Képviselőházi napló, 1935. VIII. kötet • 1936. május 19. - 1936. június 6.

Ülésnapok - 1935-140

Az országgyűlés képviselőházának HO. zására. Ezzel szemben, sajnálatosan meg keil állapítanom, hogy az ellenőrzés, mind a fővárosban, mind a vidéken teljességgel elégtelen, sőt egyes hatóságok az ellenőrzést lelkiismeretlen könnyelműséggel végzik el. Ha panaszt emel a szervezet, hogy ebben, vagy abban az üzemben éjjel is dolgoznak, akkor hetekig ott hagyják feküdni a feljelentést és »véletlenül« akkor mennek oda, amikor éjjel éppen nem dolgoznak, mert az előző nap, vagy aznap nem volt vágás; ha pedig rajtakapnak egy munkáltatót azon, hogy vasárnap, vagy éjjel is dolgoztat, akkor a büntetés rendszerint 6—8—10 pengő, amit az illető, a mellényzsebéből könnyen kifizet, mert hiszen, behozza ezt azon a túlmunkán, amelyet a munkások végeznek szamára. • . A Budapest környékén lévő városokban és falvakban vígan folyik az állatcsempészés. Ez abból áll, hogy legtöbbnyire a sertéseket — de megteszik ezt a marhával is — megveszik a vásáron kívül, azután a jószágot becsempészik a faluba, ott állatorvosi vizsgálat nélkül levágják és másnap már kimérik. Ha most egy ilyen csempészett állatot hoznak be a műhelybe, akkor a munkásnak, az inasnak, a kocsisnak, mindenkinek, akinek keze-lába van, hozzá kell fogni a munkához, hogy a húst minél előbb feldolgozzák és a nyomokat minél előbb eltüntessék, mert, ha jön egy hatósági vizsgálat és rajtacsípik őket, akkor kénytelenek az ilyen mestert megbüntetni; ez azonban, sajnos, a legritkább esetben történik meg. Ezek a munkások már most sokszor egyfolytában 23—24 órát talpon vannak, hogy azt a munkát elvégezzék, illetve, hogy a nyomokat eltüntessék. Az ellenőrzés e tekintetben teljesen értéktelen, ami nem is csoda, ha figyelembe vesszük azt, hogy sok esetben azokra van bízva, akik ezeknek a mestereknek rokonai, klubtársai vagy kaszinóbarátai. Éppen ebben látjuk mind a fővárosban, mind a vidéken a kispolgárság antiszociális és kizárólag a profit szempontjait szem előtt tartó beállítottságát, hogy saját^ polgártársainak, a munkások egészségének érdekében szükséges vizsgálatokat is szabotálják. Elsősorban tehát arra kérem a miniszter urat, hogy a húsiparban már megállapított legkisebb munkabéreket mielőbb rendelje el, továbbá gondoskodjék a miniszter úr arról, hogy ezeket a húsipari üzemeket, különösen azokat, ahol a munkások bentlaknak, a legszigorúbb ellenőrzés alá vegyék és minden hatóságot utasítsanak arra, hogy mindazokat a feljelentéseket, amelyek alaposak és jogosak, vizsgálják ki, mert éppen a közönség szempontjából s a közegészségügy szempontjából nem tűrhető, hogy azok az állapotok, melyek ma ebben az iparágban találhatók, továbbra is fennmaradjanak. De ugyanilyen állapotokat találunk a sütőiparban is. A sütők éjjeli munkáját törvény szabályozza, amely azt mondja, hogy 18 éven aluli munkásnak legfeljebb napi 8 órát, 18 éven felüli munkásnak a 24 órából legfeljebb 10 órát volna szabad munkában töltenie. Ezzel szemben azt látjuk, hogy a sütőüzemek 80%-ában a munkaidő napi 12—14—16 óra és ennyit kel dolgoznia a segédnek, a tanoncnak, a. munkába berendelt kocsisnak és a háziszolgának is. A sütők éjjeli munkatilalmát, amelyet pedig törvényes nemzetközi egyesség szabályoz, az üzemek 85%-ában nem tartják meg. A vasárnapi munkaszünetre vonatkozó rendelülése 1986 június 4-én, csütörtökön. 483 kezeseket pedig sehol sem tartják meg, egy • szerűen túlteszik magukat azokon s az egész héten agyoncsigázott munkásokat még vasárnap is berendelik munkára és a törvény által megengedettnél sokkal hosszabb ideig dolgoztatják őket. Ellenőrzési? Megvan a törvényben: a polgármester tartozik az ellenőrzést gyakorolni. A polgármesterek azonban ezt az ellenőrzést egyszerűen szabotálják. E tekintetben a vezető város Szeged, ezt követi Pestszenterzsébet és Miskolc. Ezekben a városokban, annak ellenére, hogy a munkások képviselői adatokkal bebizonyították, hogy nem tartják be a törvényes rendelkezéseket, túlteszik magukat a mesterek a törvényes rendelkezéseken. A polgármesterek ennek ellenére nem tesznek semmit sem. Este 11 órakor kezdenek a munkások dolgozni és a munkaidő tart másnap délután 2 óráig, sőt fél 3 óráig egyfolytában és minden följelentés ellenére, nem történik e téren semmi javulás. De Budapesten is meglehetősen gyatra az ellenőrzés. Budapesten 340 sütőüzemben dolgoznak és a napi ellenőrzések száma négy. A műhelyek tisztántartását, mosdóberendezését és általában egészségügyi berenedezését, annak jókarban tartását, vagy egyáltalán létezését nem ellenőrzik. Ha a munkások fáradtak, akkor a legtöbb sütődében lefekszenek a műhelyben a liszteszsákokra aludni. Tisztelet annak a néhány kivételnek, amely minden városban található, de egyébként a legtöbb sütődében egy ócska fazék, vagy egy vizeskanna szolgál mosdási célra. A sütőtanoncokat reggel korán látjuk nehéz batyuval megrakva, kosarakkal a hátukon, karjukon, biciklin szaladni, mint az őrültek, hogy mielőbb ott legyenek a friss süteménnyel. Senki nem ellenőrzi, hogy milyen súlyt cipelnek ezek a szegény gyerekek, valamint azt sem ellenőrzik, hogy az üzemekben valóban szakképzett munkások dolgoznak-e? Szólanom kell pár szót az árvizsgáló bizottság működéséről is. Ha a polgárság panaszkodik, hogy drága a kenyér, a péksütemény, akkor felsőbb nyomásra a pékmester enged valamit az árból, de ez rendszerint a minőség rovására megy. Az árvizsgáló bizottság vizsgál; a béreket és a munkateljesítményeket a mesterek egyoldalú bemondása alapján állapítja meg. A mesterek elég ravaszak a saját szempontjukból és saját jól felfogott érdekükben a dolgoztatott munkaidőnek alig felét vallják be, a munkabérek tekintetében pedig a négyszeresét mondják be annak a bérnek, amit a valóságban fizetnek. így természetesen magas előállítási költségek kerülnek felszínre és az árvizsgéló

r bizottság ennek alapján állapítja mep-, illetőleg ítéü meg a kenyér és a sütemények árát, a mesterek pedig vidáman a markukba nevetnek, mert hiszen ők a bevallott munkabérnek, mint mondottam, csak a negyedét fizetik meg. En tehát mindezeknél fogva arra kérem a miniszter urat, hogy nemcsak az érdekelt munkásság, hanem a közérdek szempontjából is, úgy a húsiparban, mint a, sütőiparban & legerélyesebb vizsgálatot indíttassa meg, akár az iparfelügyelőkkel, akár pedig^ úgy, hogy utasítja a neki alárendelt hatóságokat r arra, hogy ezekben az üzemekben a tisztasági, s munkásvédelmi rendelkezéseket, valamint a vasárnapi munkaidő, az éjjeli és nappali munkaidő szabályozását célzó törvényeket szigorúan tarttassa be, mert az az állapot, ami ebben az iparágban van, nem tűrhető és egy