Képviselőházi napló, 1935. VIII. kötet • 1936. május 19. - 1936. június 6.

Ülésnapok - 1935-140

480 Az országgyűlés képviselőházának ÍM Ami a Mávag. helyzetét illeti, kétségkívül még egy körülmény is hozzájárult, a helyzet súlyosbodásához, és pedig az, hogy a rossz gazdasági viszonyok folytán éveken, sőt évti­zedeken keresztül el volt hanyagolva a béren-; dezések megfelelő felújítása. A legsúlyosabb gazdasági viszonyok között kellett a Mávag.­nak ezt a problémát megoldania. Merem állí­tani, hogy a Mávag. etéren már eddig is rend­kívüli teljesítményeket produkált, s meggyő­ződésem, hogy amennyiben sikerülni fog a Mávag.-ot megszabadítani ezektől a régi ter­hektől, amennyiben sikerül forgalmát növelni, a gyártási eljárásokat tökéletesíteni és amel­lett az üzemeket kommerciális alapokra he­lyezni, lényegesen kisebb veszteségről fogunk majd a Háznak beszámolni. Ami az építőipar válságát illeti, teljes mér­tékben osztom az ebben i kérdésben felszó­lalt képviselő úrnak azt a megjegyzését, hogy elsősorban a kőművesmesterek dolgát kell ren­deznünk. Ahogyan Petrovácz t. képviselő úr is említette, itt tulajdonképpen csak átmeneti nehézséggel kell számolnunk az építőmesterek és az egyetemet végzett építészeik tekintetében. Meggyőződésem az, hogy az építőipar kérdésé­nek rendezésénél a kisexisztenciák érdekét fo­kozottan kell figyelembe vennünk. (Elénk he­lyeslés.) és amellett természetes, hogy a na­gyobb jelentőségű és fokozottabb technikai tu­dást igénylő építkezések lebonyolításánál a magasabbfokú képesítést kell előnyben részesí­tenünk. Hogy a kisipar több munkást foglalkoztat, ez tényleg helytáll, inert a kisipar megrende­lési összegében a munkabérhányad lényege­sen nagyohb, mint a gyáriparnál. Nem szabad azonban elfelejteni a kérdés másik oldalát sem és neimt szabad mindig egyoldalúan beállí­tani a kérdést, mert viszont a kisipar kevés tisztviselőt és kevés végzett embert foglalkoz­tat. A gyáripar jelentősége elsősorban ott dom­borodik ki, hogy a magyar intelligenciának biztosít kenyeret és megélhetést. Boczo­nádi Szabó Imre képviselő úr az újpesti aszta­losipar exportügyét érintette. Majd meg fogom a kérdést vizsgálni. A kisipari exporthitelinté­zet sürgetésére a választ már megadtam. Hog'y a textiliparban alacsony munkabérek vannak, erre nézve tmegjegyezhetem, hogy vannak a textiliparban ágak és vannak gyárak, amelyek megfelelő munkabért fizetnek, sajnos, meg kell állapítani, hogy vannak viäzont iparágak és gyárak, amelyek tényleg kifogásolható béreket adnak munkásoknak. A munkabérmegállapító bizottságok Összeállítása, folyamatban van, a jelölések úgy a munkaadó, mint a munkaválla­ló érdekeltségek részéről megtörtéintek, úgy­hogy remélem, hogy a közeljövőben sikerülni fog a textilipari munkabérek megállapítására a bizottságokat kiküldeni­Ami a villanyáram árát illeti, a képviselő úr megállapította, hogy Újpesten a fejkvóta magasabb mint Budapesten és mégis drágább ott az áram. Először is Újpesten magánválla­lat szolgáltatja az áramot szerződés alapján, de figyelmeztetnem kell a képviselő urat arra is, hogy a fejkvótának és az áraknak egyszerű összehasonlítása nem ad helyes alapot a kér­dés megítélésére, mert például Újpesten a fej­kvóta azért magasabb, mert ott túlnyomó az ipari áramfogyasztás, az ipari fogyasztásnak az egységára viszont lényegesen kisebb, mint a világítási vagy egyéb fogyasztásnak. Az át­lagos egységárakat kell szembeállítani egy­mással, az Újpesten ilyen fogyasztás mellett '. ülése 1936 június k-én, csütörtökön. elért átlagos egységárat és a budapesti átla­gos egységárat. Budapesten az, üzletek nem 35 filléres, hanem 54 filléres egységárat fizetnek és a világítási fogyasztás általában lényege­sen nagyobb, hiszen az igények sokkal maga­sabbak Budapesten, mint Újpesten. Ennek a kérdésnek elbírálásánál tulajdonképpen eze­ket a szempontokat kell figyelembe venni. Ami az áramelosztó üzemek államosítását illeti, ilyen feladatra nem vállalkozom, mert meggyőződésem, hogy a villamosítási üzlet — legalább is a fejlődés mai periódusában — a magántevékenységet nem nélkülözheti. Éppen azért a magángazdálkodást — természetesen kellő ellenőrzés mellett — a villamosítás meg­oldásában elsősorban tartom figyelembe veen­dőnek. Eckhardt Tibor képviselő úr a májusi vámtarifarendeletet kifogásolta és megállapí­totta azt, hogy a félgyártmányokra és alkat­részekre csökkentette a kormány a vámot, vi­szont azokra az árucikkekre, amelyeket Ma­gyarországon gyártanak, a vámkedvezménye­ket megszüntette. Ez igaz és azt hiszem, Eckhardt Tibor képviselő úrnak ez a megálla­pítása teljes mértékben egyezik a gazdasá­gossági rezon elvével. A vámvédelem a gyár­tást, a produkciót akarja elősegíteni. Azokat a cikkeket tehát, amelyeket Magyarországon nem gyártanak, vagy amelyek a gyártásnak az alapjai, természetes, hogy kisebb vámmal kell sújtani és azokat a cikkeket, amelyeket Magyarországon gyártanak, természetesen bi­zonyos vámvédelemben kell részesíteni. (Né­methy Vilmos: Csak az iparvédelem határáig!) Eckhardt Tibor képviselő úr azt állítja, hogy a behozatali tilalmaknak tisztára csak iparfejlesztő hatásuk van. Van iparfejlesztő hatásuk is, de a behozatali tilalmak nem eb­ből a célból jöttek létre, mert hiszen vannak devizakorlátozási, illetve devizapolitikai indo­kok is. Hiába akarjuk beengedni azt az áru­cikket, amelynek árát nem tudjuk megfizetni. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) Ilyen kényszerhelyzetben természetes dolog, hogy az államhatalomnak kötelessége ilyen tilalmi lis­tákat is felállítani. Ami a kiviteli tilalmakat, illeti, ez is na­gyon egyszerű. Az kétségtelen, hogyha Ma­gyarországon valamilyen árucikket, valamilyen nyersanyagot feldolgoznak, akkor elsősorban Magyarországon kell annak értékesítését lehe­tővé tenni. Eckhardt Tibor képviselő úr is tu­datában van annak, hogy vannak külföldi ál­lamok, — nem akarok neveket megemlíteni — amelyek ma minden áldozatra képesek olyan nyersanyagok (megszerzéséért, aimelyekért kü­lönben esetleg devizát lennének kénytelenek adni. Sajnos, kereskedelmi forgalmunk lebo­nyolításánál is konstatálhatjuk, hogy ha nem élnénk kiviteli tilalmakkal, bizony sokszor olyan fontos nyersanyag hagyná el tömegével az országot, hogy az ország gazdasági ellá­tása súlyosan veszélyeztetve volna. (Mozgás. — Némethy Vilmos: Nem ezt kifogásolta!) A kiviteli tilalmaknak tisztán és kizárólag ez az értelmük. Amikor majd a normális gazdasági élet be fog következni, ezek a korlátozások le fognak omlani. Beszélhetünk arról is, hogy egy­általán kell-e és milyen vámvédelem. Ha Eck­hardt Tibor képviselő úr veszi magának a fá­radságot, hajlandó vagyok neki az egyes ipar­cikkek árkalkulációinak tabelláit megmutatni. Ezek megmutatják azt, hogy egy-egy iparcikk árában mennyi például az a rezsiköltség, ame-

Next

/
Oldalképek
Tartalom