Képviselőházi napló, 1935. VIII. kötet • 1936. május 19. - 1936. június 6.

Ülésnapok - 1935-140

470. Az országgyűlés képviselőházának 1W ülése 1936 június 4-én, csütörtökön. külföldi iparral szemben, az kizárólag a tőketeher nagysága, amely a friss befektetések miatt áll ilyen magas értéken, ez azonban meggyőződésem szerint csak átmeneti hátrány és ezért — szerény nézetem szerint — az agrárolló jelensége szintén csak átmeneti. (Zaj a baloldalon.) Az agrárolló kérdésénél nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy a mezőgazdasági árak és az ipari árak indexeinek egyszerű Összehasonlítása nem alkalmas a kérdés tárgyilagos megvilágítására. A mezőgazdaság az agrárolló kinyílása óta igen sok kedvezményben részesült, ezek a kedvezmények, mint például a mezőgazdaság értékesítését megsegítő alap, nagyrészben ipari juttatásokból tevődnek össze. (Zaj balfelől.) Ha mindezeket a kedvezményeket a mezőgazdasági termények azon részének értékére projiciáljuk, amely értékesítésre kerül, akkor meg méltóztatnak látni, hogy az agrárolló nyílása már lényegesen kisebb. A külföldi értékesítés terén is ma már elvitathatatlan az ipar jelentősége. Elvégeztettem számos iparcikk költségelemzését annak megállapítására, hogy egyes iparcikkekben a nyersanyag, a munkabér és a rezsiköltségek milyen arányban állanak egymással. Ezek a munkálatok beszédesen igazolják azt, hogy az iparnak számos olyan terméke van, amelyben a munkabértétel meghaladja a mezőgazdasági produktumokban foglalt munkabérhányadot is. Ezenkívül pedig nem szabad elfelejtenünk azt, hogy az iparcikkeknek gazdaságos szállítási lehetősége lényegesen nagyobb, mint a mezőgazdasági cikkeké. Hogy néhány példával világítsam meg ennek helyességét, bátor vagyon rámutatni arra. hogy míg a, búzának fuvardíja Budapesttől Bécsig több, mint a búza értékének 12%,-a, a liszt fuvarja Bécsig az értéknek kereken 10%-át teszi, a vaj értékének több, mint 10%-át kell. hogy fizessük, hogy a tengerig eljusson, a burgonyánál pedig, ha 10 pengős átlagárat számítunk, közel 20%1-ot tesz ki a Bécsig szóló fuvar: addig q-ként körülbelül 1000 pengő értékű felsőbőrnek a szállítási költsége Brit-Indiába vagy a tengerentúlra az értéknek legfeljebb 2%rát teszi ki. A villamos gépeknél minőség szerint a szállítási költség a tengerentúlra jóval kisebb százalékot tesz ki, mint a mezőgazdasági cikkeknél a szomszédos piacokra szóló szállítási költség. A világ minden részébe szállított pamutszövet szállítási költsége a, tengerentúlra az érték alig 3—5%-a között mozog. Könnyen érthető, amit különben statisztikai tételek is igazolnak, hogy az iparcikkek sokkal messzebbi országokat képesek elérni, mint az átlagban nagyobb súlyú és térfogatú mezőgazdasági termékek, amint azt a Gazdaságkutató Intézet is megállapította, hogy míg 1935-ben a mezőgazdasági kiviteli piacaink átlagos távolsága 766 km, addig az iparcikkeké 1706 km volt. Mélyen t. Ház! Az iparpolitika, mint az egész gazdaságpolitikának egy része, nem vonhatja ki magát az alól az irányzat alól, amely a kormánynak az egységes gazdaságpolitikáját meghatározza. Ez áss. irányzat pedig a kis exisztenciák (megsegítése. (Elénk helyeslés.) Meg kell tehát a kormányzatnak találni az esz • közöket, — amint ezt Müller Antal t. képviselőtársam igen helyesen megemlítette — hogy az ipari kedvezményeket ne csak a nagyobb vállalatoknak nyújtsuk, (hanem a kis tőke is szerepet kapjon kedvezmények útján a jövő ipar politikájában. (Elénk helyeslés és taps.) T. Ház! Lakosságunk foglalkoztatásának egészségesebb megosztása érdekében f szükségessé válnak az ipar decentralizálására irányuló törekvések, ami azt jelenti, hogy elsősorban azokat az alapításokat kell támogatnunk, amelyek olyan országrészekben történnek, ahol a mezőgazdaság nem nyújt elegendő munkalehetőséget. (Ménk helyeslés.) Ebbe a gondolatkörbe kapcsolódik be általában az törekvés is, amely .minél több munkáskezet, esetleg kéziműiparost, vagy háziiparost foglalkoztató iparágak fejlesztését célozza. Ipari politikánk terén, mint előbb említettem, arra kell törekednünk, hogy a magánvállalatok rentabilitása az árszínvonal indokolatlan megingatásával lehetőleg ne csökkenjen, viszont a másik szempont az, hogy a leromlott vásárlóerejű fogyasztók és különösen a gazdaközönség érdekében meg kell akadályozni minden gazdaságilag nem indokolható áremelkedést. A termelési költségek csökkentését és az árak kedvező alakulását segítik elő iazok & módszerek» amelyeket általában racionalizálás néven szoktak emlegetni. A modern iparpolitika feltétlenül figyelembe kell, hogy vegye azokat az eredményeket, amelyeket ezen a téren különösen a külföldön értek el és célkitűzésünk ebben a tekintetben csiak az lehet, hogy a termelést a racionalizáló eszközök alkalmazásával olcsóbbá és észszerűbbé tegyük. Nem szabad azonban tisztára a racionalizálás technikai szempontjait uralkodóvá tenni elgondolásainkban, mert hiszen a «munkásság Foglalkoztatásának szempontja a mai átmeneti időkben bizonyára bír olyan jelentőséggel, ' mint a racionális munkamenetnek az esetleg gyorsított bevezetése. A racionalizáláshoz kapcsolódik a szabványosítási mozgalom, amely azt jelenti, hogy egyes cikkeknél megállapítjuk a szabványos méreteket és minőséget. A szabványosítás, véleményem szerint, egyformán érdeke az iparnak, a kereskedelemnek és a fogyasztónak is. (Ügy van! a jobboldalon.) Az iparnak azért, mert olcsóbbá teszi a termelést, a kereskedelemnek azért, mert megkönnyíti a r raktártartást, a vevőnek pedig azért, mert ránézve előnyös árcsökkenést jelent, s mert számára lehetővé teszi az áru minőségének ellenőrzését is. A racionalizálásnak azonban nem csak ia technikai, (hanem a közgazdasági szempontokat is figyelembe kell vennie. Ezen a téren az észszerűbb termelésre irányuló gazdaságpolitikának egyik legfontosabb feladata az egészséges ipari szervezettség kiépítésének előmozdításaEzek a problémák a közvélemény előtt mint kartel, kényszerkartel, ipari numerus clausus, üzembővítés, korlátozás, stb. jelentkeznek. Sok vita folyik a közvéleményben abban, a tekintetben, hogy a gazdasági szabadság kényelmes álláspontjára helyezkedjünk-e, mikor az ipar szervezési problémáit tárgyaljuk, bízzuk-e egyedül az érdekeltekre a szervezési kérdések megoldását, vagy pedig az államhatalom is érvényesítse befolyását bizonyos kérdések megoldásában. Én azt hiszem, hogy még azoknak is, akik a gazdasági szabadság és a szabadverseny álláspontján állanak, el kell ismerniök azt, hogy az élet rácáfolt a korlátlan gazdasági szabadság elvére. (Ügy van! Ügy van! a jobb- és a baloldalon.) A szabadverseny nem tudta a háború után