Képviselőházi napló, 1935. VIII. kötet • 1936. május 19. - 1936. június 6.

Ülésnapok - 1935-141

Az országgyűlés képviselőházának 1 rendelkezett a vasút. (Friedrich István: Még a potya jegyek is megszűntek! — Derültség. — Gr. Festetics Domonkos: Neked is van! — Derültség.) Nálunk csak a kedvezményes jegyekkel ellátott 40.000 ember utazik vidáman, (Felkiáltások half elöl: A szakácsnők és szobalányok!) de a budapesti közönség rettenetes nyomorúságában ezentúl magasabb árat lesz kénytelen fizetni azért, hogy ezt a lassú közlekedést, amit a budapesti Beszkárt közlekedése jelent, (Igaz! Ügy van! — Felkiáltások balfelől: Botrány!) élvezhesse a különböző közutakon. T. Ház! A kereskedelemügyi miniszter úrnak csak annyit kívánok még mondani e tárca költségvetése kapcsán, hogy volt egyszer egv kereskedelemügyi miniszterünk, aki itt ebben a

( teremben azt mondotta, hogy ő nem ellensége a kereskedelemnek. (Friedrich István: Az én miniszterem volt! — Derültség.) Én azt szeretném és a kereskedelem is azt kívánja, hogy legyen egyszer egy olyan kereskedelemügyi miniszterünk, aki nemcsak mondja, hanem cselekedeteiben is kimutatja, hogy barátja a kereskedelemnek. A kereskedelem szeretné ezt hinni, de eddig, sajnos, ezt nem láthatta. Például az Országos Magyar Kereskedelmi Egyesület közgyűlésén vagy a füszerkereskedők nagygyűlésén, ahol minden kereskedelmi érdekképviselet képviseltette magát és ahol képviseltette magát a miniszterelnökség, a földmívelésügyi minisztérium és a pénzügyminisztérium is, csodálatos módon éppen a kereskedelemügyi minisztérium nem képviseltette magát egy esetben sem, (Rátz Kálmán: Ennek meg yolt az oka!) holott a kereskede lemügyi miniszter úrnak szerintem nemcsak a képviseletéről kellene gondoskodnia, hanem mindenütt ott kellene lennie, — legalább lelkileg — ahol a kereskedők érdekeiről van szó. (Gr, Festetics Domonkos: Ott is van!) Ott kellene lennie, mint a kereskedelem igaz barátjának, segítőjének, mint olyan valakinek, aki nemcsak a szövetkezetek miniszterének vallja magát büszkén, hanem szégyenkezve vallhatná magát, — mert a magyar kereskedelem ma már, sajnos, nem olyan büszke, mint egykoron, amikor Európaszerte hírt, nevet és dicsőséget szerzett a magyar névnek — mondom, szégyenkezve vallhatná magát egyúttal a magyar kereskedők miniszterének is. Mivel a kereskedelemügyi kormányzat iránt bizalmatlansággal viseltetem, a kereskedelemügyi tárca költségvetését nem fogadom el. (Élénk helyeslés balfelől.) Elnök: Szólásra következik Pinezich István képviselő úr! Pinezich István: T. Ház! Amit előttem szólott igen t. képviselőtársam a kereskedelmi alkalmazottak szociális helyzetének javítását illetőleg elmondott, azt a magam részéről el tudom fogadni. Kételyeim csak a tekintetben vannak, vájjon éppen a kiskereskedelem kibírná-e az alkalmazottakra nézve megállapítandó 40 órás hetet. Szerintem ez nagyon kétséges. T. Ház! Az iparügyek kiválása után a kereskedelem- és közlekedésügyi minisztériumnak első önálló költségvetését tekintve, azt hiszem, mindnyájunkat elsősorban az érdekel, vájjon az adminisztrációs és rendes fenntartási költségek nem haladják-e meg azokat a mértékeket, amelyeknek szem előtt tartásával az országgyűlés az 1935:

VIL tcikket megszavazta. A két minisztérium költségvetését összehasonlítva, azt látjuk, hogy e tekintetben nyugodtak t. ülése 1936 június 5-én, pénteken. 505 lehetünk, ezek a költségek nem emelkedtek. Ami emelkedés a kiadásoknál van, azt mind a két minisztériumnál a fejlesztés és a beruházások okozzák. A két minisztériumnak külön-külon is egyenként olyan nagy ügy- és feladatköre maradt, —• különösen ha tekintjük még a két minisztérium gazdag munkaprogrammját és most rnár az egyévi tapasztalatokat is — hogy szerintem meg lehet állapítani és megvan a bizonyíték arra, hogy a két minisztérium szétválasztására igenis szükség volt és ezek a minisztériumok külön szervezetben sokkal jobban tudnak megfelelni a kor igényeinek és követelményeinek, a rájuk bizott ügyköröket és ágazatokat sokkal intenzívebben tudják ellátni. A kereskedelemügyi miniszter úr igen természetesen az adott gazdasági és pénzügyi viszonyokra való tekintettel takarékosan kellett, hogy összeállítsa ezt a költségvetést. Nagyon fájlalom, hogy ez így van és sokkal jobban szeretném, ha abban a helyzetben volnánk, hogy a kereskedelemügyi miniszter úr rendelkezésére nagyobb hiteleket tudnánk bocsátani, úgyhogy a tervbe vett beruházásoknál sokkal nagyobb beruházásokat tudna végeztetni, több közmunkát tudna végrehajtatni és egyáltalában a rábízott ügykörben sokkal ütemesebb fejlesztést tudna keresztülvinni. T. Képviselőház! A kereskedelemügyi minisztériumnak természetszerűen egyik főgondja a mai viszonyok között a kereskedelmi politikának az intézése. Ezen a téren a minisztériumnak óriási nehézségekkel kell megküzdenie és ha tárgyilagosak akarunk lenni, amikor a kereskedelemügyi minisztérium tevékenységét bíráljuk, akkor ezeket a nehézségeket figyelembe keli vennünk, mert e nélkül tárgyilagos kritikát nem lehet mondani. Mindnyájan tudjuk, hogy a kereskedelmi politika terén nemzetközileg megállapodott elvek ma nem uralkodnak, mindnyájan tudjuk, hogy szerves világgazdaság tulajdonképpen nincs és így az egyes országok magukra vannak hagyatva, minden egyes ország igyekszik a maga különös szempontjai és különleges viszonyai szerint a külkereskedelmi kapcsolatokat kialakítani. Ezeknek az ügyeknek az intézésénél közös vonásként dominál mindenfelé az önellátás; minden ország arra törekszik, hogy belső piacait minél jobban megvédje, viszont minél többet akar kivinni. A bajt és a nehézségeket méginkább fokozza az, hogy a gazdasági szempontokat mindenütt — és különösen nálunk a bennünket körülvevő kisantantbeli országok részéről — kontra kari rozzák a politikai elgondolások. Ma hosszú időre szóló általános, minden kérdést felölelő kereskedelmi szerződésekről nem lehet szó. Ez a típus ma megszűnt. Ezekkel a körülményekkel, adottságokkal és tényekkel a mi kereskedelmi minisztériumunknak és politikánknak is számolnia kellNekünk alkalmazkodnunk kell a világgazdasághoz, amelynek csak függvényei vagyunkmi semmiféle irányban kezdeményezőleg nem léphetünk fel. Ha tekintjük mindezeket a nehézségeket akkor meg kell állapítanunk és el kell ismernünk, hogy kereskedelmi politikánk e nehézségek ellenére igenis több sikerre mutathat rá. Az előadó úr többek között már mondotta, íiogy egyik legnagyobb és tényleg legérdemlegesebb sikere kereskedelempolitikánknak, hogy a legközelebbi múltban sikerült kereskedelmi mérlegünk aktivitását biztosítania. Ugyancsak a kereskedelempolitika javára lehet írni azt, hogy ma már Európa legtöbb országával sike69*