Képviselőházi napló, 1935. VIII. kötet • 1936. május 19. - 1936. június 6.

Ülésnapok - 1935-141

Az országgyűlés képviselőházának IUI. ülése 1936 június 5-én, pénteken. 519 a mai világgazdasági és világpolitikai helyzetben a teljes szabadság elve nem valósítható meg úgy, amint az az egész világ érdekében állana és vannak bizonyos korlátok, amelyekhez a mai viszonyok között a mi kormányunknak is annál is inkább alkalmazkodnia kell, mert egy kis ország gazdasági szervezete valóban nem szabhat egyedül törvényeket, de nekem az a meggyőződésem, hogy a mi kormányzatunk és elsősorban a kereskedelemügyi minisztérium az, amely ezen a szükségen messze túlmenőleg gyakorolja az intervencionizmust, ezen messze túlmenően avatkozik bele a gazdasági életbe. És miután a gazdasági szabadság fenntartása szerintem a kereskedelemnek és a kereskedőknek vitális érdeke, tehát azt mondhatnám, hogy az én impresszióm szerint a kereskedelemellenes és a kereskedő ellenes front egyik centrális pontja éppen az a minisztérium, amely a kereskedelmi minisztérium nevét viseli. Ennek az intervencionizmusnak egyik 'kiáltó jelét látom abban a politikában*, amely a gabona határidő üzletnek teljesen önkényesen való beszüntetésében nyilvánult meg. Erről én a kereskedelmi miniszter úrhoz intézett interpellációmban beszéltem és akkor a mélyen t. miniszter úr azt méltóztatott válaszolni, hogy úgylátszik, én a mezőgazdasági kérdésekben még kezdő vagyok, ez jutott kifejezésre az álláspontomban és ennek tulajdonítható az, hogy nem helyeslem azt, ami a gazdák érdekében történt, tudniillik a határidő üzlet betiltását. Azóta azonban olyanok részéről, akik a mezőgazdasági politika terén, ha nem is a kifejlés végső stádiumában vannak, de mégis haladóknak tekinthetők és nem olyan kezdőknek, mint én, nyilatkozatok történtek, éspedig az Omge. igazgatója, Mutschenbâcher Emil felsőházi tag részéről és gróf Somssich László részéről, aki az Omge. elnöke. Csak annak illusztrálására, hogy a haladók és a kezdők ezen a téren egy véleményen vannak, leszek bátor ezekből a nyilatkozatokból csak egy-két mondatot idézni. Azt írja Mutschenbacher Emil a Pesti Tőzsdében (olvassa)'? »Az a körülmény, hogy a gabonatőzsde határidő piacán a júniusi jegyzést nem engedték meg, befolyásolja az áralakulást azáltal, hogy a kötéseket nem lehetett prolongálni, a felmondásoknak árlanyhító következményük volt. A későbbi batáridők meg nem engedése beigazoltan hozzájárult az árak eséséhez.« (Klein Antal: Ez így is van!) Az Omge. május 29-én tartott igazgatóválasztmányi ülésén, annak jegyzőkönyve szerint a következő kijelentés történt (olvassa): »Gróf Somssich László elnök helyesli a felszólalók bírálatát, hogy a határidő üzlet időleges megszüntetését rosszalják és megállapítja, hogy mikor az Omge. a határidő üzlet időleges megszüntetését kifogásolta, azzal védekeztek, hogy a gazdák kívánták ezt. Megállapítja, hogy a gabqnahatáridő üzlet beszüntetése óriási károkat okozott a mezőgazdaságnak.« T. Ház! Gsak ezeket voltam bátor idézni annak dokumentálására, hogy talán mégsem én, a kezdő mezőgazda voltam oka annak, hogy azt az álláspontot fogaltam el, miszerint igenis káros volt a határidőüzlet beszüntetése, aminthogy minden ilyen beavatkozás a gazdasági életbe: káros és nem azt az eredményt biztosítja, amelyet a kormányintenció maga elé célul kitűzött. A gabonahatáridőüzlet jelentőségéről akkor interpellációm során voltam bátor egynéhány megjegyzést tenni, s voltam bátor egy pár idézettel szolgálni, hogy más országokban, ahol jelentékeny forgalmú gabonatőzsde van, mindenütt van gabonahatáridőüzlet is, és senkinek sem jut eszébe, azért, mert KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ. VIII. az árak egyszer neki nem tetsző módon emelkednek vagy csökkennek, mindjárt az egész gabonahatáridőüzletet beszüntetni. Hogy a gabonahatáridőüzletre milyen szükség van, ez kitűnik abból, hogy amióta a miniszter úr a határidőüzletet önkényesen beszüntette, egészen gazdasági szükségszerűséggel igenis folytatódik egy szabályszerű üzlet októberi búzában a tőzsdén, ezeket a jegyzéseket a lapok közlik, s ezt elfojtani nem lehet, annak ellenére, hogy terméiszetesen azok a gazdák, akik ebben a szerintem zugforgalomnak minősíthető forgalomban teljesítik eladásukat, sokkal kevesebb garanciával vannak ellátva, mint volnának a szabályos határidőüzlet folytán. (Ügy van! a baloldalon. — Klein Antal: 8—9 pengő az októberi búza! — Winchkler István kereskedelem- és közlekedésügyi miniszter: A differenciát követelheti a termelő! Darányi kollégám erre rámutatott büdzsébeszédében! Törvény van erre!) Törvényben van, kérem. En rendkívül csodálom, hogy a mélyen ti. kormány itt ezt a törvényt akarja a gazdák elé, mint példaképet állítani, (Winchkler t István kereskedelem- és közlekedésügyi miniszter: Nem példa; biztosíték a számukra!) pedig ha ezzel a törvénnyel élve mégis kötnének ilyen októberi búzában üzleteket, azzal a hátsó gondolattal, hogy ennek a törvénynek alapján meg fogják majd tagadni azok teljesítését, én ezt mala fidesnek nevezném. Nem hiszem, hogy magyar gazda, aki ad valamit a szavára, üzletet fog kötni, annak tudatában, hogy^ később, ha rossz lesz számára, megtagadja. (WinchklerIstván kereskedelem- és közlekedésügyi miniszter: Nem tagadhatja meg, hanem a differenciát követelheti!) Ez ugyanannyi, hogy megtagadhatja, nullifikálhatja az üzletet. Engedelmet ikérek, valaki teheti azt, hogy ha nincs határidőüzlet, akkor nem köt ilyen üzletet... (Winchkler István kereskedelem- és közlekedésügyi miniszter: Ne spekuláljanak a gazda bőrére!) Nem a gazda bőrére való spekulációról van szó, hanem a gazdának joga van spekulálni arra, hogy milyen ár fog októberben kialakulni. Ezt az egész világon minden országban teszik a mezőgazdák. Erre a spekulációra igenis szükségük van a gazdáknak (Winchkler István kereskedelem- és közlekedésügyi miniszter: Nem a gazda spekulál!) és szükségük van a malmoknak és a gabonakereskedőknek. Ez az, amit a legkárosabb intervencionizmusnak neveznek, hogy valamit, ami mindenütt van és mindenkor volt, a mélyen t. kormány a törvényhozás tudta és hozzájárulása nélkül, önkényesen, egyszerűen megszüntet, olyan örömére a mezőgazdáknak, mint amilyen az Omge.-ban nyilvánult meg. Már pedig az Omge. talán mégis csak rendelkezik annyi szaktudással, mint amennyi annak megítéléséhez kell, hogy ez az intézkedés helyes volt-e s a gazdák érdekében való volt-e. Még hozzá olyan testület részéről történt ez a megnyilatkozás, amely elvileg a fedezetlen gabonabatáridőüzlet ellensége volt. Mélyen t. Képviselőház! Ahogyan azonban ez az intervencionizmus a kereskedelemügyi minisztériumból indult ki, azonképpen melegágya az intervencionizmusnak a kereskedelemügyi minisztérium az »egykéz« elmélet felállításával és kidolgozásával egyaránt. Az első »egykéz«, ha jól emlékszem, az volt, amely abból a célból alakult, hogy Ausztriával szemben a műfabehozatalt bizitositsu-k, illetve legyen egy szerv, amely ezt a műfabehozatalt lebonyolítsa. Nekem akkor is az volt a szerény 71