Képviselőházi napló, 1935. VIII. kötet • 1936. május 19. - 1936. június 6.

Ülésnapok - 1935-141

. Az országgyűlés képviselőházának IUI. ülése 1936 június 5-én, pénteken. — Bánó Iván: Mi másképpen látjuk! — vitéz Szalay László: A Hangya jó áruval és olcsó áruval rendelkezik!) Jó áruval és olcsó áruval. Erre is volna nem egészen a Hangyára, hanem ;a Köztisztviselők Fogyasztási Szövetkezetére idézetem, amennyiben a főváros közigazgatási bizottságának ülésén, ez év február 10-én Fábián Béla tisztelt képviselőtársam' hosszasabban szólt a Köztisztviselők Fogyasztási Szövetkezetéről, mondván, hogy azért részesül állami támogatásban, mert azt monaják, hogy ez olcsó beszerzési forrása a köztisztviselőknek; erre a mondatára Baróthy Pál király főügyész, a közigazgatási bizottság egyik tagja, közbeszólt, hogy nem olcsóbb, (vitéz Szalay László: Jobb, tehát olcsóbb!) Képviselőtársamnak lehet kitűnő benyomása ia Hangyáról és a Köztisztviselők Szövetkezetéről, de mégis úgy látszik, hogy vannak azokon kívül, akik a kereskedők érdekeit kép*viselik, olyan elfogulatlan egyének is, akik ellenkező véleményen vannak. Amikor a Hangya exportszövetkezeteket létesít és az üzletrészesek nem mások, mint a Hangya és maguk a tagok, akkor nekem úgy tűnik fel, hogy mégis azoknak van igazuk, akik nem hivatkoznak olyan nagyon ia Hangya és a többi szövetkezet népszerűségére, (vitéz Szalay László: Ha a Hangya nem volna, nagyobb lenne a drágaság!) Hivatkozhatom itt ifjabb Balogh István képviselőtársunkra, aki igazán nem olyan pártnak a tagja, amely túlságosan kereskedő-barát volna és nem olyan pártnak a tagja, amely mindenáron a kereskedelem érdekeit akarná képviselni, Ö előadta itt a Házban azt a panaszt, hogy a Hangya 64 fillérért vette kilogrammonkint a sertéseket a gazdáktól Debrecenben átmérette 84 fillérért egy húsüzemnek és végül a gazda a 90 fillért érő sertésért kilogrammonként 64—70 fillért kapott. Időm lejárván, befejezem a következőkkel. Ugyanezen az Omge. gyűlésen elfogadtak egy határozati javaslatot, amely úgy szólt, hogy hozzak át a szövetkezeitek ügyét a kereskedelmi minisztériumtól a földmíyelésügyi minisztériumhoz, azzal az indokolással, hogy a kereskedelemügyi minisztériumban nincs jó helyen a szövetkezetek ügye, niert a kereskedelemügyi miniszter szükségképpen a kereskedelem érdekeit kell hogy képviselje. (Ruppert Rezső: Ebben nagyon tévednek!) Megnyugtathatom az Omgét, hogy emiatt nyugodtan hagyhatják a szövetkezetek ügyét a kereskedelemügyi minisztériumban, amely a mai nehéz viszonyok között nem a kereskedők ügyét, hanem igenis a szövetkezetek ügyét képviseli ővelük szemben. Az intervencionizmusnak ezek a súlyos megnyilatkozásai azok, amelyek engem arra indítanak, hogy ne fogadjam el a tárca^ költségvetését. {Helyeslés a bal- 'és a szélső baloldalon.) Elnök: Szólása következik'? Szeder János jegyző: Petainek József! Petainek József: Mélyen t. Ház! Nagyon hálás és érdekes feladatot vállalnék magamra, ha Éber Antal t. képviselőtársam^ gondolatmenetéhez és eszmefuttatásához kívánnék kapcsolódni. Sajnos, azonban nem vállalhatom ezt a feladatot, mert időm szűkre szabottsága miatt nem tudnék különben foglalkozni egy olyan rendkívül érdekes és mindenkit érdeklő problémával, amelyet a vita folyamán több képviselőtársam szíves volt már érinteni. Képvisel őtársaiim/ a magyar király postáról beszélve, mind a legnagyobb elismerés hangján nyilatkoztak erről az intézményről és ha én erről az oldalról mégis a kritika szemüvegén keresztül nézem a posta problémáit, akkor teszem ezt azzal a célzattal, amelynek a Ház imánden tagját, a tárgyilagos ellenzéket is jellemeznie kell, nevezetesen azzal, hogy minden szép és komoly nemzeti értéket, ha lehet, még szebbé és imég tökéletesebbé igyekszik tenni. Mélyen t. Ház! Nemzetgazdászaink az ország út-, vasút- és egyéb közlekedési hálózatairól beszélve, mindig azzal a hasonlattal szoktak élni, hogy ezek a hálózatok a nemzet testének vóredényrendszerét alkotják, mert ezeken keresztül bonyolódik le a kereskedelem, a közlekedés, tehát a nemzet közgazdasági vérkeringése, élete. Én bátor vagyok ezt a hasonlatot továbbfejlesztve, megállapítani, hogy a posta viszont a nemzeti test idegrendszerét alkotja üzemeivel, a tulajdonképpeni postaszolgálattal, a telefonnal, rádióval, távirdával és hihetőleg a közel jövőben a távolbalátó üzemekkel, mert ezek az üzemek alkotják az idegszálakat, amelyek a magyar érzést, a magyar szót, a magyar gondolatot továbbítják az ország legeldugottabb kis faluiba, sőt nemcsak a sártengerek által elválasztott kisközségekbe és tanyákra, hanem a nemzeti testnek ez a szellemi idegrendszere a magyar érzést, a magyar tudást, a magyar dalt, a magyar szót átsugározza, átröpíti a csonka határokon túlra is, a tőlünk elszakított területeken magyar hír, magyar szó után vágyakozó rabmagyarok lelkébe. Igen t. Ház! Amikor a posta problémáival kívánok foglalkozni, nem a kérdés hálásabbik részét választom, nevezetesen nem az évek óta hangoztatott személyzeti sérelmeket és kívánságokat igyekezem itt tolmácsolni, hanem a mérnök-szakember tárgyilagosságával igyekezem általános költségvetési szempontból foglalkozni ezzel a kérdéssel és igyekezem végigmenni — természetesen röviden — a posta egyes üzemágain: a tulajdonképpeni postai szolgálaton, a távbeszélőn, távírón és rádión s érinteni kívánom egész röviden^ a jövő zenéjét, a távolbalátást is. (Dinnyés Lajos: A telefoncenzúrát!) Talán arra is ki fogok térni, ha az időm megengedi,^ Dinnyés képviselőtársam kedvéért. (Dinnyés Lajos: Csocsó bácsi hallgatja a telefont! — Derültség.) Ezek a problémák mind összefüggnek egy olyan kérdéssel, amely a jó szolgáltatás mellett a nagyközönséget elsősorban érdekli, a tarifa kérdésével, amelyet szintén röviden érinteni kívánok. Igen t. Ház! Ha az állami üzemek 413 millió pengős költségvetését nézzük és ott a deficites üzemek között hirtelen szemünkbe tűnik a postának közel 10 milliós üzemi feleslege, önkéntelenül is felvetődik az a kérdés, hogyan lehet ez? Az általános gazdasági leromlás nem érintette-e ugyanúgy a postai üzemet, mint a többi állami üzemeket, a postának változatlanul megmaradt az az óriási forgalma, amely ezt a szenzációsan szép üzleti eredményt biztosítja? Rácáfol rögtön erre a költői kérdésre maga a költségvetés, amely indokolásában 13 évre visszamenőleg közli a postának munkaegységekben kifejezett forgalmát, amelyből megálllapítható, hogy az 1929/30-as évek óta egészen az elmúlt évig 26%-kai esett a posta forgalma, csupán csak az idei évben állít be a költségvetés 20 millió munkaegység-szaporulatot, a várható forgalomjavulás címén. Ha ezzel szemben viszont a jövedéki felesleg alakulását