Képviselőházi napló, 1935. VIII. kötet • 1936. május 19. - 1936. június 6.
Ülésnapok - 1935-141
504 Az országgyűlés képviselőházának . sitásának megszüntetését, az áruházi adó kér- I désének rendezését, a részvénytársaságoknak a forgalom után való megadóztatását, amit interpellációmban már voltam bátor egyízben kérni a pénzügyminiszter úrtól, és végül várja a magánalkalmazottak jogviszonyának rendezését, amiről előzőleg bátor voltam szólni. Az áruházi versennyel kapcsolatban legyen szabad megjegyeznem, hogy az áruházak kérdésében mind ez a kormány, mind az előző kormányok évek óta ígérik már, hogy az áruházi rendelettel ezt a kérdést véglegesen szabályozni fogják. Három éve kapjuk az ígéreteket és legutóbb az ipari novella bizottsági tárgyalásánál mondotta a jelenlegi kereskedelemügyi miniszter úr, hogy ez a rendelet meg fog jelenni és az áruházak kérdése szabályozva lesz. Ennek a rendeletnek kellene eltiltania új áruházak létesítését és ennek a rendeletnek kellene szabályoznia a gyári fióklerakatok versenyét is. Ausztriában, Németországban, Svájcban három évvel ezelőtt egyetlen tollvonással intézték el ezeket a kérdéseket a kisexisztenciák érdekében. Most úgy hírlik, hogy állítólag a Hangya új áruházat akar építeni a Rákócziúton, (Winchkler István kereskedelem- és közlekedésügyi miniszter: Nem!) úgy hírlik, hogy egy másik új áruház készül a Berlini-téren. Nagyon kérem a miniszter urat, ne várja meg, amíg ezek az áruházak is felépülnek és megnyílnak, hanem már előzőleg minél gyorsabban szabályozza az áruházi kérdést a kis detailkereskedelem javára és érdekében. (Drózdy Győző: Mi van a liberalizmussal? Szabadverseny van!) Én mindig a gyengébbek érdekében való beavatkozás álláspontján állok és sohasem voltam az abszolút szabadverseny híve. Tessék ezt azoknak mondani, akik más álláspontot foglalnak el. (Drózdy Győző: Liberalizmus! — Br. Vay Miklós: A fogyasztókat védjék! — Dinnyés Lajos: Kiket? A Corvint, a nagyáruházakat? — Elnök csenget. — Br. Vay Miklós: Azokat, akik ott vesznek!) Elnök: Kérem Dinnyés és Vay képviselő urakat, méltóztassanak csendben maradni. Vázsonyi János: Az áruházi és a szövetkezeti versenyt a vidéki kiskereskedő is megsínyli, nemcsak a fővárosi. És ha — ahogyan hírlik — a szerzett jogok respektálásával óhajtja a miniszter úr a rendeletét kiadni, akkor arra kérem, hogy necsak a nagyvállalatokkal és szövetkezetekkel szemben, hanem a kiskereskedelemmel és a kisiparral szemben is mindenkor gyakorolja ugyanezt a szentimentalizmust. Az áruházi adó kérdésében a különbözeti adó szempontjából nem kívánok bővebb fejtegetésekbe bocsátkozni. Ezen a területen az a kérelmem, méltóztassék Éber Antal képviselőtársunk már több ízben előterjesztett javaslatai szerint ezt a kérdést szabályozni és megoldani. (Dinnyés Lajos: A Divatcsarnok szalámit árul!) A gyári fióklerakatok kérdésében legyen szabad a következőket megjegyeznem. A gyárak, amikor detailban árusítanak, (Dulin Jenő: Áruházban csirkét árulnak! — Friedrich István: A Párisi Áruház a tetőn eleven csirkét árul! Az Andrássy-úton!) a ^kiskereskedelmet exiszteneiájában támadják meg. Egyenlőtlen és kibírhatatlan verseny ez % A nagyipar adókedvezményt és horribilis vámkedvezményt, vámvédelmet élvez, a kiskereskedelem ném tud ezzel konkurrálni. Ha a gyárak detailárusítása be nem tiltható, elhl. ülése 1936 június 5-én, pénteken, tiltandók lennének ezek az üzemek idegen gyártmányú áruk árusításától. Adó szempontjából a gyári lerakatok áruházaknak volnának tekintendők. Erre nézve is törvényes intézkedés volna szükséges. T. Ház! Méltóztassanak megengedni, hogy a rendelkezésemre álló néhány perc alatt még egy kérdést tegyek szóvá a kereskedelem kérdésével kapcsolatban és ez a tisztességtelen versenyről szóló törvény kérdése, amelynek területén e törvény módosítását kérem a miniszter úrtól. A jelenlegi törvények alapján ugyanis perek lavinája indult meg különböző érdekképviseletek között, főleg egyes embereknek, egyes egyéneknek külön üzletét képezi a pereknek ez a lavinája, ami olyan abúzusokra vezet, hogy ez feltétlenül megszüntetendő. A gyógyszerészek a drogistákat, a drogisták a fűszereseket és a festékkereskedőket perlik. (Friedrich István: 800 pert indítottak! Mennyi ügyvédi költség!) Ezek a perek végeredményben egyeseknek külön gyárüzemi üzletét képezik, amit feltétlenül meg kell szüntetni. (Gr. Festetics Domonkofe: Ez igaz! Nagyon helyes!) A nyomorúság verekszik ezen a területen, mert rosszul megy a patikusnak,^ a drogistának, a festékkereskedőnek és a fűszeresnek egyaránt. A nyomorúság verekszik és veszekszik néhány filléren, amiért is ezek a kérdések feltétlenül rendezendők és ha valahol szükség van interven- \ cionizmusra, itt igazán szükség van ennek megakadályozására, nehogy a kisemberek beugratások folytán tönkretegyék egymást. (Gr. Festetics Domonkos: Ügy van!) T. Ház! Legyen szabad az üzemekkel kapcsolatban még egy kérdésre kitérnem és ez a telefon kérdése. Bár a posta iránt általános elismeréssel viseltetem, a telefon kérdését és a telefon drágaságát újból szóvá kell tennem. (Dinnyés Lajos: Figyeltetik a telefont! — Gr. Festetics Domonkois: Tévedés! Nem vagyunk kíváncsiak arra, hogy mit beszélnek!) Az elmúlt képviselőházi ciklus alatt körülbelül 25 ízben voltam bátor szóvátenni a telefon drágaságának kérdését. Most nem kívánok bővebben foglalkozni ezzel a kérdéssel, de nem is tudok, mert erre nincs már időm, csak azt kérem a kereskedelemügyi miniszter úrtól, hogy legyen kegyes és vegye figyelembe a külföldi államok tanulságait, vegye figyelembe azt, hogy ahol a telefon alapdíját, a telefon tarifáját leszállították, ott sokkal nagyobb volt a telefon forgalma és sokkal nagyobb a bevétele. (Surgóth Gyula: Ügy van! — Gr. Festetics Domonkos: Látjuk Ausztriában!) Ez így van Ausztriában, Angliában és mindenütt, ahol ez megtörtént. {Zaj. — Sándor István: Tanultak Baross Gábortól!) Ezt a példát méltóztassanak tehát követni. Az elmúlt ciklusban ezt 25 ízben voltam bátor kérni és most bejelentem, hogy ősztől kezdve mindaddig ismét és ismét szóvá fogom ezt a kérdést tenni, amíg a kereskedelemügyi miniszter urat erről meggyőzni nem tudom. Ugyanezzel a kérdéssel függnek össze általában közüzemi politikánk kérdései, így például a budapesti villamosvasút tarifájának megdrágítása. Méltóztassanak elolvasni a mai lapokat, azokból meg méltóztatnak látni, hogy például Dániában azért szállították le a villamosvasút tarifáját, mert a vasútüzem deficites volt és egy esztendőn belül annyira emelkedett a villamosvasút forgalma, hogy nemcsak a deficit szűnt meg, hanem még felesleggel is