Képviselőházi napló, 1935. VIII. kötet • 1936. május 19. - 1936. június 6.

Ülésnapok - 1935-140

492 Az országgyűlés képviselőházának 1U miniszter úr figyelmét felhívnom a Hender-féle szövőgyárban uralkodó állapotokra. Legyen szabad arra kérnem, méltóztassék intézkedni abban a tekintetben, hogy ha a munkásokat halál esetére biztosítják a gyárak, akkor ezeket a díjakat ne a gyárak vonják le, mert igen gyakran előfordul, hogy ha munkanélküli lesz az a munkás, ebben az esetben elveszíti befizetett munkadíját. Ugyanez áll a sport- és dalkörökre is, — sajnálom, hogy nincsenek itt szociáldemokrata képviselőtársaim. Végezetül kérem, méltóztassék vizsgálatot indítani a gazdaadósságok rendezésével kapcsolatban,. Egy érdekes fenyegetést hallottunk a Hofherr-Schrantz-gyár részéről. (Felkiáltások a középen: Nem áll!) De áll az, hogy egy csomó munkást elbocsátottak! (Bornemisza Gábor iparügyi miniszter: Most munkával el vannak látva! Nagyobb a munkáslétszám, mint félévvel ezelőtt!) Akkor, amikor a fenyegetés megtörtént, utána elbocsátották őket, tehát ez is áll. (Zaj.) Fontos tehát, hogy a különféle törvények elgáncsolása érdekében ne történjenek fenyegetések. Legutolsó kérésem az ipar felügy élők státusrendezésére vonatkozik. Kötelességem volt ezt megemlíteni annál is inkább, mert hiszen az Országos Gőzkazán vizsgáló Egyesületet egészen ügyesen fel lehetne oszlatni. Azok ugyanis, akik a 25—30.000 pengő gőzkazánvizsgálati díjat összeszedik és azt nem juttatják az állam kasszájába, nem érdemlik meg azt, hogy ez a vizsgáló bizottság vagy egyesület fennmaradjon. Ezekből a gőzkazánvizsgálati díjakból meg volna oldható az iparfelügyelők státusrendezése, ami mindössze 35.000 pengőbe kerül. Nagyon sajnálom, hogy — bármennyire szimpatikus nekem az iparügyi tárca — a tárca költségvetését pártállásomnál fogva nem fogadhatom el. Elnök: Szólásra következik Gaál Olivér képviselő úr! Gaal Olivér: T. Képviselőház! Teljesen tisztában vagyok a miniszter úr feltétlen jóhiszeműségével és. megtett ígéreteinek a jóhiszeműségével is, amelyek arra engednek következtetni, hogy a nagyiparral szemben és az előadó úr előadásával szemben is talán mégis akad majd Magyarországon egy miniszter, aki a nagyipari kérdésekbe bele fog nyúlni és végre nem a nagyiparnak fog igazat adni, (Gr. Festetics Domonkos: Ezt már hallottuk!) — nem kérdeztem a képviselő urat — hanem szociális szempontokból fogja az ipar kérdéseit is kezelni, nemcsak a nagyipari érdekeket szolgálva fog törvényjavaslatokat a Ház elé terjeszteni, hanem szociális szempontból az általános ipari érdekeket, tehát a kisipari érdekeket is szolgálva és a fogyasztók érdekeit is szem előtt tartva intézkedik. Tekintettel az idő rövidségére, engedje meg a t. Ház, hogy bővebben ne foglalkozzam az iparügyi tárca kérdéseivel és csak egy-két adattal foglalkozzam, amelyek éppen a nagyipar által inaugurált ipari politika megvilágítását szolgálják. Vonatkozik ez t. i. a vámvédelemre és általában ezzel kapcsolatosan a nagyipari politikára. Ezt a példát a

( gumicikkek eladásáról, illetve gyártásáról veszem, amelyre vonatkozó adataim hitelesek és ezekhez az adatokhoz szó hozzá nem férhet már csak azért sem, mert ezeket olyan helyről szereztem be, amely biztosítékot nyújt '. ülése 19S6 június U-én, csütörtökön. arra, hogy ezek az adatok feltétlenül helyt is állanak. (Halljuk! Halljuk!) T. Ház! Magyarország szükséglete gumicikkekben évente mintegy 18—20 millió pengőt tesz ki, ebből külöldről alig hozunk be 2 millió pengő értékű árut. Megjegyzendő itt azonban az, hogy néhány évvel ezelőtt ezekből a cikkekből a behozatal még 6—8 millió pengőt tett ki, de a külföldi versennyel szemben egyre erősebben érvényesült a vámvédelem, amely átlagban az árucikkek behoaatali értékének százszázalékán felül van a külön magasabb forgalmiadó, a behozatali engedélyek és iparpártolási rendelkezések folytán. Természetesen a belföldi gyártmányok árát is az szabja meg, hogy a 2 millió pengő értékű, tehát a szükségletnek alig tizedrészét tevő behozatal milyen árakon kerülhet forgalomba. A belföldi gyárak nem a valóságos gyártási költség arányában szabják meg piaci áraikat, hanem azokat mintegy csupán 10% differenciával a vámfalak, illetve a külföldi cikkek teljes költségkülönbözetének magasságáig emelik fel. A vám mértéke körülbelül 80—200%-ig terjed a behozatali értékhez viszonyítva. Nevezetesen a vám a súly szerint igazodik. így áll elő azután az a helyzet, hogy minőségileg olcsó, de súlyosabb természetű árunál a vám az érték 200%-áig emelkedhetik, viszont a finomabb és súlyuknál fogva könnyebb áruknál lejebb zsugarodhatik a vám százalékos aránya. Átlagban azonban a leggyakrabban előforduló ilyen vámszázalék körülbelül 100% körül ingadozik. A forgalmiadó a belföldi cikkekre nézve 2—4 iszázálékkal kevesebb, mint a külföldi árunál, mert ennél 14%-ot tesz ki. (Bornemisza Géza iparügyi miniszter: Fázisadó!) Igen, fázisadó. Az importált áruknál az értékelés alapja a behozatali érték, a vám, a fuvar és a csomagolási költség együttes összege. A külföldi cikkek megterhelésének tipikus, a behozatal legnagyobb részét jellemző egy példáját van szerencsém itt előadni. A behozatali érték például egy autókülsőköpenynél 106 pengőt tesz ki, a fuvar és csomagolási költség 13 pengő, a vám a 674/b. tétel szerint 100 kilogrammonként 220 aranypengő lévén, 107 pengőt tesz ki, a forgalmi, illetőleg fázisadó 32 pengő, ez tehát összesen 258 pengő költséget jelent a gyárnak. Az eladási ár viszonteladók részére 330 pengő. Ennyiért adja el ez a gyár ezt <az autókülsőköpenyt. Mit keres tehát ezen? Egy-egy autókülsőköpenyen 72 pengőt keres. (Gr. Festetics Domonkos: Nem stimmel! Olcsóbb! Most vettem 160 pengőért!) A külsőköpenyeknek z a iáikul ációja azonban irányadó a belső tömlőgumikra is. Általában nemcsak a pneumatikcikkekre áll ez, hanem jellemző minden egyéb, a nagyipar által gyártott cikkekre is. A belföldi áruk termelési költsége lényegében a külföldi cikkekével egyezik. Az osztrák, vagy a német gyáraknak a nyersanyagot ugyanolyan távolságról kell beszerezniök, mint nekünk is, a, munkabérek azonban a külföldi gyárakban lényegesen magasabbak mint Magyarországon, — amire különben a mélyen t. miniszter úr is rámutatott — ennek következtében tehát munkabérkülönbözet is áll fenn, szemben a külföldi iparra] és így a magyar árucikkek f tulajdonképpen még olcsóbban volnának előállíthatók, miiit ahogy a külföldi árukat előállítják. A külföldi árucikkeknél azonban a hozzánk való importnál csomagolási és fuvarköltségek is felmerülnek, ezek is terhelik