Képviselőházi napló, 1935. VIII. kötet • 1936. május 19. - 1936. június 6.

Ülésnapok - 1935-132

40 Az országgyűlés képviselőházának nek, ezekkel a kérdésekkel már a leffbehatóh­ban foglalkoznak. Ezek a kérdések rendkívüli kihatással van­nak elsősorban a közegészségügyre, a neve­lésre, a jellemképzésre. Amikor a Magvar üszószövetségnek egyik propagandaülésén resztvettem, akkor egy illusztris közbeszóló akként apposztrofálta a magyar úszósportot. hogy úgy látszik, divatba jött az úszás, amire a válasz az volt, hogy sokkal jobb, ha az úszás jön divatba, mint a vízbefúlás, vagy a beteg tüdő és a tuberkulózis. Ugyanez az úr azonban akkor, amikor pár hónapra rá éppen a magyar úszók által elért eredmények folytán odakint Amerikában egy nap háromszor is felhúzták százezer ember jelenlétében a magyar zászlót és százezer ember ott a világ szemp­iáttára kalaplevéve hallgatta a magyar Him­nuszt, és ugyanennek a Himnusznak hangjai eljutottak keletre, nyugatra, északra és délre az elszakított területekre, könnyek között val­lotta be, hogy most már érzi, látja és tudja, hogy mi a sportnak a nagy nemzetnevelő pro­pagandisztikus hatása. Annál szomorúbb, hogy amikor ilyen nagy­hatalom vagyunk a sportban, nincs sportcsar­nokunk, nincs stadionunk. Ma már mindenki beszélj róla. En csak főbb vonásokban szeret­nék pár gondolatot ezzel kapcsolatban felvetni. Elsősorban is, hogy hol épüljön? Ezzel már tisztában vagyunk, a törvény intézkedik: Bu­dapesten. Hogy melyik részén Budapestnek, itt megint kétfelé oszlanak a, vélemények: víz mellett, vagy nem víz mellett, a vizisportok­kal együtt vagy nem együtt. En a magam szerény véleményének abban adok kifejezést, hogy amikor Budapestnek, mint a Duna királynőjének jellegét éppen a Duna adja meg, ahol ott van a Margitsziget. középületeink, fürdőink, parlamentünk, a mű­egyetemünk,, a Vár stb., amelyek mind a Duna mellett épültek, akkor úgy érzem, nem mondok azzal különlegeset, hogy a Duna királynőjének stadionja igenis, a Duna mellett kíván magá­nak valahol helyet. Hogy ünnepi stadion le­gyen-e vagy tréningcélokra is szolgáljon: min­denki addig takaródzék, ameddig a takarója ér. Ügy érzem, hogy nemcsak a magyar sport­társadalomnak ünnepi céljaira, hanem igenis, elsősorban a nép legszélesebb rétegei sportigé­nyeinek kielégítésére alkalmas módon kell sta­dionunkat kiépíteni. Hogy kizárólag sport­fórum legyen-e, vagy más társadalmi célokra, szabadtéri játékokra, hangversenyekre és egyéb célokra is ^szolgáljon-e, ezt a kultusz­kormány bölcs belátására bízom. Azt, hogy üz­leti vonatkozásban hol és milyen helyen lesz rentábilis, ezt szintén döntsék el mások, a ma­gyar sporttársadalom csak azt kéri, hogy végre jelöljék ki ennek a helyét. Hogy miért? Nem­csak azért, hogy ez a kérdés végre egy lépés­sel továbbjusson, hanem azért, mert mint tech­nikus- és mérnökembernek le kell szögeznem azt, hogy a stadion építésénél a tulajdonkép­peni stadionépület maga a legutolsó és a leg­olcsóbb probléma. Egy városnál, ahol nagy Budapest problémája van a szemünk előtt, egy városnál, ahol a stadion rengeteg kisajátítás­sal, közművek, utak, közlekedés, utcák, terek stb. rendezésével kapcsolatos, a legtöbb pénz és a legnagyobb munka éppen a stadion helyével kapcsolatos. Ezért kérem mély tisztelettel a kultuszminiszter urat, hogy legalább ezt a kér­dést egy lépéssel vigye_ előre a mélküU hogy ez anyagi megterhelést jelentene a kultusztár­cára, és jelölje ki végre a magyar nemzeti 132. ülése 1936 május 19-én, kedden. Sportstadion és sportcsarnok helyét. (Helyes­lés.) Hogy ezzel a kérdéssel már sokan foglal­koztak, errevűnatkozólag csak futólag érintem, hogy 1912~ben a főváros törvényhatóságában már Szebeny Antal bizottsági tagtársam szóvá tette, 1927-ben pedig az Ott. felkérésére Folkus­házy akkori alpolgármester úr a stadion cél­jára kint a lovassági gyakorlótéren 190-000 négyszögölet már ki is 'hasított, azt erre a célra oda is adta és a Közmunkák Tanácsa ezt jóvá is hagyta. Azután elaludt ez az ügy. A sport­bizottság 1932-ben ismét foglalkozni kezdett ez­zel a témával, eldöntendő, hogy fővárosi vagy állami feladat-e, míg a végén itt is megszüle­tett bizonyos békés álláspont, hogy igenis, a terület átengedése fővárosi feladat, míg az építkezés — tekintve, hogy nemzeti stadion — állami feladat. Ez alkalommal kell a magyar sporttársada­lom nevében hálás köszönetet mondanom itt az ország színe előtt a magyar sajtónak, amely ezt a kérdést nem engedte elaludni, amely az utolsó napig mindig napirenden tartotta eat a kérdést, és amely igenis, sokban hozzá fogja segíteni a. magyar sporttársadalmat ahhoz, hogy kéréseit a megvalósulás felé vigye. A stadion helyére vonatkozólag ma már köztudatban vannak különböző helyek: a rákosi gyakorlótéren kívül az üllőiúti Népliget, a Ná­dorkert, a Krausz—Mayer-féle telek, a Vérmező, stb. és könnyen felsorolhatnám, hogy melyik­nek mi az előnye és mi a hátránya. Tagadha­tatlanul mindegyiknek van előnye és mind­egyiknek van hátránya, de numerikusan tisztáz­ható az a kérdés, hogy melyik az a megoldás, amely a mai adott viszonyainknak legjobban megfelel. Tagadhatatlan az is, hogy itt is fog­nak akadni kávéházi isportkonrádok, akik lokál­patriotizmusból legjobban szeretnék, ha valahol a kávéház asztala mellé állítanák fel a sport­csarnokot, hogy a lehető legrövidebb időn helül és a legközvetlenebbül élvezhessék. Ebben a vo­natkozásban legyen szabad megjegyeznem, hogy minden néven nevezendő személyi kérdést, vagy lokálpatriotizmust, ki kell kapcsolni és csak a magyar isport egyetemes célját kell szem előtt tartani. Hogy miből építsünk? Hogy nincs erre pénzünk? Erre feleletül egy magyar pél­dára hivatkozom. Büszkeséggel töltött el, ami­! kor egy propagandagyűlésen lent voltam Deb­! • recenben, amely nagyságra, tizenkettedrésze ! Budapestnek, és mégis egy 20.000 főt befogadó [ gyönyörűszép stadiont épített a maga erejéből. I Mi megelégszünk ötször akkora férőhellyel, nem ! is tizenkétszer akkora férőhellyel, azzal, hogy ! százezer fő kapacitású stadiont építsünk. De azt I hiszem, ha ezekben a problémákban elmélye­I dünk, azon az oldalon és ezen az oldalon egy­formán körülbelül egy véleményre jutunk, ha a politikumot kikapcsoljuk. Ha ezekkel a prob­lémákkal tüzetesebben foglalkozunk, ezer és ezer megoldási lehetőség van. En csak egyet­ket+őt vetek itt be a köztudatba. Ma az ország többmillió zsilettpengét fogyaszt- Négyszer­ötször lehet egy ilyen zsilett-pengét használni. Azt hiszem, ha valaki húsz fillér helyett hu­szonöt fillért ad egy pengéért, az nem olyan nagy differencia és majdnem félmilliót le­hetne ezen a címen évenként összeszedni. Ha le­het az olimpiász előtt olimpiai csokoládéval — bizonyos felárral — olimpiai célokat szolgálni, akkor, azt hiszem, különböző bridge-partiknak, luxusnak vagy a zsilett-pengéknek fillérekkel való megadóztatásával, amit senki nem érez, sok százezer, mondhatnám, millió pengőt le-

Next

/
Oldalképek
Tartalom