Képviselőházi napló, 1935. VIII. kötet • 1936. május 19. - 1936. június 6.

Ülésnapok - 1935-140

Az országgyűlés képviselőházának 140. ros legyen az országban, mert ez még adózási szempontból is fontos. Én is azt mondom, amit előttem szólott Fábián Béla t. képviselőtársam mondott, hogy fontosabb adózási szempontból 50 kisiparos, mint egy gyárvállalat. Végeredményben a hozama is nagyobb, nemzeti szempontból is fontosabb, de fontos termelési és egyéb szempontból is. (Zaj.) Előttem szólott képviselőtársam már hivatkozott az előadó úrnak a nagyipar érdekében elmondott beszédére. Magam is megállapíthatom — bár nem volt szerencsém itt lenni az elő:adó úr beszéde .alatt, mert 11 óra után el kellett mennem — a lapokból, mert egyöntetűen minden lapból ezt olvastam ki, hogy beszédének legnagyobb részében a Gyosz.-t, a gyáripart, a gyáripar támogatását védelmezte és nélkülözhetetlenségét bizonyította. Ezt magam is elismerem, csak természetesen még sem lehet azt mondani, hogy a gyáripar nem volt eléggé dédelgetett kedvenc gyermeke a magyar kormánynak azt elmúlt másfél évtized alatt. (Éber Antal: Ki mondja ezt?) Az előadó úr. A kézműipar támogatását szeretném az iparig szövetkezetek révén is elősegíteni. Már az általános vitában is megemlítettem, hogy sokan támadják a szövetkezetekéit, már pedig a kisemberek felemelkedésének mégis legjobb eszköze a szövetkezet. (Éber Antal: Csak ne legyen álszövetkezet, mert a legtöbb álszövetkezet!) En is az álszö.vetkezetek ellen vagyok és minden olyan szövetkezet ellen, amely nem tölti be a szövetkezeti autonómizmusnak és a szövetkezeti eszmének megfelelően hivatását és megrendíti a szövetkezeti eszmébe vetett hitét. Igaz, hogy rossz tapasztalatok voltak a múltban sok szövetkezet működésénél, és különösen hibáztatoimi a 'múltban az Iparosok Országos Központi Szövetkezetének működését. Itt az állam körülbelül 10—12 millió pengőt veszített. Hangsúlyozom azonban, Ihogy nem a kisiparosoknál maradt ez a pénz, hanem a rossz központi vezetés és irányítás miatt veszett el. (Az elnöki széket Sztranyavszky Sándor foglalja el.) Ma már az löksz, is jól működik, és most már az iparosság is mindjobban meg van elégedve az löksz, működésével. Igaz, hogy inkább a kisipari hitelakciót tette feladatává, mint a szövetkezetek erősebb támogatását, már pedig

r nézetem» szerint a szövetkezetek támogatását, ellenőrzését, felkarolását a jövőben is az löksz, útján kell végezni. Ha a kisipari hitelakciót nézem* akkor azt látom, hogy több mint 20 millió pengő van kihelyezve kisiparosoknál. Ez a kisipari hitel fluktuál; igaz, meglehetősen lassan folyik viszsza, meglehetősen gyéren tudják fizetni, azonban ez a több mint 20 millió pengő meglehetős biztosítékokkal, ingatlanfedezetre van kihelyezve. En emellett igen < nagy súlyt helyezek a személyi hitelek nyújtására, mert azok a kisiparosok, akiknek ingatlanuk, vagy kezesük nincs, nem tudnak kisipari hitelhez jutni, csakis személyi hitelhez. (Ügy van! balfelől!) A pénzügyminiszter úr expozéjában azt mondotta, hoigy ma már 1,200 000 pengő áll személyi hitelek formájában rendelkezésre. Vagy én nem vagyok jól értesülve, vagy pedig a pénzügyminiszter úr tévedett, mert úgy tudom, hogy eddig az állam csak 400.000 pengőt adott és ülése 1936 június 4-én, csütörtökön. 455 ugyanennyit adnak a közületek, tehát összesen 800.000 pengő. (Bornemisza Géza iparügyi miniszter: Most van felemelés alatt!) Erről nem tudtam és ezt örömmel veszem tudomásul. Ha a pénzügyminiszter úrnak ez az 1,200.000 pengős összeg rendelkezésére áll, — még egyszer hangsúlyozom: 1,200.000 pengő — hogy azután ezzel az iparosságon segítsen, akkor a következő lépés a közterhek enyhítése. Már az általános vitánál is mondottam, itt csak röviden érintem, az iparügyi miniszter urat kérem, hogy a kisiparosokat lehetőleg iázzál is támogassa, hogy a közterhek enyhítése érdekében tegyen a maga részéről is lépéseket, annál is inkább, hiszen 8—10 esztendőn keresztül minden évben rámutattunk arra, hogy mennyire magas közterheket kell viselniök ezeknek az embereknek, akik éppen emiatt nem tudnak boldogulni. Nemcsak az egyenesadókat, nemcsak az állami adókat értem közterhek alatt, hanem az Oti.-terheket is. Lehetetlenség a mai termelési viszonyok mellett előteremteni azoknak az Oti.-terheknek az összegét, amelyeket 'ma kénytelen az iparosság fizetni. Megemlítem itt az iparosság öregségi biztosítását is. Még Vass József miniszter úr akarta annakidején bevezetni, de akkor nem lett belőle semmi ós azóta a kisiparosok csak fizetik az Oti.-terheket az alkalmazottaikért, de őróluk gondoskodás nem történik, ők nem tudják biztosítani magukat öreg korukra és a kormány eddig még egyáltalán nem gondoskodott róluk. Éber Antal tisztelt képviselőtársam közbeszólásában azt mondotta, hogy a naigyok kibújnak az adófizetés alól. Nagyon szeretném, ha a kormány ezt lehete-tletnné tenné. Az előadó úr azt mondotta, hogy a nagyipar évi 91 millió pengő adót fizet. Nem tudom, hogy amit a részvénytársaságok és a nagyipar adóba fizetnek, illetőleg, amennyit keresni tudnak, arányban van-e azokkal a közterhekkel, amelyek a kisiparosságot sújtják? Éppen ezért a kisiparosság közterheinek mérséklését kérem' a miniszter úrtól. Ismételten tiltakoznom kell a kartelek árpolitikája ellen. Lehetetlenség, hogy^ a kartelek továbbra is olyan szabadon garázdálkodhassanak, mint ahogyan ezt most már évek óta teszik. (Ügy van! Ügy van!) A Ház minden oldaláról mindenki magáévá teszi idevonatkozó kívánságunkat, de nem történik semmi. (Ügy van! — Zaj.) Több, mint 300 kartel garázdálkodik az országban. Ezek teljesen kihasználják szegény csonka országunk jelenlegi helyzetét, jórészt azért, mert kötött határokkal vagyunk körülvéve. A kötött határt úgy értem, hogy olyan magas a vámvédelem, hogy nem lehet árut behozni, de még a magas vámok mellett is meg van szabva, hogy milyen mértékben és milyen mennyiségben lehet árukat behozni. En ezt egyébként helyeslem, mert olyan iparcikket, amelyet-itt is elő lehet állítani, tényleg nem szabad külföldről behozni, de nem szabad megengeni, hogy pár száz ember élvezze ennek az előnyeit, éppen a magas vámtételek miatt (Éber Antal: Ez igaz!) és amellett, hogy kötött határ van, tehát egyébként sem tudnak behozni. Azt mondotta az előadó úr, hogy 84 millió pengő jön be a vámból, vagyis nem olyan nagy az az összeg, ami a vámból bejön. De miért jön be csak ennyi? Azért, amit mondottam, hogy egyrészt mindig több és több cikket tesznek tilalmi listára, (Ügy van! Ügy van! a bal62*