Képviselőházi napló, 1935. VIII. kötet • 1936. május 19. - 1936. június 6.

Ülésnapok - 1935-140

Az országgyűlés képviselőházának 1U0. ülése 1986 június U-én, csütörtökön. 491 F ben vannak, amely részvénypakettet az ola­szok nem is olyan régen vettek meg". Ezt na*­gyón jól méltóztatik tudni, miután a dolog iránt érdeklődéssel méltóztatik viseltetni. Meg kell az ilyesmit akadályozni és akkor nem ál­lanak elő olyan esetek, mint aminő a közel­múltban az egyik kokszgyárnál előállott, amely nagyszerű berendezkedésével teljesen a felosz­lás stádiumába jutott, hacsak meg nem fogják meteni. (Bornemisza Géza iparügyi miniszter: Miért?) Azért, mert Sorgék fizetési nehézségek­kel küzdenek, amint ezt nagyon jól méltóztatik tudni. (Egy hang a jobboldalon: Túlinvesz­táltak!) T. Ház! A kisemberek érdekében áll a vá­sárok kérdésének rendezése. Ne méltóztassék, t. miniszter úr, a kisipari érdekeltségek védel­mében megengedni, hogy nyakra-főre kapja­nak vásárengedélyeket, sőt a jelenleg érvény­ben levő vásárengedélyeket is méltóztassék re­vízió alá venni, ellenben az ipari miniszter úr védje meg a speciálisan kisipari érdekek szol­gálatában álló vásárokat. Az löksz, is kérte a fedezet nélküli ipa­rosoknak legalább egymillió pengővel való megsegítését. Sajnos, hogy a székházadóssá­gok évi 150.000 pengős amortizációjának át­vételére nézve az igen t. miniszter úr ex­pozéjában ^választ nem kaptunk. Az idő rövidsége miatt még csak arra kérném a miniszter urat, méltóztassék minden eszközzel arra törekedni, hogy az Öti.-nál be­folyását öregbítse, vagy talán kizárólagossá is tegye. Nem való az Oti. semmi más mi­nisztérium keretébe, mint speciálisan .az ipar­ügy minisztériuméba. Tessék végre ott ren­det teremteni, illetőleg nem megengedni, hogy a munkásokat és^ a munkaadókat kegyetlen behajtásokkal vexálják, amelyek végeredmény­ben odavezettek, hogy 75 millió pengős Oti.­hátralékból 20 millió pengőt leírnak, de na­gyon kétséges, hogy a, fennmaradó 55 millió­ból a végrehajtás során mit tudnak majd be­hajtani. Amikor pedig Kolumbus tojása lenne az egész dolog az iker-bélyegek bevezetésé­vel, amellyel minden Oti.-problémát meg tud­nának oldani. {Felkiáltások a baloldalon: Igaza van!) Felhívom még a miniszter úr figyelmét arra is, hogy méltóztassék az ipari nyug­díjak ügyére is gondot fordítani, mert az el­aggott iparosokról való gondoskodást kell, hogy a minisztérium elsőrangú kötelességé­nek tartsa. Addig is, míg ez be nem követ­kezik, kérem, méltóztassék 150—200 ezer pen­gőt valahonnan kihasítani az elaggott -iparo­sok segélyezésére. Örömmel hallom a technológiai könyv­tárra vonatkozó szimpatikus szavait a minisz­ter úrnak. Nekem az a véleményem, hogy ezeket a könyvtárakat a vidékre is ki kellene terjeszteni, mert, hogy milyen fényesen be­vált ez az intézmény, annak igen gyakran szemtanuja vagyok. Csak távirat-stílusban kérem a miniszter urat arra, méltóztassék módot nyújtani, hogy a magántőkét támogat­nák olyan módon, hogy a munkanélküliek támogatását egyes ipari munkák révén fizet­nék ki, tehát egyes építkezéseket bonyolíta­nának le és a munkanélküli segélyeket ezek­nek az építkezéseknek munkabérfedezésére fordítanák. En úgy érzem, hogy számos eset­ben igen sok városban ez jótékonyan éreztetné hatását. A textiliparban a 8 órás munkaidő beveze­tése általános kívánság. Legyen szabad itt a nagyszerű elhatározását, hogy a kartelek meg­rendszabályozását kilátásba helyezi. (Cseh­Szombathy László: Csak lássuk mielőbbi.) Lás­suk mielőbb, igen t. miniszter úr és én azt hiszem, hogy akkor Knob Sándor igen t. kép­viselőtársam sem í'og az előadói ss ékben a nagyipar érdekében olyan védőbeszédeket mondani, mint amilyet tegnap hallottunk Jőle, (Közbeszólások a baloldalon: Síri! — Knob Sándor: Csak szabad a nagyiparról beszélni az ipari tárca keretében? — Felkiáltások a bal­oldalon: Beszélni szabad!) Szabad beszélni, de ugyanakkor a kisiparról is beszélnie kellett volna és akkor nem kellett volna azt állítani, igen t. előadó úr, hogy a vámok összege na­gyon kevés, hiszen a 11%-ot sem haladja meg, holott az egészséges állapot, ön szerint, a 15%-os vám volna. (Zaj balfelöl.) Igen t. Képviselőház! Az iparügyi minisz­ter úr költségvetésében az 1932-es évet mély­pontnak jelöli meg (Jenes András: Igaza van!) és különösen, a termelő eszközöket előállító iparban véli érezni ezeket a kinövéseket. Már költségvetési beszédemben rámutattam azokra a visszáságokra, amelyek a Mák. körül tör­téntek. Ha a miniszter úr egyszer erélyes kéz­zel belenyúlna a Mák. cement- és mészpoliti­kájába, rengeteg iparágnak adna ezzel élet­lehetőséget és méltóztassék elhinni, ha_a Mák. évi 4V2 milliós tiszta nyeresége valamivel ke­vesebb lenne is, ez egyáltalában nem ártana annak a társaságnak, amelynek amúgyis bő­séges és elég szép keresete van még. (Gr. Fes­tetics Domonkos: Ezt Vidának kell elmon­dani!) T. Ház! A miniszter úrnak a nyomtatott költségvetésben olvasható expozéjában öröm­mel üdvözöltük azt, hogy a vidéki ipari góc­pontokra helyez súlyt és örömmel üdvözöltük a közszállításoknál alkalmazandó intézkedései­nek bevezetését. A magunk részéről csak azt kérjük, hogy ahol lehet, méltóztassék a kis­ipart a mai szíves ígéreteinek megfelelően előnyben részesíteni. Azt azonban méltóztassék megszüntetni, hogy az export támogatását a cukor hihetetlen árlenyomásával támasszák alá. Teljesen antiszociális állapot, hogy amikor a cukrot ezzel a horribilis fogyasztási adóval sújtják, úgyhogy a szegényebb néposztály alig jut a cukor fogyasztásához, ugyanakkor a cukor exportunk egyik legfontosabb cikke. Ez hasonló ahhoz a merészséghez, amelyet a sónál tapasztalunk. A só valóban, elsőrendű életszük­séglet, cikke a szegény embernek és mégis a 68 filléres só kilóját is 34 fillérért mérik a sze­gény ember asztalára tenni! (Zaj.) Örömmel olvasom a szén nemesítésére irá­nyuló törekvéseket, kérdezem azonban, nem fognak-e ezek a törekvések odavezetni, ahova a bergerizálás vezetett? (Bornemisza Géza ipar­ügyi miniszter: Bergerizálás!) De bergerizálás­nak mondják, t. miniszter úr, (Rakovszky Ti­bor: Nem Erger-Berger ez! —• Derültség.) ami­vel most különösen a pécsi koksznál kísérleteznek. Nem tudom, milyen érdekeltség fogja ezt kéz­bevenni? (Bornemisza Géza iparügyi minisz­ter: Az állam!) Igen t. miniszter úr, akkor méltóztassék arra az aggályomra is választ adni, hogy- ha az állam csinálja, akkor miért ment át a pécsi bányák érdekeltsége olasz kézbe, holott ennek megakadályozására mód lett volna? (Bornemisza Géza iparügyi minisz­ter: Hova ment át?) Olasz kézbe. (Bornemisza Géza iparügyi miniszter: Ez tévedés!) Nem té­vedés, t. miniszter úr, mert én a legilletékesebb helyről tudom, hogy a Dunagőzhajózási Társa­ság bányarészvényei egy svájci konszern kézé-

Next

/
Oldalképek
Tartalom