Képviselőházi napló, 1935. VIII. kötet • 1936. május 19. - 1936. június 6.

Ülésnapok - 1935-141

Az országgyűlés képviselőházának ív sőt, ma már minden exporttal foglalkozó kereskedelmi szakma megalakul valami egyesületté vagy szindikátussá és azután választ magának egy elnököt, lehetőleg olyant, akinek azzal a bizonyos kereskedelmi ággal a világon eddig semmiféle összefüggése nem volt, de olyan, akinek módjában van azokat az ajtókat kinyitogatni, amelyek a mai komplikált gazdasági rendszer mellett diszponálnak ennek az exportnak lehetőségei és olyan feltételei felett, melyek ezt jövedelmezővé teszik. (Friedrich István: És kapnak-e fizetést, vagy nem?) Sőt ma odáig ment a dolog, hogy a kinyitandó ajtók a bezárt szobákon belül vannak és ott ajánlják az illető szindikátusnak az ajtónyitogatókat, akik a legalkalmasabbak volnának arra, hogy a nehézségeken segítsenek és ezeket az exportügyeket elintézzék. (Friedrich István: Ingyen nyitogatnak vagy sem? — Derültség.) Méltóztassék elhinni, végtelenül szomorú kép ez. Kendkívül szomorú, hogy amikor az ország egy nagy termelési ága, a kereskedelem és a kereskedelemnek azok az ágazatai, amelyek ma már rendkívüli nehézségek közepette űzik az export tevékenységét, ilyen eszközökhöz kénytelenek nyúlni, nem

1 avégből, hogy ^valamiféle illegális dolog történjék a minisztériumban, — hála Istennek, ezen a gyanún felette áll ^minden egyes hivatalos szervünk — hanem azért, hogy bejussanak azokba a szobákba, ahol ezt az önkényes imtervencionizmust intézik és ahol nem annyira a jóakarat vagy rosszakarat különbsége okozza azt, hogy lehet-e vagy nem lehet exportálni, hanem inkább ezeknek az ajtóknak megfelelő gyorsasággal való ki nem nyithatása jelenti az egész export-tevékenység meghiúsulását. (Friedrich István: Ingyen, nyitogatnak vagy nem? — Derültség.) Igen károsnak tartom ezt az egykézrendszert és ezt az erőszakos intervencionizmust az erport terén azért is, mert ez természetszerűleg!: alkalmat adott arra, hogy ezekbe az exportszervezetekbe, ezeknek majdnem rendszerűvé vált jövedelmeibe belekóstolitaissanak olyanokat is, akiknek járadékszerű jövedelmekkel való megjutalmazása politikai — pártpolitikai, vagy egy_éb politikai — célból kívánatosnak látszik. (Friedrich István: Â nyitogatókon kívül! — Derültség.) így kerülnek ezekbe a szindikátusokba, ezekbe a kiviteli szervezetekbe is azok az úgynevezett szövetkezetek, amelyek szövetkezeti cégér alatt működnek, amelyek azonban gazdaságpolitikai értelemben — bármely illetékes interpretációját vagy definícióját fogadjuk is el a szövetkezeti eszmének — nem tekinthetők szövetkezeteknek. (Mózes Sándor: Altruista intézeteknek sem!) Kuncz Ödön egyetemi tanár, aki a szövetkezetek központjának egyik fő-fő vezető je, ekként írja körül a határvonalat az igazi és az álszövetkezet között (olvassa): »Könnyű arra válaszolni, hogy mi a határ. Az igazi szövetkezetek sok taggal rendelkeznek,« — mondja — »viszont az álszövetkezeteknek nincsenek tagjaik.« '(Friedrich István: De van kinyitójuk! — Derültség.) Alkalmazzuk ezt a legnagyobb ilyen szövetkezetre, amelynek a legdöntőbb szerepet biztosították legújabban a kivitel terén: a Hangyára. A Hangya — (mint méltóztatnak tudni — néhány hónappal ezelőtt kiviteli szövetkezetet alakított, egyet-egyet imdnden egyes fontos termelési ágra, és a cégjegyzék bizonyítéka szerint ezek a szövetkezeí. ülése 1936 június 5-én, pénteken: 521 tek az érdekelt gazdaközönség viharos részvételével alakultak meg: mind a hét szövetkezetnek az alakuláskor van 12 tagja, (Zsindely Ferenc: De vannak a Hangyának!) A 12 tag közül heten azok, akiket igazgatóknak választanak aneg és ezenkívül van még Öt tag. A 98 üzletrészből, amelyet jegyeznek, 80 darabot jegyzett maga a Hangya. Hogy utólag jöjjenek a szövetkezeti tagok, az valóban szabályozva van: ezeknek az export-szövetkezeteknek 2 pengős üzletrész jegyzése alapján mindenki tagja lehet, de, hogy ezt a nagy összeget ne kelljen egyszerre realizálni, azért ez 10 havi 20 filléres részletekben fizethető- (Derültség a baloldalon. — Zsindely Ferenc: Nagyon helyes! Kár ezen nevetni! A kisember nem vehet részt nagy tőkével!) Az ilyen szövetkezeteket annak a hangulatnak, annak a bizalomnak kellene megteremtenie, amely a gazdaközönség részéről ebben az irányban megnyilvánul. Meglepetésemre azonban nem a Hangya, szövetkezetnek egyébként igen kiváló, kitűnő vezérigazgatója, Wünscher Frigyes, egy hetilap karácsonyi számában hosszú expektorációt tett közzé, amelyben keserűen panaszkodik arról, hogy a gazdák nincsenek bizalom/mai a Hangya iránt. Ezt írja (olvassa): »E téren azonban nagy nehézségeket okoz a bizalmatlanság. Külön probléma« — írja újból — »az önként vállalt feltétlen szállítási kötelezettség kérdése, melyet szintén a fennálló bizalmatlanságra való tekintettel jelenleg bevezetni nem lehet.« Tehát maga a Hangya, vezérigazgatója konstatálja, Ibogy a közönség bizalmatlan irányában. Azokból a jegyzésekből, r amelyek ezekre az exportszövetkezetekre történnek, valóban nem lehet megállapítani túlságos nagy bizalmat. Mi tehát az, — mi egyéb, mint a renteszerű jövedelemnek Önmaga részére való biztosításának^ óhaja —i ami ezt a nagy szövetkezetet arra indítja, arra kvalifikálta, hogy ebben az exporttevékenységben a kereskedelem rovására és kárára szerepeljen? (Bánó Iván: Áldás a vidéknek a Hangya!) Áldás a vidéknek, méltóztatik mondani, én azonban Matolcsy Mátyás tisztelt képviselőtársamnak az agrárpolitikai feladatokról szóló igen kitűnő munkájából fogok idézni, minthogy azt hiszem, semmiképpen sem tételezhető 'lel, hogy Matolcsy Mátyás a kisgazdákat háttérbe szorítja a kereskedők előnyére. Ö ezt írja (olvassa)? »Nemcsak a mozgékonyabb üzleti vezetés és a nagyobb választék miatt jár a falu népe szívesebben a kereskedőhöz, mint a Hangya szövetkezethez, hanem azért is, mert a kereskedő együtt él a néppel. A kereskedő családja valósáigios diplomáciai életet él. A család egy tagja minden népünnepélyen, minden temetésen résztvesz, ^ a szegények gondozására gondot és anyagi áldozatot fordít, úgyhogy vevőközönségét nem csak az üzleti érintkezés által, hanem azáltal is igyekszik magához kötni, hogy életfolyását a bolt ajtaján kívül is figyelemmel kíséri.« (Zsindely Ferenc: Ezzel nem nyilatkozik ellene!) Elfogulatlanabb tanura nem hivatkozhatom, mint Matolcsy Mátyás tisztelt képviselőtársamra, aki az ő nagy agrárpolitikai elgondolásában, amikor mint a szövetkezeti eszmének apostola ír egyébként, így nyilatkozik őszintén a falu életének megfigyelése alapján a Hangyáról. (Zsindely Ferenc: Nem a Hangyáról, hanem a kereskedelemről nyilatkozik. 71*