Képviselőházi napló, 1935. VIII. kötet • 1936. május 19. - 1936. június 6.

Ülésnapok - 1935-140

Âz országgyűlés képviselőházának 140. szédében. Elismerte nevezetesen azt a körülményt, hogy a mezőgazdaságnak jó vagy rossz helyzetével van összefüggésben az iparnak különösképpen a kézműiparnak helyzete. (Ügy van! balfelől.) Ha a szegedi kereskedelmi és iparkamarának legfrissebb jelentését átlapozzuk, ebből is azt látjuk, hogy ez tényleg úgy van. Bajától Békéscsabáig, illetőleg Gyuláig, egy hatalmas nagy területről számol be a szegedi kereskedelmi és iparkamara és mert ezeken a területeken az elmúlt esztendőkben a mezőgazdaságnak prosperitását az aszály és egyéb körülmények károsan befolyásolták, ezt az ipar, különösképpen a kézműipar is megérezte. A szegedi kamara jelentéséből egy hatalmas terület kézműiparának szomorú helyzete tárul elénk, de ezen a szomorú helyzeten a mai körülmények között is igen sokat lehetne és kelene is javítani. A miniszter úr beszédéből kicsendült, hogy a kézműipar elhanyagolt voltán segíteni akarna. Az alföldi kézműipar között igen jelentős iparágak vannak, amelyek azelőtt a Délvidékre gravitáltak termékeikkel és vannak ma is, akik azt állítják, hogy egyes iparágaknak piacot lehetne találni a Délvidéken. En mindenesetre felhívom a miniszter úr figyelmét az Alföld jelentős részén terjedt papucskészítő iparra. Ez az iparág azelőtt kifejezetten a Délvidékre exportált és hangsúlyozom, hogy szakemberek állítása szerint ma is meg volna a lehetősége annak, hogy ezek a készítmények a Délvidékre eljussanak. Szükség volna természetesen arra, hogy ezeket az exportlehetőségeket a minisztérium felkutassa. T. Ház! Gondoskodni kellene a hódmezővásárhelyi kézimunka külföldi elhelyezéséről is. Igen nehéz körülmények között próbál elhelyezkedni ez az igen jelentős iparág a belföldi piacon, a leromlott gazdasági helyzetben azonban ennek nincs meg a lehetősége, s ennek a következménye az, hogy ez az iparág, amely Hódmezővásárhelyen nagyon el van terjedve, rendkívül alacsony munkabéreket kénytelen fizetni. Ugyancsak meg kell említenem a hódmezővásárhelyi népművészeti majolikakészítmények elhelyezését is. Ezek a munkák művészileg olyan becsesek, hogy veszendőbe hagyni bűn volna őket, már pedig, ha nem találnak ezek a munkák megfelelő külföldi elhelyezkedésre, akkor a belföldi alacsony árak következtében teljesen felmorzsolódik ez az ipar is és nemcsak az ezzel az iparággal foglalkozó kézműiparosok mennek tönkre, hanem a népművészetnek is elpusztul egy igen értékes ága. Az alföldi kézműipar általános leromlásából katasztrofálisan emelkedik ki az építőipar. (Br. Berg Miksa: Hol van a Nep? Egy kormánypárti képviselő sincs a teremben! —Zaj.) Elnök: Csendet kérek! Az előbb a képviselő úr sem volt jelen. Takács Ferenc: Az építőipar rendkívül nehéz helyzetét súlyosbítj íl

? ciZ Alföldön az a körülmény is, hogy az Alföldön igen elmaradott az építkezési forma. Az építőipar nehéz helyzete tehát ebben is leli magyarázatát, de kétségtelenül hozzájárul az építőipar súlyos és nehéz helyzetéhez az a körülmény is, az Alföldön, hogy az építőmunkások feleslegét Erdély ma nem veheti fel. Valamikor az építőmunkások Erdélyben el tudtak helyezkedni az egész nyárra. Vanak városok Erdélyben, amelyeket az alföldi építőmunkások építettek fel. Változtam kell az alföldi elmaradott építkezési viszonyokon, meg kell szüntetni azokat az álKÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ. VIII. ülése 1936 június 4.-én, csütörtökön. 485 lapotokat, amelyek ott városrendészeti szempontból megvannak és a mai egészségtelen lalíások helyébe egészséges lakásokat kell építeni az alföldi falusi lakosság részére is. Ebben az esetben az építőmunkások egy jelentős részét az Alföldön foglalkoztatni lehetne. A miniszter úr szólott arról is, hogy menynyire tisztázatlan az építőiparban jelentős szerepet betöltő kőművesmesterek jogi helyzete. Evek hosszú során keresztül szerzett jogokat vettek el rendeleti úton a kőművesmesterektől. Ma annyira fajult már ez az állapot, hogy egészen komikus helyzetek fordulnak elő. így például a háború előtt valamely kőművesmester által épített emeletes házban ma ugyanaz a mester egy ajtóhelyet sem vághat ki. A 9708. számú rendeletet a hatóságok helytelenül alkalmazzák. Adatok vannak nálam arra vonatkozólag, hogy a rendeletben megengedett építőmesteri vezetést a hatóságok nem veszik tudomásul. A miniszter úrnak gondoskodnia kellene arról, hogyha a minisztériumnak egy rendelete megjelenik, akkor ezt a rendeletet a hatóságok komolyan vegyék és be is tartsák. Az építőiparban, mint a miniszter úr is hivatkozott rá, megállapították a legkisebb munkabéreket, legalábbis az ország egy részében, így Budapesten is. A legkisebb munkabérek megállapításával kapcsolatosan azonban ugyanazok a visszásságok tapasztalhatók az építőiparban is, mint az asztalosiparban, amit Propper képviselőtársam említett fel. A munkaadók a rendeletet egészen egyszerűen nem tartják be- Hiába kötelezi a rendelet őket például arra, hogy a legkisebb munkabéreket feltüntető hirdetményt feltűnő helyen kifüggesszék, hogy a munkások a munkabérekről tájékoztatva legyenek, ezt a rendelkezést a munkaadók egyáltalában nem tartják be, nem tartják be a megállapított legkisebb munkabéreket, és nem adnak elszámolást a munkabérekről, tehát a munkások nem győződhetnek meg a kifüggesztett hirdetmény útján arról, mi a legkisebb bér. S ha esetleg tudnák is a legkisebb béreket, mivel elszámolási jegyzéket nem kapnak, nem tudnak följelentéssel élni, illetőleg hiábavaló a följelentés, mert nem tudnak bizonyítani. A rendőrbíróságok is elhúzzák a pereket, vexálják a föl jelentőket, hónapokig elhúzódnak ezek a perek, pedig igen szomorú jelenségeket lehet itt is tapasztalni. Például itt van nálam egy adat, amely szerint háromheti munkánál egy segédmunkást 16 pengő 36 fillérrel károsított meg a munkaadó. Ötven épületet látogattak meg az építőmunkások megbízottai és mind az ötven helyen nem volt kifüggesztve a miniszter úr rendeletének megfelelően a legkisebb bérekre vonatkozó hirdetmény. A munkások között az a hiedelem, az a felfogás uralkodik, hogyha a miniszter úr nem tud érvényt szerezni akaratának, akkor a munkások sztrájkolni lesznek kénytelenek, hogy érvényt szerezzenek a rendeletnek, mert tűrhetetlen az, hogy egy törvény erejével bíró rendeletet a munkaadók szabotáljanak és ne tartsanak be. Érdekes, hogy ugyanakkor, amikor például eszük ágában sincs a minimális bérek megfizetése, legalábbis a munkaadók többségének, akkor drákói szigorúságú munkateljesítményt szabtak meg egyoldalúan, a inunkásokkal nem is tárgyaltak a munkateljesítményről, ezt a munkateljesítményről szóló egyoldalú megállapítást azután kifüggesztették az épületeken, és annak betartásához szigorúan ragaszkodnak is Csak egy körülményre mutatok rá ezzel kapcsolatosan. A munkateljesítmény úgy van 66