Képviselőházi napló, 1935. VIII. kötet • 1936. május 19. - 1936. június 6.
Ülésnapok - 1935-140
486 Az országgyűlés képviselőházának 140. ülése 1980 június h-én, csütörtökön. megállapítva, hogy csak a legjobb fizikumú munkások bírják azt a teljesítményt. Ez a körülmény teljesen kizárja azt, hogy hadirokkantak alkalmazást találjanak az épületeken, mert a csökkent munkaképességű hadirokkant egy teljesen ép fizikumú ember munkabírásához szabott munkateljesítményt nem bír elvégezni, de a leromlott fizikumú ép munkások sem tudják betartani azokat a munkateljesítményeket. Az építőiparral kapcsolatosan a rokonszakmák helyzete is teljesen rendezetlen. A festőknél, a burkolómunkásoknál a munkabérek nincsenek megállapítva, a műkőkészítő munkások helyzete meg egészen tarthatatlan, mert ezeknél a munkát túlnyomó részben nem szakmunkásokkal, hanem napszámosokkal végeztetik el, szükség volna tehát arra, hogy ezt az ipart is képesítéshez kössék és csak olyan munkásokat alkalmazzanak, akiknek megvan a szakképzettségük. Rá kell mutatnom arra is, hogy például a kövezőmunkásoknál — egy igen jelentős és komoly szakmánál — a fővárosban kollektív szerződés van érvényben, de a főváros határán, a vámhatárokon kívül ez a kollektív szerződés már nem érvényes, ott a munkások 25— 30%-kai olcsóbban kénytelenek vállalni a munkát és a munkáltatók kihasználják azt a nagy előnyt, ami a munkanélküliségben jelentkezik ennél a szakmánál. (Mozgás a jobboldalon. — Jenes András: Budapest külön ország!) T. Képviselőház! A mezőgazdasággal kapcsolatos iparok közül feltétlenül meg kell említenem a malomipart. Ez az ipar igen jelentős szerepet töltött be Magyarországon és igen jelentős lehetne a szerepe ma is. ha nem volna elhibázott a kormány kiviteli politikája. A kormány nevezetesen búzát visz ki, ahelyett hogy a búzát felőrölnék Magyarországon és lisztet szállítanának ki. A malomipar leromlásához ezen a tényezőn kívül kétségtelenül hozzájárul az a körülmény is, hogy egyes malmoknál túlságosan hosszú a munkaidő és ezzel egyidejűleg túlságosan alacsonyak a bérek is. Én azonban ez alkalommal inkább kifejezetten csak a túlhosszú munkaidő kérdésével akarok foglalkozni, mert ezt katasztrofálisnak tartom elsősorban azért, mert a túlságosan hosszú munka idő aláássa a munkások egészségét. A malomipari munkások anélkül is egészségtelen, poros levegőben és környezetben dolgoznak, a túlhosszú munkaidő következtében pedig még inkább leromlik az egészségi állapotuk. A malomipari vállalatok túlnyomórésze a bankérdekeltségek kezében van. Érdemes megemlíteni, hogy ezek között a malomipari vállalatok között nem egy .akad, amelynek külföldön is jelentős vállalatai vannak, ezek a vállalatok rengeteg búzát szállítanak ki külföldre, ott őrlik azt meg és azután helyezik el a külföldi piacon a magyar lisztet. Sokkal helyesebb volna, ha ezek a vállalatok Magyarországon őrölnék fel a búzát, mert hiszen magyar vállalatokról, például a Hazai Bank vállalatairól van szó. Sokkal helyesebb volna, ha idebent az országban őrölnék meg a búzát, — a korpa visszamaradna és visszamaradnának a barnalisztek is — és úgy szállítanák ki külfödre a fehérlisztet. TTgy látszik, hogy ezeknél a malmoknál nemcsak, hogy érzelmi szempontok nincsenek egyáltalában, hanem úgynevezett t hazafias szempontok sincsenek, csak a munkások felé reklamálják mindig a hazafiságot, a hatalmas nagyvállalatok azonban — mint a példa mutatja — magukranézve egyáltalában nem tartják ezt kötelezőnek. A Pesti Magyar Kereskedelmi Bankhoz is igen sok malom tartozik, a Magyar Általános Hitelbank érdekkörében szintén sok malom van és ezeknél a vállalatoknál előfordul, hogy egyszer 20 órát dolgoztatnak hetenként, máskor viszont napi 18 órát dolgoztatnak. A legteljesebb káosz van ezeknél a vállalatoknál és szükség volna arra, hogy a munkaidő ezen a téren rendeleti úton rendeztessék. A ^Pénzintézeti Központ átvette a Viktória örökségét és öt malomtelepet számít az érdekkörébe. Ezeknél is a legkülönbözőbb munkaviszonyok és a legkülönbözőbb bérek vannak. Vannak, ahol 30—34 fillért fizetnek óránként, máshol 18—24 fillért. Egyes vállalatoknál a szó szoros értelmében nyúzzák a malomipari munkásokat. A kisebb malomipari vállalatoknál még rosszabbak a viszonyok a munkadiőt illetőleg. Balatonbogláron átlagban 16 és^ félóra a munkaidő, Tompaházán 15 óra, Császáron 15 óra, Bicskén 13 és félóra, Csornán 13, Dunapatajon 14 óra, Nagykanizsán 17 óra, Miskolcon 15 óra, Szikszón 20 óra, Tiszaföldváron 16 óra, Üjfehértón^.19 óra. És így tovább, t. Képviselőház. (Malasits Géza: Százai a malommunkásoknak munka nélkül lézengenek!) Túlhosszú munkaidőn keresztül foglalkoztatják ezeket a szegény munkásokat, akiknek állapota már a páriákéhoz hasonlítható. A malomipari munkásoknak az a határozott kívánságuk, kifejezett óhajtásuk és követelésük — s ezt én tolmácsolom a miniszter úr előtt, — hogy a munkaidőt napi nyolc órában állapítsák meg. Ezeknél a vállalatoknál könnyű a munkások váltása, sőt a vállalat rentabilitása szempontjából talán sokkal helyesebb is, ha egésznapos üzemre rendezkednek be. De emberiességi szempontból sem lehet, hogy ilyen súlyos körülmények között, rossz levegőben dolgozó munkásoknál ilyen hosszú legyen a munkaidő. S az a szempont is figyelembeveendő, hogy rövidebb munkaidő esetén a munkanélkül levő malomipari munkásokat foglalkoztatni lehetne, mert akkor a malmok, számításaink szerint, még a mai körülmények között is mintegy 2—3000 munkást tudnának foglalkoztatni azok közül, akik ma munka nélkül tegetik életüket és akiknek életviszonyai családtagjaikkal együtt a legszomorúbbak. T. Képviselőház! A miniszter úr figyelmét erre a két nagy szakmára akartam felhívni és különösképpen az utóbbival kapcsolatosan hangsúlyozom, hogy beható, komoly intézkedésekre van szükség; nem szabad a malomipari munkásokat elpusztulni hagyni ebben az országban, mert meg vagyok arról győződve, hogy még igen szép és komoly szerep vár erre az iparra és elsősorban ennek az iparnak munkásaira. Mivel a kormány politikájával szemben a legteljesebb bizalmatlansággal viseltetem, a költségvetést nem fogadom el- (Helyeslés o, szélsőbáloldalon.) Elnök: Szólásra következik Vázsonyi János képviselő úr. Vázsonyi János: T. Képviselőház! Legutóbb ipari kérdésekkel generálisan az ipari novella tárgyalásakor volt alkalmam f foglalkozni. Ez alkalommal csak néhány kérdéshez kívánok hozzászólni, csak néhány kérdést kívánok a miniszter úr figyelmébe ajánlani, még nedig a gyengébbeknek, elsősorban a magyar kisiparosságnak az érdekében.Nem vagyok az
