Képviselőházi napló, 1935. VIII. kötet • 1936. május 19. - 1936. június 6.
Ülésnapok - 1935-141
518 Az országgyűlés képviselőházának ban nagyon jó lesz a termés, — körülbelül félmillió mázsa búzafeleslegre számítanak — máris kormányválság híre érkezik. Az ipari körök ugyanis azt követelik, hogy most már le kell szállítani a búza magas árát, viszont a kormány támogató hatalmas agrárpárt még ennek csak a gondolatára is tiltakozik és máris a kormányból való kilépéssel fenyeget. Ilyen körülmények között milyen módon tudjunk hatni a csehekre? Különösen, ha meggondoljuk, hogy Csehország főgabonaszállítójaként ajánlkozik két legbensőbb szövetségese, a kisantant két másik tagja: Románia és Jugoszlávia, amelyek természetesen velünk konkurrálni tudnak és a csehek által előnyben részesíttetnek, hiszen ma a politika dominál mindenben. Mezőgazdaságunk harmadik fontos piaca Németország. Az ottani gazdasági, vámpolitikai eljárások súlyos akadályokat jelentenek, és ha újabban kedvezőbb beviteli lehetőségeink vannak is, kénytelen vagyok azt mondani, hogy ez egyrészt politikum, másrészt pedig Németországnak ma még szüksége van ezekre az áruinkra, hogy meddig, azt nem tudjuk, de viszont azt állítani, hogy ne szállítsunk oda például fajállatokat, ez nagy tájékozatlanságra j mutat, mert azokat Németország máshonnan is j be tudja szerezni s akkor nem vásárol tőlünk még annyit sem, mint most. Arra a helytelen és felületes általánosításra, hogy kereskedelmi politikánkat agrárkivitelünk most is megsínyli, rácáfolnak a deviza- és behozatali korlátozások óta nálunk és a minket elsősorban érdeklő államokban az azóta eltelt időben szerzett gazdaságpolitikai tapasztalatok. E korlátozások évei alatt folyt a harc a kontingens kérdésében, küzdelmes és szakadatlan tárgyalások voltak és a magyar kereskedelempolitikának nagyon is tekintettel kellett lennie arra, hogy elsősorban a nyersanyagellátás érdekében nemes devizájú államokba szállítson, valamint olyan országokba, ahonnan mi rekompenzációk címén megkapjuk ezeket a nehezen beszerezhető nyersanyagokat, j Mindezeket természetesen meg kell gondol- [ nunk, de azt is, hogy például konjunkturális szállításaink voltak Olaszországba a háború ; miatt. Ez most elmúlt, de mivel a konjunk- , turális szállítások idején az árak felemelkedtek, ! elhanyagoltuk a másirányú exportot. i Ami Ausztriát illeti, itt különösen figye- ] lembe kell venni a már említett belső politikai ! faktorokat, valamint azt, hogy az idegenforgalom érdekében ott is az árnívó lenyomására tö- ! rekednek, viszont a gazdasági érdekeltség ezzel szembenál] és így ebben a harcban a mi gabonabetörésünk aligha fog sikerülni. ! Meggyőződésem szerint tehát a magyar ke- , reskedelempolitikát igazolták az idők esemé- i nyei. Meg kell jegyeznem még azt, hogy míg ipari téren az sgész világon sikerült több-kevesebb ágazatban bizonyos együttműködést megalakítani, addig ez agrártéren nem igen sikerült. Tudunk különféle világtrösztökről, szindikátusokról, petróleum-, kaucsuk-, vaskartelről, rézkartelről, ónpoolokról és egyebekről. Ezek szabályozni tudják a termelést és fogyasztást és egyúttal a nyereséget is biztosítják, de például ott vannak a búzaegyezmények, vagy akár a cukoregyezmény, pedig ezek igazán kötött szerződések voltak, mégis felborultak, nem tartották be őket. Hogy ennek mi az oka és hogy ez miért történt? Azért, mert az agrártermelés általában sokkal anarchisztikusabb és talán nehezebben ellenőrizhető. 1/P1. ülése 1936 június 5-én, pénteken. Meg kell még jegyeznem azt is, hogy. a kereskedelempolitikának érvényesítése manapság nagymértékben nem csupán politikai, hanem hatalmi faktor is. Vannak országok, amelyeknek van erejük ahhoz, hogy karddal vágjanak utat exportjuk számára és így szerezzék meg maguknak a nyersanyag-bázisokat és" a piacokat, így történt ez különben a világgazdasági és a világkereskedelmi fejlődés során mindig. Hiszen Anglia, amióta Cromwell óta fölényes hadiflottája uralja a tengereket, ennek segítségével szerezte meg mindenütt azt, ami neki kellett, mert a hajóágyúk lövedékei mindig reprezentálni tudták az angol imperializmust. Újabban, korunkban is láthattuk, hogy Japán erősen megszervezett hadierejével betört Mandzsúriába, óriási nyersanyagterületet ;és 30 milliós piacot biztosított magának. Azóta már Eszak-Kínát is érdekszférájába vonta és (hiába csikorgatja a fogát a távollévő Amerika és a még távolabb lévő Anglia is, nem tudnak ellene tenni, ímert Japán ott yan közel és acélkörmeit rajta tartja Kína északi részein. Vagy felhozhatom például napjainkban Olaszország esetét is. Itáliának az igazságtalan nyersanyagelosztás következtében valóban ki kellett valamerre törnie és rá is tette kezét Abesszíniára, tehát megszerzett ott magának egy tízmilliós területet, amelynek természeti kincsei imég kiaknázatlanok és ahol talán letelepülésre alkalmas vidékek is lesznek, vagyis tehát Abesszíniában is nyersanyag-bázisokat és piacot szerzett magának éppúgy, mint a kifejlesztett Tripoliszban is. Amikor azonban terjes elismeréssel adózom kereskedelmi politikánknak, meg kell említenem» hogy a ikereskedelemből és általában az ország termeléséből keletkezett r jövedelem gazdasági elosztása nagyon sok kívánnivalót hogy maga után. A bankokrácia és annak alvállalatai, elsősorban is a kartelek túlsók hasznot vágnak zsebre, amit r többé-kevésbbé elvonnak a dolgozó magyar társadalomtólAmi a szövetkezeteket illeti, habár általában híve, vagyok a szövetkezeti rendszernek, meg kell őszintén mondanom, hogy a vezetőknek meg kellene elégedniök talán kevesebb jövedelemmel és különösen olyan embereket is kellene ott alkalmazni, akik a szövetkezetek terjedése következtében vesztették el a kenyerüket. Ez talán igazságos volna, és elsősorban is arról van szó, hogy ott szak embereket alkalmazzanak. (Horváth Zoltán: Önsegélyezésre vannak!) Ezt van szerencsém a kereskedelmi kormányzat figyelmébe ajánlani. Minthogy teljes bizalommal vagyok a kormány és különösen a kereskedelemügyi 'miniszter úr működése iránt, a tárca költségvetését elfogadom. (Helyeslés jobbfelől és a középen.) Elnök: Szólásra következik 1 ? Vásárhelyi Sándor jegyző: Éber Antal! Elnök: Éber Antal képviselő urat illeti a «zu. -, Éber Antal: T. Képviselőház! Nagyon sajnálom, hogy nem vagyok abban a helyzetben, hogy elfogadhassam a kereskedelemügyi tárca költségvetését. Ebben főleg az vezet, hogy annak az intervencionizmusnak, annak az állami gazdálkodásnak, annak az állam mindenbe való beavatkozásának, amelyet én egész gazdasági életünk szempontjából rendkívül károsnak tartok, egyik főcentrumát látom a kereskedelemügyi minisztériumban. (Ügy van! balfelől.) Természetes, t. Ház, én is tudom azt, hogy
