Képviselőházi napló, 1935. VIII. kötet • 1936. május 19. - 1936. június 6.

Ülésnapok - 1935-141

512 Az országgyűlés képviselőházának nagykereskedők haszonszázalékának hozzászámításával tud hozzájutni s így kétségtelenül drágábban kapja az árut. A vidéki kereskedelem megfelelő részesítése kétségtelenül előnyére válnék a vidéki kereskedelemnek. Természetes, hogy a fővárosi kereskedelem ez ellen minden erejét latba veti, pedig, azt hiszem, ma már a vidéken is vannak híres és tőkeerős kereskedők, akikre ezt minden további nélkül, közvetlenül rá lehetne bízni. A magyar államvasutakról is szeretnék pár szót szólni. (Halljuk! Halljuk!) A magyar ál; lamvasutak kiválóságát, azt hiszem, mindenki elismeri. Az, aki sokat utazik külföldön, összehasonlítást tud tenni a külföldi vasutak és a magyar államvasutak között és megállapíthatja, hogy egy jottányival sem vagyunk a külföldi vasutak mögött, (Kun Béla: Sőt!) sőt sok tekintetben a külfödi vasutak előtt vagyunk. Különösen feltűnhetik mndenkinek az az óriási fegyelem, rend és tisztaság, amely a magyar államvasutaknál az egész vonalon honol, a személyzet udvarias, fegyelmezett magatartási! ; a vasúti kocsik tisztasága, a menetrendszerű pontos közlekedés mutatja azt az igyekezetet, hogy az államvasút az utazóközönséget és a kereskedelmet mindenben ki akarja szolgálni. Ha a személyforgalomban itt-ott még hiányosságok vannak, ez kétségtelenül csak a gazdasági helyj zetnek és annak az anyagi helyzetnek tudható be, amellyel a magyar államvasút küzd. Azt hiszem, az egész Ház egyetért velem, amikor azt mondom, hogy a magyar államvasút elnökigazgatójának és munkatársainak és a magyar államvasút egész személyzetének csak szívből gratulálhatunk, örömünket és legnagyobb elismerésünket fejezhetjük ki működésük felett (Ügy van! a jobboldalon.) és csak arra kérjük a magyar államvasutat, hogy éppen úgy, mint eddig, továbbra is ezzel a vasfegyelemmel, ezzel a mintaszerű magatartással dolgozzék tovább. (Az elnöki széket vitéz Bobory György foglalja el.) Ha egy pár észrevételt felemlítek, ezt nem azért teszem, hogy hátrányként hozzam fel, inkább azért, hogy rámutassak ezekre a hibákra, amelyeknek kijavítására a magyar államvasút igzgatósága és a kereskedelmi kormány egészen bizonyosan meg: fogja találni az utat és a módot és ezzel is szolgáljuk az ügyet. Elsősorban általános panasz, hogy az éjjeli személyvonatok világítása kritikán aluli. (Farkas István: Na tessék!) Nagyon sokan vannak, akik nem tudnak vonaton aludni és olyan a világítás, hogy képtelenség olvasni. Nagyon jól tudom, hogy ez összefügg azzal, hogy régi, rossz kocsik mennek a személyvonatokkal és ezeknek világítóberendezése rossz, de ezen a helyzeten iparkodni kell fokozatosan javítani. (Mózes Sándor: Ki kell azokat mustrálni és új munkaalkalmakat teremteni! — Winchkler István kereskedelem- és közlekedésügyi miniszter: Adjatok pénzt rá!) A másik dolog, amire rá szeretnék mutatni^ az, hogy a budapest—szegedi vonalon a délután közlekedő és a délutáni gyorsvonatot pótló sínautobusz, hála Istennek, a fokozódó forgalom következtében állandóan tömve van. Emiatt folytonos bajok vannak, igen sok utas lemarad. Az én nézetem az, hogy ha talán •eleinte nem is fog egy nagyobb sínautobusz, egy nagyobb motorosvonat mindig teljesen megtelni, azért mégis az állam vasútnak már most meg kell kezdenie egy nagyobb kocsi jáIhl. ülése 1936 június 5-en, pénteken. ratását, mert nem lehetséges, hogy utasok lemaradjanak a magyar államvasút egyik vonatáról azért, mert azon nincs hely. Meg akarom itt említeni a magyar államvasutak tarifapolitikájával szemben a Tisza— Maros szögének egy kérelmét. A magyar áilamvasútnak az Ő monopolisztikus jellegénél fogva nemcsak módjában áll, hanem szerény nézetem szerint kötelessége is az ország területén a távolság okozta gazdasági hátrányokat 'egy egészséges tarifapolitikával kiegyenlíteni és kiküszöbölni azt a helyzetet, hogy egyes vidékek, mint például éppen a Tisza és a Maros szöge, amely helyzeténél fogva az ország termelőcentrumaitól távol esik, nagy gazdasági hátrányt szenvedjenek. A Szeged környékén levő iparvállalatok például a vasúti tarifa szempontjából igen kedvezőtlenül fekszenek, mert a nagy anyagcentrumoktól, mint a szén, a vas és fa tömegcikkek termelőhelyeitől olyan messze vannak, hogy ezeknek a cikkeknek tarifája, amely mellett Szegedre leérkeznek, lényegesen megdrágítja az ipari termékeket és így ezek a vállalatok képtelenek a többi iparvállalatokkal konkurrálni. Ugyanígy áll a helyzet a mezőgazdasági cikkeknél. A Szegedről nyugatra, vagy északra menő mezőgazdasági cikkek sokkal drágábbak kell hogy legyenek, mert a költségekhez hozzájárul egy nagy fuvartöbblet. Csak kuriózumképpen említem meg, hogy például Szegedre egy métermázsa szén szállítási költsége sokkal több, mint a szénnek a termelőhelyen való vételára. A Tisza—Maros szögének az volna az óhaja, hogy a magyar államvasutak kísérelje meg azt, hogy ezen a helyzeten könnyítsen és pedig talán elsősorban éppen a legszükségesebb termelőcikk, a szén révén, azáltal, hogy mivel a szén a legnagyobb mennyiségben Budapestre szállíttatik, a Budapestre irányuló szénnek csak egy fillérrel emelje métermázsánkint a fuvardíját. így el lehet érni azt, hogy Szegeden egy métermázsa szén fuvardíja 14—15 fillérrel olcsóbbá tétetik s ezáltal a szegedi és a Tisza—Maros szögében lévő iparvállalatok óriási segítséghez jutnak. Végül a rádióról szeretnék néhány szót szólni. Nem vállalkozom arra a hálátlan feladatra, hogy a rádió programmját bíráljam, mert tisztában vagyok azzal, hogy sohasem fog ia rádió olyan prograimmot adni, amely mindenkit kielégítene. (Ügy van! Ügy van!) Ez tiszta dolog. De nézetem szerint 'a rádióinak nemcsak az a hivatása, hogy szórakoztasson, hanem a rádiónak iaz is hivatása, thogy iaz egész világ előtt hirdesse és mutassa Magyarország kultúrnívóját. Ha meg méltóztatnak nézni a külföldi államok rádióprogramimját, akkor meg méltóztatnak látni, hogy azok nemcsak arról az állomásról közvetítenek programmot, ahol a rádió-leadóállomás van, hanem az ország minden részéről és ezzel megmutatják, — például Németországban ~ hogy «a legkisebb városokban is milyen magas nívón áll akár a zene, akár pedig a közgazdasági élet — lamikor például iparvállalatokból közvetítenek. Szeretném, ha a magyar rádió nagyobb súlyt helyezne erre és több megértést tanúsítana a vidéki közvetítések ügye iránt. Ismét csak kuriózumaiképpen említem meg, hogy Szeged városának van egy igen magas nívón álló filharmonikus zenekara, A múltban ia rádióhoz fordulltunk, hogy ennek a filbarmónikus zenekarnak együk vasárnap délelőtti hangversenyét közvetítse. Ezt a (hang-