Képviselőházi napló, 1935. VIII. kötet • 1936. május 19. - 1936. június 6.

Ülésnapok - 1935-140

W ülése 1936 június A-én, csütörtökön. 458 Az országgyűlés képviselőházának li közgazdasági életben. Mégis azt kell látnunk, hogy hamis filmet kaptunk itt, mert Knob Sándor igen t. képviselőtársunk, ,a Gyosz. egyik vezetőtagja, beült az előadói székbe és a t. többségi párt soraiból ma felemelkedett mint vezérszónok Szurday Róbert t. képviselőtársam, a kar telek egy másik vezető exponense. (Rassay Károly: Es mégis mi vagyunk a karteUisták!) Es most hogyan állunk? Itt van-e az a reformkorszak, amellyel a kisembereknek, »a kisipari és más kisexisztenciáknak a boldogulását akarták előmozdítani, vagy pedig a régi vágányokon haladnak, amikor csak prédikálják a kisemberek üdvét és boldogítását, de voltaképpen együtt haladnak azokkal a kartelihatalmasságokkal, — beszédeiket itt nem helyeselve, de elhallgatva — akikkel szemben akkor, amikor a pódiumon választóik előtt szónokolnak, szöges ellentétben állanak. Teljes vértezettél felvonult itt a Gyosz. szemünk láttára s atyai támogatásáról biztosította a kisipart s el lehet mondani, Vörösmarty Mihály gyönyörű szép költeményét variálva, hogy felvonultak hadvészülte képpel Szurday, Knob és a többi megbékült urak — s akik ezt látták, nem tapsoltak, nem helyeseltek, de nem is tiltakoztak, (Br. Vay Miklós: Nem politikai kérdés! — Rassay Károly: Ez a kenyérpolitika!) hanem hallgatólag mégis együttéreztek velük, amikor atyai támogatásukról biztosították a kisipart. Ezt látva, megint el lehet mondani, variálva a magyar ember régi szólásmódját: ments meg, Uram, az ilyen atyai jóbarátoktól, a nyilt ellenségeimmel majd csak elbánok magam. T. Ház! Knob Sándor t. előadó' úr személyi szavahihetőségében nem kételkedem, de azt már tagadásba veszem, hogy azok a ikartelalakulatok, azok a részvénytársaságok, amelyeknek itt ő vezető exponense, veszteséggel dolgoznak, — bármennyire kimutatta is ezt t. képviselőtársam — mert lehetetlen, hogy ezeknek a számadatoknak hitelességéhez ne férhessen kétség. Hiszen tudjuk, hogy a részvénytársaságok veszteség- és nyereségkimutatási adatai nagyobbrészt falsak. Hiszen ezeket úgy állapítják meg és állítják össze, ahogyan nekik tetszik. (Ügy van! balfelől. — Zaj.) Kimutatta Knob Sándor t. képviselőtársam, hogy a gyáripar voltaképpen veszteséggel dolgozik. Azt mondotta, hogy a gyáriparnak nem tiszta nveresége, hanem tiszta vesztesége volt 1932-ben 59 millió pengő, 1930-ban 48*3 millió pengő. 1934-ben, amikor bizonyos javulás van, 15*5 millió pengő. . Azt kérdenie tehát, miből élnek akkor? A veszteségből félnek! (Bi\ Vay Miklós: Akkor nem dolgoznának! — Gr. Festetics Domonkos: Már rég becsuktak volna!) Honnan vannak akkor azok a nagy jövedelmek? Hogy van az, hogy maga Szurday Róbert vezérigazgató úr, ebben a kis füzetben, amelyet megkaptunk Zentay Dezső t. barátunk jóvoltából — azt hiszem, »Beszélő Számok« a címe — pár százezer pengő tiszta jövedelemmel van beállítva. Ha az a részvénytársaság, amelynek ő áll az élén, veszteséggel dolgozik, hogy lehet neki jövedelme? (Malasits Géîza: A részvénytársaság veszteséggel dolgozik, de ő nem!) ÍTgy látom, hogy ők megoldották Kolumbusz tojásának a hegyére^ állítását s a nagy keresztrejtvény megfejtését minden különösebb csodálkozás nélkül: mint lehet veszteségből megélni, mint lehet ilyenkor is nagy jövedelmet biztosítaniuk maguknak azoknak, akik az iparvállalatok élén állanak, • A továbbiakban azonban kimutatta Knob Sándor t. előadó úr azt, hogy veszteséggel dolgozik az államvasutak üzeme, veszteséggel dolgozik a vas-, acél- és gépgyár. (Rassay Károly: Az biztos!) Sajnos, 33 millió pengő kiadás mellett 22 millió pengő a bevétel, tehát több mint 10 millió pengő a veszteség. Az adósság nőttönnő, 98 millió pengő, — amint az előadó úr mondotta — a tőketörlesztés pedig évente 5'5 millió pengő. Azt kérdezem, ha ez így van, hogyan lehet, hogy azok a vaskartelszerü alakulatok, amelyek itt Magyarországon működnek, főleg pedig az az alakulat, amely Biró Pál jelenleg ellenzéki t. képviselőtársam r vezetése mellett működik, mégis haszonnal zárja az évi mérlegét? Itt valami bajnak kell lennie. Mit csinál akkor az, aki benne van a nemzetközi vaskartel igazgatóságában, Biró Pál t. képviselőtársunk — minden személyi ráolvasás nélkül mondom (Derültség.) — hogy úgy irányítják a dolgot, hogy itt csak a magánkézben levő vasgyáraknak legyen hasznuk? Mikor lehet ezt már megakadályozni, vagy mikor lehet azt kevésbbé megengedni, mint ahogyan megengedik, hogy az állami vasüzem veszteséggel dolgozzék. En nem vagyok amellett, hogy az állami vasüzemeket magánkézbe adják, de viszont lehetetlenség, hogy amikor a t. iparügyi miniszter úr előtt nyilvánosságra hoztak minden adatot, s amikor tudjuk azt, hogy ennek a kérdésnek elintézésénél milyen hátsó és oldalyédi erők, milyen hatások és ellenhatások érvényesülnek, az állami: vasgyár állandó veszteséggel, viszont a magánkézben lévő alakulat haszonnal, dús haszonnal termeljen, mert hiszen —amint már többször rámutattam és amire Gaal Gaston néhai nagynevű t. képviselőtársunk is rámutatott — minden vasnemű termeivény, amely innen kerül ki olyan vasgyárból, amely magánkézben van, sokkal drágábban kerül a fogyasztók kezébe, mint az külföldi vonatkozásban történik. (Br. Vay Miklós: ötven fillér a lópatkó!) Ezekután legyen szabad megemlítenem, hogy ne dűljenek be a t. túloldal részéről — mi nem dűltünk he — annak, hogy itt a Gyosz. tisztelt vezérképviselői Jeremiás siralmait zengik el, (Derültség.) nem a Biblia könyvébe valóan, hanem annak az új árindexnek szomorú és sivár lapjaira - valóan, amelyek azt az óriási nagy különbséget mutatják, amely gyüimölcsözés tekintetében a mezőgazdasági produktumok és a nagyipari produktumok között van. (Ügy van! jobbfelől.) Közben szenvedő, tűrő alanyként ott van a magyar kisipar, a magyar kézműipar, a magyar (háziipar és az ezekkel foklalkozók óriási nagy tömege. Ne felejtse el a t. előadó úr és ne felejtsék el a Gyosz- vezérképviselői, hogy Csonka-Magyarország volt éveken keresztül az az ország, ahol a kartellált iparcikkek árai kevésbbé estek a válság alatt, mint másutt. Mert amíg NéTnetorszáerban ezek az árak 1929-tól 1932-ig 84'3%-ra, 1933-ban pedig 78'5%-ra szállottak le. addig nálunk egyáltalán nem volt észrevehető áresés, sőt némely árak még emelkedtek is> amint Tyler 1934. év második negyedéről szóló tizedik jelentésének 13. oldala mondja. Egy pár adatat hozok fel. A barnaszéntermelés 8'1%-ifcal növekedett tavaly, a finomításra való nyersvastermelés 32"6%-kai, az acéltermelés 41% -kai növekedett s a Magyar Nemzeti Bank becslése szerint a magyar nagyipari termelés értéke az 1935. évben ismét elérte az 1931, évi válság előtti mértéket, Akkor miért