása egészen különleges, egészen sajátságos módon történik. Mert — amint majd látni fogjuk — a helyzet az, hogy a főpincér elveszi a borravaló 40%-át, vagy egyes helyeken 60%-át; elszámolja a borravalót, ezt felosztják, a három főpincér kapja a 40%-ot, 12 pincér a 60%-ot. Memorandumukból majd látni fogjuk, milyen esetek adódnak elő. A tulajdonosok egyelőre drágítottak. A rendelet az alkalmazottak részére fix/fizetést nem állapított meg. Azelőtt alig volt fixfizetés ezekben a foglalkozási ágakban, .teljesen a borravalóra voltak felépítve ezek. Egy és más helyen az alkalmazottak kosztot is kaptak, de a kávéházakban, nagy éttermekben nem volt rendszer az, hogy ezeket a pincéreket rendesen ellássák. A százalék, amely most befolyik, nem igazságosan osztódik el. Tulajdonképpen a pincérek osztoznának meg a százalékon. A főnökök ebbe nem avatkoznak bele. Ha beavatkoznak, inkább a főpincérek javára avatkoznak bele. A főpincér ugyanis kauciót tesz le. A főpincér felelősséget vállal a leltári tárgyakért, sok kisebb kávéházban, vendéglőben maga a gazda is a főpinoértől függ, mert hiszen a főpincér 10.000 pengő, sőt némelykor nagyobb kauciót tesz le, ez a pénz forog, a kaució az az összeg, amellyel az üzletet folytatják. Mondom, némely helyen még a gazda is a főpincér tői függ. (Br. Vay Miklós: Miért adjunk a főpincérnek borravalót? — Györki Imre: Azért, mert elfogadja tőlünk a » pénzt! — Br. Vay Miklós: A főpincér felesleges.) A főpincérre tulajdonképpen nincs is szükség. Méltóztassanak megengedni, hogy az érdekelt alkalmazottak idevonatkozó megjegyzéseit ismertessem (olvassa): »Bevett szokás, hogy az üzlettulajdonosok arra hivatkoznak, hogy a főpincérnek azért kell aránytalanul többet keKÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ. VIIL 1. ülése 1936 június 5-én, pénteken, 527 resniök, mint a pincéreknek, mert a főpincéreknek óvadékuk van és a főpincérek az inventárért is felelősek. Az alkalmazottak ezeket a szempontokat semmiesetre sem méltányolhatják, mert nem kényszerítették a főpincéreket arra, hogy ők 10.000 meg 40.000 pengős óvadékokat adjanak le, de arra sem kényszerítették a pincérek a főpincéreket, hogy az inventárért felelősséget vállaljanak. Ha pedig az alkalmazottak megkérdezése nélkül adták le a magas óvadékokat és vállaltak felelősséget az inventárért, úgy viseljék ezeknek következményeit, illetve hátrányait is, éppen úgy, mint ahogy eddig viselték. A fogyasztóknak egyébként is semmi közük ahhoz, hogy a főpincér és a munkaadó között milyen szerződés van. De a miniszteri rendelet sem veszi figyelembe ezeket a magánjogi szerződéseket. így az alkalmazottak sem kötelesek ezeket tudomásul venni és jogos a pincéreknek az a követelésük, hogy •&

rr százalékot egyenlő arányban osszák fel a főpincérek és a pincérek között. A tulajdonosok állandóan azt hangoztatják, hogy a vendéglátóiparban a főpincérre szükség van. Meg kell tehát állapítani, hogy valóban van-e szükség rájuk és kinek van szüksége rájuk. Az alkalmazottaknak nincs szükségük a főpincérre, a fogyasztóknak sincs a főpincérre szükségük, miután a főpincér semmi egyebet nem tesz, mint bekaszírozza az összeget. Hogy egy példát említsünk: a százalék első két napján a Hangli-kioszkban 1200 pengőt tett ki az alkalmazottak részére fennmaradt százalék. Ennek 40%-át kapja a főpincér, vagyis 480 pengőt, és körülbelül 50 pincér kapja a fennmaradó 780 pengőt, tehát amíg a főpincér két nap alatt 480 pengőt keresett, addig a pincérek 12 pengőt kerestek naponta.« Ezen a nagy differencián, aránytalanságon feltétlenül segítenie kell. (Buchinger Manó: Mit ígért a munkáskérdésben a kormány!) Azt mondja tovább a memorandum (olvassa): »A rendelet végrehajtásának másik hibája az, hogy az alkalmazottakat elüti az ellenőrzés lehetőségétől. Nem tudni milyen okból, a tulajdonosok nem engedik meg, hogy- az alkalmazottak betekintsenek a bevételi ívbe, így az alkalmazottaknak akár tetszik, akár nem, meg kell elégedniök annyival, amennyit a bevételből a tulajdonos bizalmiférfija, a. főpincér nekik lead. Márpedig itt a fogyasztók által fizetett összegről van szó és az alkalmazottaknak a megillető részt meg kellene kapniok.« Itt azután szükségesnek tartom még megjegyezni, hogy a főpincérrendszerre nincs szükség. A főnökök, amint említettem, azért ragaszkodnak hozzá, ímert kauciójuk van. Említettem és megismétlem, hogy egy csomó kisebbfajta kávéház felhasználja ezeket az összegeket, ezeket a kauciókat. A főpincér adja a kauciót, ez a forgótőkéje a kiskávésnak. De erre normális viszonyok közt nincs szükség. Mert aki járt a külföldön, az látta, én például tudom, hogy Németországban, a weimari Németországban fizetést kaptak a pincérek, Ausztriában fixfizetést kapnak a pincérek, Svájcban alig van főpincér, az előkelő szállodákban sincs főpincér, hanem minden kiszolgáló pincér maga szedi be a pénzt is. Itt tehát adva van a rendszer. (Br. Vay Miklós: Ez a helyes!) Ez a leghelyesebb rendszer, maguk a, pincérek is ezt követelik. Nincs szükség arra, hogy itt kétféle pincér legyen és ezen keresztül az alkalimazottak hiányt szenvedjenek, hanem arra van szükség, hogy ez 72