Képviselőházi napló, 1935. VIII. kötet • 1936. május 19. - 1936. június 6.

Ülésnapok - 1935-140

Az országgyűlés képviselőházának 1U0. ülése 1986 június U-én, csütörtökön. 491 F ben vannak, amely részvénypakettet az olaszok nem is olyan régen vettek meg". Ezt na*gyón jól méltóztatik tudni, miután a dolog iránt érdeklődéssel méltóztatik viseltetni. Meg kell az ilyesmit akadályozni és akkor nem állanak elő olyan esetek, mint aminő a közelmúltban az egyik kokszgyárnál előállott, amely nagyszerű berendezkedésével teljesen a feloszlás stádiumába jutott, hacsak meg nem fogják meteni. (Bornemisza Géza iparügyi miniszter: Miért?) Azért, mert Sorgék fizetési nehézségekkel küzdenek, amint ezt nagyon jól méltóztatik tudni. (Egy hang a jobboldalon: Túlinvesztáltak!) T. Ház! A kisemberek érdekében áll a vásárok kérdésének rendezése. Ne méltóztassék, t. miniszter úr, a kisipari érdekeltségek védelmében megengedni, hogy nyakra-főre kapjanak vásárengedélyeket, sőt a jelenleg érvényben levő vásárengedélyeket is méltóztassék revízió alá venni, ellenben az ipari miniszter úr védje meg a speciálisan kisipari érdekek szolgálatában álló vásárokat. Az löksz, is kérte a fedezet nélküli iparosoknak legalább egymillió pengővel való megsegítését. Sajnos, hogy a székházadósságok évi 150.000 pengős amortizációjának átvételére nézve az igen t. miniszter úr expozéjában ^választ nem kaptunk. Az idő rövidsége miatt még csak arra kérném a miniszter urat, méltóztassék minden eszközzel arra törekedni, hogy az Öti.-nál befolyását öregbítse, vagy talán kizárólagossá is tegye. Nem való az Oti. semmi más minisztérium keretébe, mint speciálisan .az iparügy minisztériuméba. Tessék végre ott rendet teremteni, illetőleg nem megengedni, hogy a munkásokat és^ a munkaadókat kegyetlen behajtásokkal vexálják, amelyek végeredményben odavezettek, hogy 75 millió pengős Oti.hátralékból 20 millió pengőt leírnak, de nagyon kétséges, hogy a, fennmaradó 55 millióból a végrehajtás során mit tudnak majd behajtani. Amikor pedig Kolumbus tojása lenne az egész dolog az iker-bélyegek bevezetésével, amellyel minden Oti.-problémát meg tudnának oldani. {Felkiáltások a baloldalon: Igaza van!) Felhívom még a miniszter úr figyelmét arra is, hogy méltóztassék az ipari nyugdíjak ügyére is gondot fordítani, mert az elaggott iparosokról való gondoskodást kell, hogy a minisztérium elsőrangú kötelességének tartsa. Addig is, míg ez be nem következik, kérem, méltóztassék 150—200 ezer pengőt valahonnan kihasítani az elaggott -iparosok segélyezésére. Örömmel hallom a technológiai könyvtárra vonatkozó szimpatikus szavait a miniszter úrnak. Nekem az a véleményem, hogy ezeket a könyvtárakat a vidékre is ki kellene terjeszteni, mert, hogy milyen fényesen bevált ez az intézmény, annak igen gyakran szemtanuja vagyok. Csak távirat-stílusban kérem a miniszter urat arra, méltóztassék módot nyújtani, hogy a magántőkét támogatnák olyan módon, hogy a munkanélküliek támogatását egyes ipari munkák révén fizetnék ki, tehát egyes építkezéseket bonyolítanának le és a munkanélküli segélyeket ezeknek az építkezéseknek munkabérfedezésére fordítanák. En úgy érzem, hogy számos esetben igen sok városban ez jótékonyan éreztetné hatását. A textiliparban a 8 órás munkaidő bevezetése általános kívánság. Legyen szabad itt a nagyszerű elhatározását, hogy a kartelek megrendszabályozását kilátásba helyezi. (CsehSzombathy László: Csak lássuk mielőbbi.) Lássuk mielőbb, igen t. miniszter úr és én azt hiszem, hogy akkor Knob Sándor igen t. képviselőtársam sem í'og az előadói ss ékben a nagyipar érdekében olyan védőbeszédeket mondani, mint amilyet tegnap hallottunk Jőle, (Közbeszólások a baloldalon: Síri! — Knob Sándor: Csak szabad a nagyiparról beszélni az ipari tárca keretében? — Felkiáltások a baloldalon: Beszélni szabad!) Szabad beszélni, de ugyanakkor a kisiparról is beszélnie kellett volna és akkor nem kellett volna azt állítani, igen t. előadó úr, hogy a vámok összege nagyon kevés, hiszen a 11%-ot sem haladja meg, holott az egészséges állapot, ön szerint, a 15%-os vám volna. (Zaj balfelöl.) Igen t. Képviselőház! Az iparügyi miniszter úr költségvetésében az 1932-es évet mélypontnak jelöli meg (Jenes András: Igaza van!) és különösen, a termelő eszközöket előállító iparban véli érezni ezeket a kinövéseket. Már költségvetési beszédemben rámutattam azokra a visszáságokra, amelyek a Mák. körül történtek. Ha a miniszter úr egyszer erélyes kézzel belenyúlna a Mák. cement- és mészpolitikájába, rengeteg iparágnak adna ezzel életlehetőséget és méltóztassék elhinni, ha_a Mák. évi 4V2 milliós tiszta nyeresége valamivel kevesebb lenne is, ez egyáltalában nem ártana annak a társaságnak, amelynek amúgyis bőséges és elég szép keresete van még. (Gr. Festetics Domonkos: Ezt Vidának kell elmondani!) T. Ház! A miniszter úrnak a nyomtatott költségvetésben olvasható expozéjában örömmel üdvözöltük azt, hogy a vidéki ipari gócpontokra helyez súlyt és örömmel üdvözöltük a közszállításoknál alkalmazandó intézkedéseinek bevezetését. A magunk részéről csak azt kérjük, hogy ahol lehet, méltóztassék a kisipart a mai szíves ígéreteinek megfelelően előnyben részesíteni. Azt azonban méltóztassék megszüntetni, hogy az export támogatását a cukor hihetetlen árlenyomásával támasszák alá. Teljesen antiszociális állapot, hogy amikor a cukrot ezzel a horribilis fogyasztási adóval sújtják, úgyhogy a szegényebb néposztály alig jut a cukor fogyasztásához, ugyanakkor a cukor exportunk egyik legfontosabb cikke. Ez hasonló ahhoz a merészséghez, amelyet a sónál tapasztalunk. A só valóban, elsőrendű életszükséglet, cikke a szegény embernek és mégis a 68 filléres só kilóját is 34 fillérért mérik a szegény ember asztalára tenni! (Zaj.) Örömmel olvasom a szén nemesítésére irányuló törekvéseket, kérdezem azonban, nem fognak-e ezek a törekvések odavezetni, ahova a bergerizálás vezetett? (Bornemisza Géza iparügyi miniszter: Bergerizálás!) De bergerizálásnak mondják, t. miniszter úr, (Rakovszky Tibor: Nem Erger-Berger ez! —• Derültség.) amivel most különösen a pécsi koksznál kísérleteznek. Nem tudom, milyen érdekeltség fogja ezt kézbevenni? (Bornemisza Géza iparügyi miniszter: Az állam!) Igen t. miniszter úr, akkor méltóztassék arra az aggályomra is választ adni, hogy- ha az állam csinálja, akkor miért ment át a pécsi bányák érdekeltsége olasz kézbe, holott ennek megakadályozására mód lett volna? (Bornemisza Géza iparügyi miniszter: Hova ment át?) Olasz kézbe. (Bornemisza Géza iparügyi miniszter: Ez tévedés!) Nem tévedés, t. miniszter úr, mert én a legilletékesebb helyről tudom, hogy a Dunagőzhajózási Társaság bányarészvényei egy svájci konszern kézé-