Képviselőházi napló, 1935. VIII. kötet • 1936. május 19. - 1936. június 6.

Ülésnapok - 1935-132

Az országgyűlés képviselőházának 132. ülése 1936 május 19-én, kedden. hetne erre az alapra összehozni, amelyből ezeket a sportiintézményeket létesíthetjük. (Helyeslés.) Mikor kérje ezt a magyar soprttársadalom, ha nem most, amikor a kormány élén egy ízigvérig sportember áll, akinek magának is vívómesteri és testnevelési tanári diplomája van, amikor a kultuszkormány élén olyan miniszterünk áll, aki a legnagyobb szeretettel viseltetik a magyar sport iránt? Mikor kérjük, amikor most a főváros élén olyan polgármester van, aki maga még ma is aktíve sportol, amikor az Országos Testnevelési Tanács élén egy olyan képviselőtársunkat üdvözölhetjük, aki a magyar sport szolgálatában és a magyar sport érdekében minden lehetőt elkövet? (Dulin Jenő: TJgy van! Most kell megcsinálni!) A kormánynak hivatalos Programm ja a revízió és én azt mondom, hogy göthös, horpadtmellű, véznakarú magyar fiatalsággal soha revíziót elérni nem fogunk. (Ügy van! Ügy van!) Akadnak mindig és fognak akadni szikkadt agyú, rövidlátó, üzleti szellemben gondolkozó emberek, akik talán a magyar sporttársadalom lelkesedésének lángja mellett szeretnék a maguk kis üzleti pecsenyéjét megsütni. Ezeknek azt üzenjük, hogy nem sokra becsüljük^ őket, mert akiben nincs más érték, csak a pénz és ez a pénz sincsen a zsebében, hanem a trezorokban és a bankokban, annak igazán nem marad más tisztelni való értéke. Sorsunk mérlegének serpenyője — ezt már egynéhányszor megírtam, de vallom és hangoztatom most is — nem paktumok, nem interpellációk, nem sirámok kellenek, hanem erős, kemény magyar férfiöklök, hogy helyrebillentsék magyar erővel a mérleget. (Helyeslés balfelöl.) Mi magyar sportársadalom a hátizsákunkban nem sok aranyat hordunk, de annál több idealizmust és ezt igenis a magyar sport szolgálatába akarjuk állítani. (Helyeslés.) Mélyen 1 Képviselőház! Sajnos, az idő rövidsége miatt be kell fejeznem beszédemet. Talán a részletes vitánál térek rá a magyar testnevelő tanárok ügyére, akiknek az elméleti szakosokkal való egyvonalba állítására szerettem volna a kultuszminiszter urat megkérni, tekintettel arra, hogy most már ezek is, főiskolát végeztek és tekintettel arra, hogy ez a főiskola is négyéves és talán a legnehezebb főiskola, mert hiszen az elméleti oktatáson kívül reggeltől-estig igénybeveszi hallgatóit. Akkor, amikor egyéves és nem tudom, -milyen rövid tanfolyamokon kapták meg diplomájukat a tornatanárok, indokolt volt a háttérbeszorítás, úgy érzem azonban, hogy most már kérhetem a testnevelési szakosoknak az elméleti szakosokkal együvé klasszifikálását, amit már megboldogult Klebelsberg kultuszminiszter úr tervezett és amire a mostani • kultuszminiszter úr egyik beszédemben szintén, célzott. A részletes vitánál ismertetni szeretném a falusi tanítóság ügyét. Most, mélyen t. Ház, a magam részéről a sportot legjobban érdeklő revíziós gondolattal kapcsolatban még azt szeretném mondani, hogy ha a trianoni csapásra gondolok, akkor igenis szomorúság fog el, de ha végignézek a hazafias szellemben nevelt magyar fiatalságon, annak sportban edzett izmain és egészségén, és látom szemeiben a jövőbe vetett hitet, a lelkesedést és az elszántságát, akkor nem féltem ezt az országot és hiszek a magyar feltámadásban. T. Ház! Mivel a kultuszkormány ugyanez a szellem hatja át és mivel vele szemben bizaKÉTVISEI/ÖHÁZI NAPLÓ. VIII. lommal viseltetem, ezért a költségvetést elfogadom. (Elénk helyeslés és taps a jobboldalon és a középen.) Enök: Szólásra következik? Veres Zoltán jegyző: Dinnyés Lajos! Dinnyés Lajos: T. Képviselőház! A kultusztárca vitája megmutatta azt az utat, amelyen a t. Háznak nemcsak a kultusztárca tárgyalásánál, hanem minden más, az országot érdeklő nagy kérdések tárgyalásánál mennie és haladnia kell. Az hozta létre a Ház plénumában ezt a helyzetet, — és ezt ellenzéki oldalról is egyöntetűen megállapíthatjuk — hogy a kultusztárca minisztere eddigi ténykedésével bizonyságot tett arról, hogy azt a magyar kultúrát szolgálja s azért a magyar kultúráért harcol ő is, mint mi. A miniszter úr céltudatosan tör a maga útján előre és ha politikailag vele ellentétes véleményen vagyunk is, azért az ő célkitűzéseiben osztoztunk és törvényjavaslatait, amelyeket a magyar kultúra fejlesztése érdekében hozott ide a Ház elé, egy esetet kivéve, innen az ellenzéki oldalról is majdnem minden esetben támogattuk és el is fogadtuk. T. Ház! Martsekényi Imre igen t. képviselőtársam és barátom a magyar sport apotheísisáí mondta el beszédében. Végtelen örömmel és megértéssel hallgattuk a szavait, amelyek értékes bizonyságai annak, hogy ez a nemzet, amely ezer év óta él itt a Duna medencéjében, ezután is élni akar, s folytatni akarja a maga nemzeti életét. Hogy azonban ez a nemzeti élet tökéletes legyen, ehhez elsősorban az szüksé-. ges, hogy a magyar izom és a magyar kar erős legyen, mert hiszen mens sana in ,corpore sano — ép testben ép lélek. És ha mi a magyar kultúrát és a magyar lelkeket akarjuk a magyar revízió szolgálatába állítani, akkor elsősorban a magyar izmokat, a magyar karok erejét kell megacéloznunk erre a nagy küzdelemre. T. Ház! A vita során értékes felszólalások hangzottak el. Azt hiszem, Illés József igen t. képviselőtársam vetette fel a kollektív és az individuális nevelés kérdését. Teljesen egyetértek Martsekényi Imre t. képviselőtársammai és barátommal, aki rámutatott arra, hogy éppen a magyar sport oldotta meg a nevelésnek ezt a kérdését, amikor a tömegsport útján lehetővé tette azt, hogy a kiváló egyedek továbbmenjenek, eredményeket produkálhassanak, nemcsak a sajátmaguk és hozzátartozóik, hanem nemzetük dicsőségére is. Hallottuk tőle a magyar sportcsarnok és stadion létesítésének a szükségességét. Én továbbmegyek. A magam részéről a magyar sportcsarnok és stadion megépítését egyenesen nemzeti ügynek deklarálom és tartom. Mi hivatkozni szoktunk külföldi államokra. Méltóztassanak megnézni, hogy például a velünk barátságos viszonyban lévő államok ezen a téren mit hoztak létre. Nemcsak hogy birodalmi stadionokat és sportcsarnokokat létesítettek a fővárosban, hanem minden nagyobb városnak, sőt minden kisebb városnak és a falvaknak is megvan a maguk sportpályája, majdnem azt mondhatnám, stadionja is. És ugyanakkor azt kell látnunk, hogy mi magyarok, akik a sport terén nagyhatalom vagyunk, nem rendelkezünk egy stadionnal, nincs fedett sportcsarnokunk, és ma is ott állunk, hogy ez a kérdés nyitva áll. Illetékesektől mindig halljuk, hogy nincs fedezet annak 6 I