Képviselőházi napló, 1935. VIII. kötet • 1936. május 19. - 1936. június 6.
Ülésnapok - 1935-140
Az országgyűlés képviselőházának IhO. ülése 1936 június 4-én, csütörtökön. 479 vagyunk ugyanis azzal, hogy ezzel nem a képviselők dolgát, hanem a szerencsétlen mezőgazdasági lakosság jobb sorsát szolgáljuk, (Ugy van! Ugy man! Taps jobbfelől.) Rakovszky Tibor képviselő úrnak azt a megállapítását, amely szerint az említett kislakásoknál 139,000 pengő a kezelési költség, ki kell egészítenem és meg kell magyaráznom, mert ebből a 139.000 pengőből 103-000 pengő az adó, 10.000 pengő a szemétfuvarozási és más takarítási kiadás, úgyhogy, mint méltóztatnak látni, ia tulajdonképpeni kezelési költség mindössze 16.000—20.000 pengő. Ezt t. i. azzal méltóztatott szembeállítani, hogy a háziiparnak nincs megfelelő dotálása. (Rakovszky Tibor: Nincs részletezve a költségvetésben!) Egy ötletet vetett fel Rakovszky t. képviselőtársaim, azt t. i., hogy lehetőleg állástalan diplomás (hölgyeket alkalmazzunk ia háziipari szervezésben. Meg kell mondanom, hogy az ötlet nem új, mert az iparügyi minisztérium már foglalkozott ezzel a kérdéssel, sőt több he u lyen már be is vezette a háziipari megbízott intézményét. Ennek lényege az, hogy az a nyolc háziipari felügyelő, aki az országban szétszórva állomáshelyéről figyeli a háziipari foglalkoztatást, az egyes helyeken, megfelelő tanítót, tanítónőt, állandóan helyben lakó intelligens embert választ ki, mint háziipari megbízottat, akivel a felügyelők állandóan kapcsolatban vannak, akinek révén állandóan értesülnek a a közönség kívánságairól, sőt elárulhatom, hogy ezeknek a háziipari megbízottaknak rendszeres irtstruálására bevezettük az Iparművészeti Társulat révén a háziipari havi értesítőket, amelyek kis kőnyomatos formájában közlik ezekkel a megbízottakkal az összes 'tudnivalókat, amelyek a háziipar irányítására, az értékesítési probléma helyes megoldására vonatkoznak. (Rakovszky Tibor: Azért nem kell haragudni!) En nem haragszom, csak arra kérem • képviselő urat, hogy ne állítsa azt,, hogy a háziipar kérdését pártpolitikai szempontból kezeljük. (Mozgás a baloldalon.) Müller Antal képviselő úr több szociális tevékenységet vár az iparügyi minisztériumtól a kisexisztenciák javára. Beszédemben mar voltam bátor rámutatni, hogy ezt a legfontosabb feladatnak tartom és azt hiszem, hogy az iparügyi minisztérium működésével ebben a tekintetben is meg lesznek a jövőben elégedve. Ami az löksz, tagszövetkezeteinek újból való f felelevenítését és új tagszövetkezetek létesítését illeti, méltóztassák megengedni, hogy ebben a kérdésben óvatosan járjunk el. Az löksz, veszteségeinek túlnyomó része, sokszorosan túlnyomó része éppen a tagszövetkezetek helytelen kezeléséből keletkezett. Éppen azért első gondunk az, hogy a meglevő tagszövetkezeteket helyezzük egészséges alapokra és csak akkor, ha ez sikerülni fog, kerülhet sor új tagszövetkezetek megalapítására. Arnika fedezet nélküli hitelek problémáját illeti, már voltam bátor említeni, hogy a 800.000 pengőnyi Összeg, 1,200.000 pengőre fog emelkedni, de egy ilyen felemelés bizonyos ideig tart, mert, mint méltóztatik tudni, az egyes közületekben kell a hozzájárulás kérdését elintézni. Ami a kartelstatisztikát illeti, «amennyiben a t. képviselő urat érdekli, elmondhatoim, hogy Magyarországon jelenleg 290 kartel van, (Felkiáltások balfelöl: Sok! Sok!) ebből országos jellegű 190, helyi jellegű 35, nemzetközi jellegű j 65; területvédelmi kartel 28 és kereskedői karj tel 8. (Felkiáltások: Sok! Sok!) Azonban nem a kartelek .számában van a hiba, hanem, mint j beszédemben említettem, (Rakovszky Tibor: A l kormány gyöngeségében!) hiba, hogy a i mai karteltörvény alapján az államnak nincs biztosítva a szükséges beavatkozás joga. {Ugy van! Ugy van! jobbfelőL — Felkiáltások balfelől: Tessék megcsinálni!) Amennyiben ez a kérdés a törvényhozás elé kerül és amennyiben méltóztatik ezt a törvényjavaslatot megszavazni, (Felkiáltások: Megszavazzuk!) módunkban lesz megfelelően fellépni. (Helyeslés. — Zaj.) Ami a textildrágulást illeti, (Halljuk! Halljuk!) erre vonatkozólag méltóztassék megengedni, hogy megcáfoljam a Müller képviselő úr által felihozott adatokat. Elsősorban a képviselő úr figyelmébe ajánlom azt, hogy a gyapjú ára 1932 óta a 'kilogrammonkinti 90 fillérről 1 pengő 90 fillérre emelkedett, (Ugy van! Ugy van!) pedig ez alatt az idő alatt a Gazdaságkutató Intézet 'megállapítása szerint a textilipari árucikkek, szóval a készáruk indexszáma 75'5-ről — az 1929. évi árat veszi 100-nak — ez «az összehasonlítás 69'2-re csokiként. (Müller Antal: 1929-től igen!) Szóval a készárucikkekben árcsökkenés konstatálható ugyanakkor, amikor az alapanyagot képező gyapjú ára kilogrammonkint 90 filléréről 1 pengő 90 fillérre emelkedett. Megjegyzem, ebben az áremelkedésben benne van a világpiaci ár emelkedése is, azonkívül egy határozottan nagyjelentőségű támogatás a magyar r juhászat föllendítésére, aimit a magyar ipar éppen az én közreműködésemre készséggel vállalt éppen azért, hogy a belföldi nyeranyagokat minél nagyobb mértékben tudja a hazai iparcikkek előállításánál felhasználni. (Helyeslés jobbfelől és középen.) Ami a közmunkák nem világos kiírására vonatkozó észrevételt illeti, én is tudom, hogy ez gyakran előfordul. Mi ez ellen, általában a szállítási feltételek egységesítése révén akarunk küzdeni. Minden esetben, amikor ilyen szabálytalan kiírás történt, a felebbezésnek az iparügyi minisztérium helyt adott. Kun Béla képviselő úr az állami vasgyár veszteségét kifogásolja és hivatkozik arra, hogy a vasipari magánvállalatok eredményesen dolgoznak. Elsősorban meg kell állapítanom azt, hogy sajnos, a vasgyárak és^ általában a vasipari vállalatok Magyarországon a trianoni békeszerződés folytán igen sokat vesztettek, de legtöbbet vesztett a diósgyőri vasgyár, illetve általában legtöbbet vesztett a Mávag., amelynek a háború előtt hat üzeme volt és amelynek ebből csak két üzeme maradt meg. Viszont a nagy adminisztráció, a nyugdíjteher, stb. mind-mind megmaradt és így ez a vállalat, amely alól az életképes üzemek jórészét kihúzta a bekövetkezett változás, átmenetileg természetesen igen nagy rezsiköltséggel dolgozik. De ettől függetlenül, meg kell állapítanom, hogy békében a meglévő vállalatok évi forgalma 50—60 millió aranykorona volt, ez a forgalom az utóbbi időben a rossz gazdasági viszonyok folytán egyhatodára esett vissza. Volt olyan év, amikor a Mávag. forgalma, — az összes megrendelések bruttó értéke — alig valamivel haladta túl a 10 millió pengőt. Hogy ebből a pénzből, hogyan lehet rezsit, a nyersanyagokat, a munkásokat, ezenkívül több, mint 11 millió pengő kamatot fizetni és a régi nyugdíj terheket viselni, ezt a problémát, azt hiszem, senki sem tudja megoldani. (Mozgás a szélsőbaloldalon.) 65*
